'Dark Night Of My Soul'

Legalább az oda- és visszaút feldob kissé, ha már maga a meló sokszor megpróbál az agyamra menni.

     Hogy ki Ő? Jó kérdés. Bár az e-book reader óta ez nem annyira igaz, keveset olvasok. Ezért (is), ha a kezembe veszek egy könyvet, az általában valami különlegesség, kevésbé ismert "rejtett kincs", ami valami miatt érdekel, de a "nagyközönség" számára semmit nem mond. Ez nem sznobság vagy különcködés - egyszerűen ilyen az ízlésem.
Az estek nagy részében nem lövök bakot az ilyen megközelítéssel.
     Aisha a Jóbarátokban tűnt fel ezer éve (2003-as epizódokban). Egy Charlie nevű paleontológust játszott, aki előbb Joey, majd Ross barátnője volt. Magas, jól néz ki és a szerepe mögött is látszott, hogy egyéniség, ezért megmaradt a neve a fejemben. Már két könyvet is írt. Ezt - a másodikat - sikerült megszereznem.
Nem elsősorban színész, nem is író, hanem műsorvezető és legfőképp komikus, humorista.
     A könyv az életének baklövéseit, baleseteit, rossz döntéseit írja le, időrendben, kellően vicces stílusban egy-egy fejezetben.
A történet élet- és korrajzzá áll össze, hiszen a fiaskók csak a vezérvonalat jelentik, maga a tartalom és a mondanivaló sokkal több a sebeknél, töréseknél, elalvásoknál, tüzeknél, rosszul sikerült stand-up fellépéseknél.
     Van stílusa. Aki ismer, az tudja, hogy ha ezt észreveszem és tetszik, akkor már nyert nálam a szerző. Az angolja is kedvemre való. Nem bután egyszerű, de komolyabb szótárazás nélkül simán olvasható középfokkal. Használja a "négy betűs szót", sok a "csillagozás" (kiszólás, megjegyzés) ... életszerű, beszéd jellege van az írásainak.
Nagyfokú önirónia, humorérzék, stílus, nyíltság, egyenesség jellemzi.
Örülök, hogy rátaláltam a könyvre. Nem ragozom: tetszett.
Hogy mennyire nem ad semmilyen elvárásra, mennyire nem akar valótlan szép képet mutatni magáról, azt jól példázza, hogy a leglátványosabb bakija, az áttetsző ruha esete a vakuval, képpel szerepel a könyvben. Rögtön utána a képen látható hajszínének is szentel néhány sort.

Még nem értem teljesen a végére, de ma este már nem olvasok belőle, mert nagyon fáradtan írtam ezeket a sorokat.
          8/10 pont - de én könyvekkel (is) szigorú vagyok. Magyarul nem hiszem, hogy megjelent.

Jó kérdés, hogy manapság mennyit kellene fizetniük, hogy betegyem a lábam egy ETO meccsre. Nem kis összeget. Akkoriban akár csak napozni, olvasni, levegőzni is kimentem. 

... hogy ismerjek egy zenekart, de csak a feloszlásuk és a tagok halála után kattanjak rá a zenéjükre, kb. 15 évvel az után, hogy legutóbb hallgattam őket. Pedig ez a helyzet a The Ramones-zal. Végtelenül egyszerű, amit csináltak, de nagyon sok dalukban (még ebben a feldolgozásban is) akkora élet-igenlés van, hogy csak lesek, hogy ezt eddig miért nem éreztem (ennyire). Az is feltűnt az utolsó lemezüket (¡Adiós amigos!) sokszor hallgatva, amelyen több dalt is a basszusgitáros énekel, hogy mennyire karakteres az énekesük (Joey Ramone) hangja. Nélküle mintha egy másik zenekar játszana. Ilyen hangterjedelemmel is legenda lett. Nem érdemtelenül.

     Beszóltam (sokszor) a (The) Beatles szövegeire. Erre mostanában minden reggel meghallgatok egy fél albumot és délután a másik felét, amelyiken az egyik jobb dalnak annyi a szövege, hogy "Ó, igen, La-la, la-la-la-la,Ó-o-o-ó la-la, la-la-la-la, Az élet egy gáz, egy gáz, Ó igen, Hát ne légy szomorú, mer' ott leszek, Ne légy szomorú egyáltalán" és ezek ismételgetése.
     Az utolsó Ramones albumon van. "Rendes" minőségben nem találtam a YouTube-on, de itt hallani a lényeget. (A gitározás nem nagy kunszt, az viszont (nálam) igen, hogy a fickó gyakorlatilag mozdulatlanul képes eljátszani egy ilyen dalt. Szegényke.)

- Igyunk vizet!
- Az mi?
- A víz nagyon erős! Hajókat cipel, házakat sodor el.

Ezen felnevettem. Kb. ennyi kiemelendőt találtam Lehár Ferenc: A víg özvegy operettjében.
A táncosok és a díszlet is dicsérhető, Fandl Ferenc pedig - jellemző, hogy prózai szereppel - kiemelkedett a darabból. Sokadik darab, melyben tetszik az alakítása.
Félreértés ne essék, nem a színészekkel, a zenekarral vagy a rendezéssel van bajom. Magának a teljes operett műfajnak a létjogosultságával kapcsolatban vannak kételyeim. 1905-ben még lehet, hogy elment ez a szint, de 2014-ben... Mondjuk, a nézőtér alapján azt mondom, hogy az idősebb korosztály vevő rá, de...
Néhány jó poén (több nagyon gyenge), nulla darab emlékezetes, jó "dal"; jó színészi alakítások és hangok, néhány (2-3-4)jó zenei ötlet... Kb. ennyit adott az előadás.
Nem szeretem az operettet, így nem csalódtam, azt kaptam, amit vártam. Számítottam ismert dalokra, ez nem jött be. Mint ahogyan az sem, hogy könnyed, magával ragadó (Beatles szindróma :) dalokat hallok majd.
Nem tudom ajánlani.
Sok Fear Factory dal kell - a jobbak közül - hogy halványítsam emlékét. :)
A vízzel pedig csak óvatosan!

A képek forrása: www.mnsz.hu

"Az aláírást másolja le, majd a másolatot írja alá, hogy hiteles."

Hosszú egy hét ez... Alig várom, hogy

Meglepődöm magamon, hogy - ha hagyom - mennyire rá(m)nyomja bélyegét a munkahely az ember lelkivilágára. Amit csinálok, azzal nincs gond, még azt is mondhatjuk, hogy kedvelem és szívesen csinálom, ez tehát nagyon rendben van. Vannak azonban egyéb, külső körülmények (főleg a "napi hány óra, aminek 8 órának kellene lennie?" - tárgykörben, sőt, még a fizetéssel kapcsolatban is), amelyekben ott van a konfliktus. Érdekes lesz.
Azon - szerencsére nem magamon tapasztalva - nagyon meglepődöm, hogy (anyagilag?) kiszolgáltatott emberekkel mit meg lehet csinálni, mennyi dolgot elnéznek, lenyelnek.
Most is (a dátum ne tévesszen meg, éjjel van) ilyesmiket írok, holott eszembe sem kellene lennie, hogy mik történtek délelőtt.

Már beszóltam itt Enya-ra - hogy a sok év alatt meguntam, illetve, hogy annyit fejlődik, mint az én németem.. Ehhez képest munka közben beleszaladtam egy rádióban az egyik - igaz, régi - dalába. Derült égből, a többi "mai" ""zene"" között azért hatott rendesen. Az is jelent valamit, hogy 25 év elteltével is működnek a dalai.

Ez volt az:

(Ennyit a (gagyi) telefonos fényképezésről.)

I Origins (Az origó)

A szem a lélek tükre? Ha igen, érthető, hogy nincs két egyforma. De mi van, ha mégis akad? És mi az, hogy lélek, ha van egyáltalán?
Érdekes, jó dolgokat felvető, egészen jó film. Bár, az állandó kézi kamerahasználattal soha nem fogok megbarátkozni.

6,8/10 pont

Whiplash

A legjobb egyetemen egy elsőéves dobos (tanuló) srácnak egyetlen célja van, a hangszer legendáinak sorába emelkedni. Ám az oda vezető út rögös, nem csoda, hogy nagyon kevesek érnek a végére.
Lehet-e megszokott módszerekkel kiemelkedő zenészeket "faragni"? Érzékenynek vagy éppen hogy mindent kibírónak, eltűrőnek kell lennie egy zseninek?
A cél szentesit(het)i az eszközt? Van határa a csúcsra vezető úton a szenvedésnek?
Aki dobos akar lenni, pokolra kell annak menni?
A zene (szerintem) nem sport, hanem (ön)kifejező művészet. Ebből ugyan szinte semmit nem mutat meg a film, de - mint a végén kiderül - remek (!) forgatókönyvvel, történet szövéssel zseniálisan ábrázolja, milyen a "sport" része.
Nem csak zenészeknek.

8/10 pont

Beégett minden a helyére, a mocsár az tényleg mocsár
Talán lecsapolni kéne, és a sárból meg lehetne vár
Toronnyal mindegyik sarkán, az egyikben lakna egy lány
A könnyei alatt felnőne egy valamirevaló sárkány
Mert a lányok mindig csak sírnak, nem jó nekik a semmilyen vár
A sárkányok persze tenyésznek e furcsa harmónián

Te vagy utolsó reményem, galambom, kis tubicám
Repülj el, vidd el a hírem, valaki csak reagál

Repülj el ösztönből kérlek, Bostonból gondolj majd rám
Repülj el, vidd el a hírem, a mocsár az tényleg mocsár
Majd befog egy közepes herceg, nagyapja magyar volt talán
Mondd el, rendkívül nagy már a sárkány, nem kellett volna sírni talán

Győzd meg, hogy jöjjön el értem, galambom, kis tubicám
Rámenősnek kell majd lenned, ígérj neki fűt, fát, pin@t
Értékesítésről szól minden, a valóság nem számottevő
Ha engem megment a herceg, lehetek végre hercegnő

Majdnem mindegy, honnan nézed, mindenhonnan jelentős a kár
Majdnem mindegy, miben kéred, a kölcsönkenyér visszajár
Visszajár, vissza kell térjen, de a postagalamb is csak madár
S mi van, ha ő máson van, mint régen, más mágneses energián

És a reakcióidők nőnek, és csökken a potenciál
Majdnem mindegy, miben kéred lényegébe' már...
Automatizál

/Kaukázus: Bostoni galamb/

"Ha valamiben tudok segíteni, esetleg Amerikában élő gazdag Magyar leszármazott vagy és szeretnél meghívni a kerti party-ra zenélni, nyugodtan keress meg! Igyekszem mindenkinek válaszolni, kb egy hét átfutási időt kérek!"

Kardos-Horváth János honlapjáról :)

Az első kép életem első céges mobiljával. :( Nézzük a jó oldalát a dolgoknak: remek a rádiója és zenét is meglehetősen jó minőségben játszik le.

1964. október elsején, 50 éve (!!!) indult (Tokióból Oszakába) az első gyorsvasút. "A tesztek során a vonatok sebessége a hagyományos vasúti kocsiknál 443 km/h, a mágnesvasút vasúti kocsijainál pedig 580 km/h volt." Földrengés- és tájfunbiztos, napi 424 ezer utas, 50 év alatt kétmilliárd megtett kilométer, ilyesmi.

Hagyományos vonaton utaztam Japánban. Ilyet (Sinkanszen) is láttam nagyon közelről, de az adott rövid távon még a helyieknek is drága lett volna. Poénból, a kedvemért még így is majdnem kipróbáltuk, de a menetrend úgy hozta, hogy maradtunk a "sima" vonatnál.

50 éves vonatokat Magyarországon sem kunszt látni. A menetidejük nálunk több, mint 20-25 éve.

Nem kamu képek! Washingtonban egy templomon Darth Vader-ről formázták az egyik vízköpőt.