'Dark Night Of My Soul'

Nem vagyok egy glamster, de pepecül tetszenek az olyan (ILYEN) dalok, amelyekben (noha minden hang tökéletesen és csont profin a helyén van!!!) a buli, a húzás a lényeg, és olyan az egész, mint amit csípőből ráztak ki két perc alatt.
A ritmusgitár mániám is tobzódik (és a basszus is király), de az egyetlen hangot kopogtató zongora és a CSŐHARANG (!!! a végén) mindent visznek!!
Fel a hangerőt!

Nincs itt az idő, hogy történjen?

John Lydon with Keith and Kent Zimmerman: Rotten
No Irish, No Blacks, No Dogs

Ez egy (fél) életrajzi könyv. John Lydon életét mutatja be, mielőtt a The Sex Pistols énekese lett Johnny Rotten (Rohadt Jancsi) néven, a bandával eltöltött éveit, és egy fejezetben a pereskedést a volt manager-rel. A Pistols utáni időkről, az azt követő bandájáról nem szól.
A téma adott és nehezen verhető: olyan ember mesél a Pistolsról és az egész punk jelenségről, aki a lehető legérintettebb.
Terjedelmes, sűrű oldalakból álló olvasmány. Nem is ezzel akartam kezdeni a télre tervezett könyvek közül, de beleolvastam a benne található fényképek leírásába, és már a második (az első útlevélképe (lefelé fordított Luftwaffe felvarróval a ruháján)) és a hozzá kapcsolódó rövid leírás (az amerikai nagykövetség kikérdezte a kép láttán :) lekötött, magával ragadott.
Aztán maga a könyv a híres utolsó színpadi mondattal ("Éreztétek valaha átverve magatokat?") és az azt követő, azt közvetlenül megelőző eseményekkel indít. Hogy aztán sok-sok fejezet múlva onnan vegye fel ismét a fonalat.
Balkezes, ír szülőktől született, de Londonban (nevelkedett), kis korában (ált. suli) agyhártyagyulladása volt, de olyan, hogy majdnem belehalt, hosszú hónapokig volt vele kórházban, és mindent elölről kellett kezdenie, Arsenal drukker.
A bandába ő került (Sid előtt) utolsóként, de senkivel nem jött ki, főleg nem a basszusgitárossal (Glen Matlock), akit ki is túrt, hogy bevehesse haverját, Sid-et. Bár eleinte nagyon akart, Sid nem tudott zenélni, még annyira sem, mint a többiek, így a zenekar egyetlen nagylemezén Matlock játszik, mint fizetett vendégzenész. A Pistols beindult, botrány botrányt követett, mai ésszel elképzelhetetlen mértékűek. (Rottent meg is késelték egyszer csak azért, mert a zenekar tagja.)
1994-es a könyv, így a (többszöri) újjáalakulásról már/még nem szólhat. Sajnos.
Befaltam. Élveztem minden sorát, oldalát.
Remek a felépítése! Rotten mellett egy-egy fejezetet írt az apja (!! kettőt is), gyermekkori barátja, a felesége, a Pistols dobosa, a Siouxsie and the Banshees basszusgitárosa, de minden fejezetben ("szegmens"ben) többen is szót kapnak többször. Billy Idol, a volt zenésztársak, fotósok, barátok, újságírók. Mindenki, aki jelen volt, kivéve a volt managert (és persze a fiatalon elhunyt Sid és Nancy párosát), akit John ki nem állhatott.
Egy fejezet az ellene (Malcolm) indított per bírósági vallomásaiból válogat.
Olyan az egész, mint egy remekül szerkesztett beszélgetés, amely összerakja Rotten és a Pistols sztoriját, kiegészülve a véleményével, hozzáfűznivalókkal. Márpedig véleménye - nem is akármilyen - mindenről van!
Zenetörténelem. Mindenkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel a punk, a '70-es évek Angliája, a The Sex Pistols vagy a rockzene.
Az angolja (inkább amerikai) könnyen olvasható, érthető. A Mrs Dalloway után visszaadta alaposan megtépázott önbizalmamat.
Életem lejobb helyre tett 5 dollárja (szállítással 9, a két 1-1 centért (!!!) vett Nick Hornby regénnyel és azok szállítási díjával együtt 17).
Tökéletes!!!
(Az "íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos" létező tiltás volt egykor!)

"Sid's real name was Simon Ritchie or John Beverly; even he wasn't sure which. It all depended on his mother's whim at the time. She was just a hippie mother."

Sid valódi neve Simon Ritchie vagy John Beverly volt. Még Ő sem volt biztos, hogy melyik. Akkoriban ez az anyja szeszélyén múlott. Igazi hippie anyuka volt.

"We didn't do it to be loved." Nem azért csináltuk, hogy szeressenek (minket).

"The Pistols played a concert inside Chelmsford Maximum Security Prison. We insisted Malcolm do something and book a gig. That was all he could come up with, so we drove up and played to these long-term to life jailbirds. It wasn't as severe as American prisons, but the inmates looked pretty damned psychopatic. It turned out great. The warders just said, "Get on with it!" The guards left and literally locked the doors behind them and waited outside while we played to these crazies. We got the vibe that the wanders wanted them to do us over. There was no security and no barbed-wire fences to play behind. I was five feet away from the first row - five or six hundred inmates were sitting there, gritting their teeth. We had really good fun - another receptive audience whose tastes weren't ruined by the press.
"Ouch! I'm going to die! But I might as well die... fashionably!"
We just went for it and did our best. What else could we have done? Huddled in the corner? We earned a lot of respect that day. Some of the prisioners came up to us after the gig.
"Thanks for coming," they said as they filed back to their cells.
"Great!" I answered back, strangely moved. No one had ever thanked us for anything before, much less for playing."

A Pistols adott egy koncertet a chelmsfordi maximálisan őrzött börtönben (fegyházban?). Ragaszkodtunk hozzá, hogy Malcolm csináljon valamit és kössön le egy bulit. Ezt tudta felmutatni. Így hát elmentünk és játszottunk ezeknek a hosszú időre-életfogytig lesittelt börtöntöltelékeknek. Nem volt annyira szigorú, mint az amerikai börtönök, de a bentlakók marhára pszichopatáknak néztek ki. Jól alakult. A börtönőrök annyit mondtak "Oldjátok meg!". Leléptek és szó szerint bezárták az ajtókat maguk mögött. Kívül vártak, míg mi játszottunk ezeknek az őrülteknek. Éreztük, hogy az őrök azt akarták, hogy a rabok körbevegyenek (?) minket. Nem volt biztonsági szolgálat, sem szögesdrótos kordon. Másfél méterre voltam az első sortól - 5-600 őrizetes ült fogát csikorgatva. Igazán jól éreztük magunkat - egy újabb fogékony közönség, akiknek az ízlését nem rontotta el a sajtó.
"Oops! Meg fogok halni! De ha meghalok... elegánsan/stílusosan teszem!"
Belevágtunk, és a legjobbunkat adtuk. Mi mást tehettünk volna? Kuporodjunk a sarokba? Aznap sok elimserést kaptunk. Néhány rab odajött hozzánk a buli után.
"Kösz, hogy eljöttetek", mondták, miközben visszamentek a cellájukba.
"Nagyszerű/szívesen!" válaszoltam, fura mód meghatva. Soha senki nem mondott nekünk köszönetet semmiért addig, főleg azért nem, hogy játszottunk.

"At the time we were just about the only band in Britain with short hair." Akkoriban mi voltunk kb. az egyetlen rövidhajú zenekar Britanniában.

"That's the kind of underhandedness that was going on. Malcolm still wanted to use me to prop up his crap idea of a movie, but he didn't pay me. Ha claimed that I had nothing to do with it and I could just fuck off and die. That's when I decided to take legal action. It took me eight years to beat the bastard at his own game. Persistence does win through."

Ilyen alattomosságok mentek. Malcolm arra akart használni, hogy támogassam a hülye ötletét a filmről, de nem fizetett. Azt hangoztatta, hogy semmi közöm hozzá, mehetek a p@csába és dögöljek meg. Ekkor határoztam el, hogy perre megyek. Nyolc évembe tellett, hogy lenyomjam a szemetet a saját szabályai szerint. A konokság győzelemhez vezet.

"I remember being present when Malcolm made a statement to the press when they asked who really ran the Pistols. He said, 'When I first met those wankers they souldn't get themselves to organise to order four cups of tea.' "

Részlet Joe Stevens bírósági vallomásából: Emlékszem, hogy egyszer jelen voltam, amikor Malcolm az újságírói kérdésre, hogy ki tartotta működésben a Pistolst, azt a kijelentést tette, hogy "Mikor először találkoztam ezekkel a recskagépekkel/agyatlanokkal, annyira sem tudták összeszedni magukat, hogy négy teát rendeljenek."

      Nézem a következő foci Európa Bajnokság selejtezőinek sorsolása előtt a résztvevők listáját, és mit látok? (Hogy Izraelről ne beszéljek! Pedig kellene, mert most először esélyük lesz kijutni.) Gibraltár is indul.
Azt értem, hogy a britek - mint a játék kitalálói - főleg a múltban diktáltak is, így olyan "tagállamai", mint Anglia, Skócia, É-Írország vagy Wales (Kanada, USA és Ausztrália :)) külön indulhatnak itt-ott (de például Olimpián nem), de Gibraltárt, mint foci nemzetet (!?? :) látva adja magát a kérdés, hogy hol a határ, mi lehet a következő.
      Mert ha egy 6,5 négyzetkilométer területű (nagy része egy nem kicsi szikla), kb. 30.000 lakosú brit terület csinálhat nemzeti (???) válogatottat, akkor felvetődhet, hogy a nála kb. 1800-szor nagyobb (!!) Falkland-szigetek (Argentínához "kicsivel" közelebb, mint Londonhoz) vagy a Brit-sziget melletti kis szigetek (Man, Jersey, Guernsey, Wight (utóbbi: 380 négyzetkm, 132 ezer lakos!) stb.) miért nem.
Szóval, elhiszem, hogy bosszantani "kell" a spanyolokat, de azért - hogy egykori tanáromat idézzem - "ne csináljunk Krisztusból bohócot!"

Hat rám a Rotten könyv. Pl. már annyira sem akarok megfelelni dolgoknak/embereknek, mint eddig. Eddig sem jellemzett túlzottan az iyesmi, de megbántani a lázadó tiniségem óta senkit nem akarok, és itt, a blogon pláne igyekszem simulékony :) lenni.
Erre itt ez az album egykori "munkatársamtól". Ráadásul még írok is róla. (Miattam az idézőjel, hiszen nekem csak hobby (volt) a zenei újságírás.)
Vannak "adott pillanatban jó ötletnek tűnt" dolgok, de amikor komollyá fordul a kérdés - például egy albumnak, ráadásul az elsőnek kell címet adni -, akkor át kell gondolni, túl kell lépni az ilyesmin. Különben marad a vállalhatatlanul gyenge "Szörpoholista".
Eklektikus, inkább össze-vissza, és összességében gyenge - ha Alexra jellemzően keményen és röviden szeretném leírni ezt a 46 percet, akkor csak ennyit mondanék.
      Van itt kérem vocoderes rádió-pop (rögtön a második Nekemte), vocoderes elektromos tánczene (Te vagy és Játék), reggae (harmadik, Láttamoztam), (soft-)rock (Messziről), népzene (Az én rózsám), disco (Te vagy), még egy Ady vers is, de mindez egyéniség, tartalom, összetartó erő nélkül, standard-eket puffogtatva egymás mellé pakolva.
És kapunk háromféle Kedvesemet.
A kiemelendő dalok közül a Csóró itt minden hang csendes nyugalmával, hangulatával, egyéniségével, a már említett Messziről húzásával, realtíve érdekes (bár sablon) dobtémáival, a követendő irányt jelző Csókolom és az említett mű-népdal jelzi, hogy nem reménytelen ez a szólópálya.
A Kedvesemről nem szóltam, mert azzal kapcsolatban már mindenki kialakíthatta álláspontját.
A versenyben, ahol indult üde színfolt volt, de mostanra túljátszották.
       A szövegek helyenként egészen jók, érezni rajta (a bölcsészt :) az egyéniséget, de az esetek nagy részében a zene gyengesége kioltja őket, elviszi róla a figyelmet.
      Alex a mai kor gyermeke, talán a "nagylemez" formátun nem Neki való. Ha a jobb dalokra támaszkodva, apránként, csepegtetve jelentkezett vona, a produktum és a fogadtatás is jobb/kedvezőbb lenne, lett volna idő kiérlelni az egyéni hangot, elhagyni az elhagyandókat.
Így viszont azt mondom, amit A három nővér paródiájában az ünnepelt a harmadik ajándékba kapott szamovár után: ezt (így) "igazán nem kellett volna".
      Nem tudom elképzelni, kinek tetszik ez az album.
A pontszámom jóindulatú.
4/10 pont

Egy mail elküldésekor ez ugrott fel:

"Attól, hogy üldözési mániád van még nem biztos, hogy nem üldöznek!"
/Ex padtársam/

"Haver csajáról vagy jót, vagy rosszat" szólt egykori szobatársam félrecsúszott mondása.
Tény, hogy vannak helyzetek, amikor az őszinteség nem a legjobb út, más úton pedig eleve nem kellemes járni. Ezért fogadtam meg magamban annak idején az első eset után (amiből egészen jól kijöttem, igaz, erőfeszítések árán) a lapnál, hogy nem nehezítem a saját dolgomat, és ismerős (pláne haver vagy barát) zenekaráról nem írok. Be is tartottam. Ez azonban nem a lap vagy egy "hivatalos" média, így aztán kivételt teszek.
Jelen írásom tárgya a Zord zenekar második albuma, mely a hetekben jelent meg. Nem vagyok egy puncsolós típus - sem a szó bratyizós, sem a csak azért is bepancsolós értelmében -, ezért örülök, hogy olyan lett ez a lemez, amilyen. Így bátran vállalhatom a véleményemet, nem bántok meg vele senkit, és az a vád sem érhet, hogy tolom a banda szekerét. Ha nem ismernék két tagot személyesen, akkor is ugyanezt mondanám.
      Ha a névből nem esne le, az ötös thrash metalban aprít, zenél. Ebben a stílusban (is) sok múlik a megszólaláson, ami az első lemez gyengébb pontja volt. Most azonban minden a helyén van, súlyos és dörren. A lassabb Home, Black Hole-ban hallani, hogy nem angol anyanyelvű az énekes, de ezzel együtt is odatehető a lemez bármely album mellé a nemzetközi mezőnyben. Ez nagy szó.
Az talán még nagyobb, hogy nem csak a hangzás, de maga a zene is óriásit fejlődött az egyébként nem gyenge első jelentkezés óta. Thrash metalt írtam, de sok hagyományos metal elem, megközelítés teszi egyedivé, változatossá a dalokat.
Kedvencem a két instrumentális, a címéhez méltóan játékos és poénos Pedal to Metal, illetve a záró Dini, mely egy akusztikus (!), hangulatos, érzelmes zenélgetés, mely egyben keretbe is fogja az akusztikus, klasszikusba hajló pengetéssel induló CD-t.
Nem a csépelésről, hanem nagyon is a dalokról, a zenélésről szól ez az "ősi" alapokon nyugvó, lendületes, modern (!), az ének és a hörgés között kb. félúton alkotó új frontemberrel felvett 40 és fél perc.
Kb. így kell thrasht játszani 2013-'14-ben!
Rátalált a zenekar a saját hangjára, zenéjére, ami ebben a műfajban pláne nagy szó, hiszen évtizedek óta - finoman fogalmazva is - telített a mezőny.
A már említett intro utáni Child of the Bright Tribe jól jellemzi az egész albumot, annak hagyományosabb vonalát:
https://www.youtube.com/watch?v=NaIAGnq-Xjc
       CD-t említettem. Akit érdekel, a zenekar honlapjáról (zord.hu) jelképes összegért megszerezheti, de akár rajtam keresztül is megkaphatja ugyanannyiért.
       Felmerülhet, hogy egy amatőr (a szó azon értelmében, hogy mindannyian dolgoznak, a zenélés csak a hobbyjuk) miskolci banda zúzására hogyan adhatok magasabb pontszámot, mint a Dream Theater legutóbbi lemezére. Nos, ezt a lemezt örömmel hallgatom, a Dream műve pedig minden egyes hallgatás után legalább egy hétre elveszi a kedvem az új zenéktől. Nálam ez is számít.
7,5-8/10 pont

Bár személyesen talán soha nem találkoztunk, de egy barát-család közeli rokona volt, így többet tudtam az állapotáról, mint amit az újságokban olvasni lehetett...
Éppen egy semmiség miatt morogtam, hogy valaki többedszer használta ki a segítőkészségemet, amikor hallottam a híradóban, hogy meghalt...
Nem is emlékszem, néztem-e TV-ben a négy NBI-es meccsből egy(fél)nél többet, melyeken védett...
20 éves (volt).
Egy ideje nem morgok semmin.

határterületen    ösvény mentén    tiltott város felett    csapóajtó nyílik    régi matracon
szűk csatornákban    alacsony faházban    esőcsepp ablakon végigpereg    rádióban
hangot talál    vinnyog dünnyög halkul gitár    szekrényben turkál    átvészel minden
csatát    visszatér    ottmarad    évezredek óta    ez te vagy
/Pluto zenakar/

A reggel nem az én napszakom. Ameddig csak lehet, alszom. Mióta az eszemet tudom, percre ki volt számolva, hogy mikor mit csinálok, az első óracsörgéstől a ház elhagyásáig. Olyan szinten, hogy ha valamit nem készítettem (volna) ki előző este, elkéstem volna, vagy koszos ruhában indulok útnak.
A hétvégén, NAPSÜTÉSBEN, annak melegénél, a szobából kiszűrődő békés, szép zene (Dave Gahan - Hourglass) mellett nyugodtan elkészítettem a kedvenc teámat, élvezettel megittam a reggelihez, olvasgattam. Szépen, lassan indítottam a napot. Nem szoktam ilyet csinálni.
Vr. jutott eszembe, Vele gyakran (szinte mindig) így kezdtünk.
Az élet az ilyen apró dolgoktól (is) szép.

Na, persze Sug összetettebb személyiség. Ezt a lemezt is Tőle kaptam. (Queens of the Stone Age - Rated R) Változatos, egyéni, kísérletező, furcsa, jó zene. Csak ajánlani tudom a teljes albumot.

"A morbid humor az olyan, mint a láb; valakinek van, valakinek nincs."

Olvasom (FALOM!!) Lydon (Johnny Rotten - Sex Pistols énekes) könyvét. És hallgatom a "munkásságát". Sokadszor döbbenek le, hogy mekkora királyságot műveltek "zeneileg". 19 évesen, mindössze két és fél év alatt felforgattak mindent. A könyvben a mindennapjaikról, a miliőről is sok szó esik.

Úgy hozta a sors, hogy sok-sok év elteltével ismét vonatoztam.
Ha egy mód lesz rá, a jövőben sem fogok.
Hogy egy IC nem bír pontosan elindulni, hogy 5 perc késést mondanak be, de 10 a valós, amely az érkezésig megmarad, ezen már meg sem lepődöm.
Hogy annyiba kerül egy teljesárú másodosztályú IC jegy, mint a benzin kerülne ugynarra a távra - ebből sejteni lehet a cég jövőjét.
Az viszont vérlázító, hogy évtizedek óta (mert volt,amikor rengeteget vonatoztam) 200 km-es jegyet kell vennem egy általuk is 182 km-esnek számolt útra.
Otthon jegyet nyomtatni, az igen. A digitális korban nem kerekíteni 36 km-t egy oda-vissza úton, az nem???
Nyomoronc egy rabló banda.

Szeretek zenéket kapni.
Főleg olyanokat, melyeket nem ismerek, és esélyem sem lenne megismerni.
Az ilyen ajándékokban benne van a küldő - az ízlése, a személyisége.
Jó volt egy reggel(i)t ezzel a lemezzel tölteni.
Sugtól kaptam. 2006-ban - rohan az idő.
Jó régen hallottam felőle(d). Remélem, jól vagy.

a messzi távolból egy-két nappal hamarabb érkezett
megszegte a törvényt, a törvényt amelyik soha nem létezett

földet ér és lábra áll
széttárja szakadt szárnyait
kövesd őt, bármerre jár
a pillantása bátorít
a végtelenből eltalált, ez talán nem véletlen
a legjobb év, a legjobb nap, a legjobb perc az életben
a végtelenből eltalált
                          /Pluto: Egyszeregy/

Nincs egy nagy memóriám, híreket pedig a magyar politikai helyzet miatt ha tehetem, nem nézek/olvasok, de azért ez-az megmaradt 2013-ból:
Szeptemberben volt a Győr női kosárlabda csapatának tragikus balesete.
Meghalt Nelson Mandela, Margater Thatcher, Pribil György (Kimnowak), Cipő (Bódi László), Clive Burr, Jeff Hanneman (Slayer), Erőss Zsolt hegymászó és Ronald Biggs is.
Utóbbi a Nagy Angliai Vonatrablás után lett hírhedt, mert megszökött a börtönből.
A napokban olvastam Lydon könyvében, hogy - noha nagyon halvány, de - szerepe volt a Sex Pistols felbomlásában is, ugyanis a banda "menedzsere" és két tagja meg akarta látogatni és forgatni vele (meg is tették) Brazíliában (1978-at írunk), Rottennek viszont ehhez semmi kedve nem volt. (Sid pedig azt sem tudta, hol van éppen és mi történik körülötte) Történt mindez a híres mondat utáni színpadról levonulást követő napokban. Mivel Biggsnek nem volt szerepe a rablás kitervelésében (Rotten szerint), azt viszont nem lehetett kizárni (mivel ő is, mint minden résztvevő tagadta), hogy szerepe volt a mozdonyvezető brutális félholtra verésében, Rotten (egy megvetett punk banda "énekese") nem tartotta sokra a tagot.
Elkanyarodtam.
Az Áfa évek óta 27% (!!!), deviza középen 299Ft ér egy Eurot, 404Ft egy liter benzin.
Egypárt-rendszerben, papíron demokráciában élünk, egypárti Alkotmánnyal, bár már talán nem is annak hívják.
Nem létező (szavazattal nem bíró) párt tagjai lehetnek miniszterek, oszthatják az észt.
A magánnyugdíj vagyon után 2013-ban a teljes magyarországi dohányüzlet is a Fidesz kezébe került évtizedekre (!!!). Félmillióan kaptak magyar állampolgárságot ajándékba, miközben pl. (Dusev-)Janics Natasa (nálam a 2012-es Év Hülyéje és a 2013-as Legnagyobb (Szájból Csinált) S@gg díjazottja - utóbbiban gyakorlatilag minden idők egyik legjobbja) megtarthatta.
Ez egy pozitív blog, de le kell írnom, hogy döbbenetesen ostobának tartom azt a nőt.
2013-ban is kapitulált egy (volt?) Hitler Jugend tag - a pápai székből.
És Schumacher sincs jó állapotban.

Ez mennyire haszontalan egy nap!
Pangás, "időzóna" eltolódás - valójában csak bioritmus döccenés -, átgondolás, fogadalom (??), ásítozás...
Szinte várja az ember, hogy jöjjenek az egyforma napok, amelyek ugyanolyan unalmasak, mint ez az első, de legalább másképp, és gyorsabban telnek.
Semmi nem történik. Ami igen, abban sincs köszönet: Manchester United-Tottenham 1-2 - legkésőbb a következő (bajnoki) vereséget követően rúgnám ki Moyest, a "managert".
Az időjárásról annyit, hogy mivel hetek óta nem sportoltam, ma (jan. 2.) kimentem és befejeztem a kert felásását.
Botrány.