'Dark Night Of My Soul'

Itt tartunk.

Némelyik ilyen "post" zenekar zenéjére NAGYON rá tudok hangolódni.

Egy dal, melyet el tudok gitározni.

Miért fizetünk havonta minimum 6.810 Ft-ot (!!!) társadalombiztosítás címen, ha egy lejárt jogsi esetén úgy fogad a körzeti orvos, hogy tegyek le 4800Ft-ot az asztalra minden számla vagy elismervény nélkül!? Egy vérnyomásmérés és olvasási teszt kerül ennyibe??? Aztán az okmányiroda is várja a 4000Ft-ot pusztán azért, hogy kiadjon egy kártyát, mely szerint öt évig (öregség=hátrány) vezethetek.
Azt nem is említem, hogy másfél hónapon át (!) napi négy óra helyett csak kettő a rendelési idő, ami esetemben egy volt, ugyanis egyet késett a tisztelt helyettesítő (körzeti) orvos.
Hopp. Mégis megemlítettem.
Nagyon nem tetszik ez a rendszer, és ritka birka egy nép vagyunk, mert mindent lenyelünk.
Más (?). Szombat, dél, bolt. Kb. 500Ft-ot kellene fizetnem, 10ezrest adok. Nincs kisebb? Ezres lenne, de fel szeretném váltani. "Nem itt kell felváltani!"
"Igaza van. Olyan helyen, ahol nem tuskó a pénztárosnő."
Na, mentem, igyekszem pozitívabb lenni.

"For every seven alcoholics who walk through our doors, six walk back out again and get drunk. The seventh is the miracle we all live for."

Hét alkoholistából, aki belép az ajtónkon, hat ki is sétál és berúg. A hetedik az a csoda, melyért élünk.

Life was a wheel, its only job was to turn, and it always came back to where it had started.

Az élet egy kerék (volt), az (volt) az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér(t) a kiindulási pontba.

     Szinte valamennyi King regény egy ügyes kis csavarral, elejtett mondattal vagy apró eseménnyel ér véget, amely jelzi, hogy (talán) mégsincs minden úgy, ahogyan a záró oldalak mutatják.
Noha senkiben nem merül fel ilyesmi, ezzel egyúttal akár a folytatás lehetősége is benne van minden King műben.
A Ragyogás nem ilyen. Az 1977-es (!!) klasszikus, a borzongás alapműve hagyományosan zárul.
     Ez a 2013-as könyv a Ragyogás folytatása. Gyakorlatilag ott veszi fel a fonalat, ahol az a történet véget ért.
Ha van könyv, amihez szinte lehetetlen és fölösleges folytatást írni, akkor ez az. Elolvasása nélkül is sejthető, hogy mi lesz az ember véleménye róla: persze, King profi (és zseni), de a hotelben játszódó történethez foghatót nem tudott írni.
Ez így is van, mégis kellemes meglepetés ért.
Szeretem, ha egy könyv cselekményéről semmit nem tudok olvasás előtt, így én sem beszélek ilyesmiről.
     Nagyon nagy ötlet, hogy noha látszólag Danny (Dan, Doki) Torrance-ról szól a regény, bejön egy nagyon erős szál egy új szereplő, és egy kicsivel gyengébb egy csoport képében. A három egymáshoz közeledése, egymásba fonódása adja a történetet.
Rettegés, félelem nem igazán van benne (bár egyetlen szó, a REDRUM felbukkanásakor libabőrös lettem a borzongástól), de izgalmas, és természetesen tökéletesen megírt a regény.
A jellemábrázolás főleg a főhős esetében nagyon erős, és a jellegzetesen kingi közbeszúrt
(le kellene védetnie)
mondatok is működnek, mint mindig.
     Ha tehát nem csodát várunk tőle, hanem "csak" egy tökéletes King sztorit, akkor kizárt a csalódás, és kellemes órákat fog szerezni. A Ragyogás rajongóinak kötelező, mások inkább azzal kezdjenek.
Furcsa, de el tudnék képzelni egy harmadik részt is.
Érdekelne.

Angolul olvastam - úgy voltam vele, hogy belekezdek, és haladok vele, amíg le nem fulladok, aztán előveszem magyarul, de szerencsére nem haladta meg zavaró módon a tudásomat a nyelvezete, így sikeresen a végére értem.
A borító nem csak nagyon jól néz ki, de a cselekményhez is tökéletes.
Magyarul a napokban jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.
http://www.europakiado.hu/konyv/736692/alom-doktor

A Poprádi-tavi vonatmegállótól felsétáltunk a Poprádi-tóhoz, ott a cikk-cakkon fel a Magistralra (rögtön az elején az 1966 méteres Ostrva nyeregre) és haza Ótatrafuredre. Vízszintesnek látszó út, azt gondolná az ember, hogy szinten megy a hegyek oldalán, de azért "hullámzik" is eleget. Félúton egy jó kis tóval (Batizovské Pleso) 1884 méteren.

A Téry-ház (2015 m) fölött, 2352 méteren található az utolsó szakaszon a láncok segítségét nagyban igénybe véve mászható nyereg. Mint közben kiderült, már jártam itt, ez esetben kifejezetten szerencsés volt, hogy gyenge a memóriám, ugyanis nagyon meredek és meglehetősen megterhelő a láncos szakasz, de nem emlékeztem rá, hogy először rendesen kijött a tériszony rajtam, mikor átkeltem rajta. Most egyedül mentem, így okosan, erőt beosztva, lefelé ritkán nézve (pedig a 4. képen lévő látvány tárult elém mászás közben), szépen, kényelmesen keltem át rajta. Testileg, lelkileg hatott a kör - az 1010 méteren lévő Ótátrafüredről indultam, és oda is érkeztem egy nagy kört megtéve. Megjelöltem a hágón mászó embereket, hogy érezhető legyen a meredekség, hosszúság.

Tátráztunk.

Áttekertem lángosozni, sörözni a 26 km-re lévő szomszéd városba a hegyen át. Visszafelé sokáig nem tudtam elindulni, mert látszott, hogy egy nagy záporba kerekeztem volna bele, ha nem várok.

Kérdezi a csapos, hogy kérek-e egy második sört. Mondtam, hogy talán később, nem tudom, meddig maradok.

Rá tíz percre a beszélgetésünk:
- Rábeszéltél, kérek még egy korsóval. Itt ragadtam.
- Jó helyen vagy.

Tisztára törzsvendégnek (nem először jártam ott) éreztem magam, annyira magától értetődően mondta.

Szeretek egy-két sör után "tudatilag tágulni" :), befogadni dolgokat. És a vizes úttest miatt felcsapottan, fázósan hazaérkezve beállni a forró zuhany alá.

Egy 170 ezres városban 25 ezren írták alá a Fidesz újabb ötletét. Az aláírásgyűjtés kezdete előtt megfontolt (józan?) többségként kommunikálták a támogatókat, majd az "aláírások hatalmas száma" is megjelent.

Eszméletlen ez az egypártrendszer!

"I think it's dark and it looks like rain", you said
"And the wind is blowing like it's the end of the world", you said
"And it's so cold, it's like the cold if you were dead"
And you smiled for a second

"I think I'm old and I'm feeling pain", you said
"And it's all running out like it's the end of the world", you said
"And it's so cold, it's like the cold if you were dead"
Then you smiled for a second

Sometimes you make me feel
Like I'm living at the edge of the world
Like I'm living at the edge of the world
"It's just the way I smile", you said

The Cure: Plainsong

"Sötét van és mintha esne" mondtad
"És a szél úgy fúj, mintha világvége lenne" mondtad
"És annyira hideg van, olyan hideg, mintha halott lennél"
És elmosolyodtál egy pillanatra

"Azt hiszem öreg vagyok, és fájdalmat érzek" mondtad
"És ez az egész elfogy, mintha ez lenne a világvége"
"És annyira hideg van, olyan hideg, mintha halott lennél"
És elmosolyodtál egy pillanatra

Néha azt érzem miattad,
Mintha a világ peremén élnék
Mintha a világ peremén élnék
"A mosolyomtól van" mondtad ("Attól van, ahogyan mosolygok"/"Én így mosolygok")

Nulla kalóriatartalmú energiaital??
"A kalória az energia mértékegysége."

     Stephen King egy zseni, korunk egyik legnagyobb írója, ehhez kétség sem férhet. Tini koromban borzongva faltam a regényeit. (22-t és egy angol nyelvű novellagyűjteményt számoltam a polcokon.) Aztán a '99-es Tim Gordon, segíts! annyira gyenge volt (ráadásul az elején ki lehetett találni a "csavart" benne), hogy azóta máig nem olvastam semmit a szerzőtől.
Dream Theater szindrómát állapítottam meg Kingnél, azaz forradalmian új dolgokat csinált nagyon magas színvonalon, de túlságosan termékeny (és befutott) szerző, és ez a minőség rovására ment.
Az e-book olvasó rám szabadította a világirodalmat, és adtam Neki még egy(-két) esélyt. Jól tettem.
     A 2011-es Mile 81 egy mindössze kb. 50 oldalas kisregény. Csapnivalóan rossz. Egy gyenge Christine (1983.) utánzat, pedig már az a regény is sokaknál kiverte a biztosítékot szürrealizmusával. Gyakorlatilag csak nyelvgyakorlásnak jó, de inkább még annak sem ajánlom.
      A - nem csak terjedelmileg (2500 oldal) - másik véglet a Végítélet. 1978-as, nem tudom, mikor fordították magyarra, és hogyan hagyhattam ki annak idején. 1988-ban átírta, visszatette bele az eredetileg kihagyott részeket - ezt a változatot  olvastam most, magyarul.
      Ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám, hogy King megírta a saját Gyűrűk urát, Ószövetségét, Elveszett Paradicsomát, Isteni színjátékát és még néhány nagy jelentőségű művét egyetlen nagyon hosszú regényben.
Nagyon sok Poe, Shakespeare, Bibliai és egyéb utalás, áthallás, idézet színesíti. Csodálatos a hangulata, csont profi és gördülékeny a szerkesztése, a közösség és az egyes szereplők történeteinek a bemutatása. Rengeteg filozófiai, vallási, erkölcsi, szociológiai, jogi kérdést vet fel, mintegy mellékesen, egyáltalán nem tolakodva.
A befejezéstől féltem, hiszen az is kingi védjegy, 4-5 regényének olvasása után ki lehet találni, hogy mi az a meglepő, de "kinges" fordulat, ami a végső kifejletet követően bekövetkezik egy-egy művében.
A Végítélet úgy felel meg ennek a hagyománynak, hogy cseppet sem csorbítja a regény egészét, a történet tartalmát.
     Kifejezetten tetszett, hogy a szó nincs "megfoghatatlan", az emberekben lakozó, felettük az irányítást átvevő gonoszról, zsigeri félelemről, megmagyarázhatatlan "rossz"ról. Igazából ez nem is 100%-os Stephen King, hanem azt mondanám, hogy egy nagyon jó, enyhén Stephen King stílusában, profin kitalált és megírt regény.
Alap bibliai tudás, érdeklődés nem árt hozzá, de azt sem tartom kizártnak, hogy van olyan, aki a Végítélet olvasása után kezd ismerkedni a Testamentumokkal.
A (nálam verhetetlen) Ragyogás a "vérbeli" King mestermű. A Végítélet noha stílusában más kissé, hasonló (ha nem nagyobb) magasságokba ér fel.
Nagy élmény volt olvasni.

"A helyzet normális, minden el van b@szva."

"Az influenza utáni világban a műszaki tudás fogja felváltani az aranyat..."

"Ez az emberi faj átka. Szociábilis. Ahogy Krisztus megállapította volt: "Bizony mondom nektek, valahányszor ketten-hárman összejönnek közületek, mindig lesz egy másik fickó, akiből a szart is kiveritek!"
Elmondjam neked, hogy a társadalomtudomány mit tanít az emberi fajról? Dióhéjban összefoglalom. Mutass nekem egy magányos férfit vagy nőt, és én mutatok egy szentet. Adj kettőt, egymásba szeretnek. Adj hármat, és feltalálják a "társadalomnak" nevezett elbűvölő dolgot. Adj négyet, és nekilátnak piramist építeni. Adj ötöt, és kirekesztenek egyet. Adj hatot, és feltalálják az előítéletet. Adj hetet, és hét éven belül újra föltalálják a hadviselést. Lehet, hogy az embert Isten képére alkották, de az emberi társadalmat az Ő ellenlábasáéra, és a társadalom folyton hazafelé igyekszik."

"A Biblia nem írja, mi történt Noéval és családjával, miután az ár leapadt. De nem lennék meglepve, ha félelmetes tusakodás tört volna ki ama néhány ember lelkéért – a lelkükért, a testükért, a gondolkodásmódjukért. És nem lepne meg, ha velünk is ez történne."

"Semmi értelme csak úgy hányódni. Olyan értéktelennek érzi magát tőle az ember. Észrevetted már, hogy az ember csak akkor van jól, ha előre nézhet?"

/Stephen King: Végítélet/

Már visszafelé tekertem a 75 km-es körömön, amikor szembe jött egy srác szintén országúti bicajjal, megkérdezte, messze van-e még a következő város, majd visszafordult, hogy velem tartson.
Vagyis, inkább én Vele. Azon a hétvégén a környékünkön rendeztek országos kerékpár versenyt (bajnokságot?), amiatt volt itt a csapatával, de az aznapi időfutam bajnokságon ő nem indult, csak a csapata, így elküldték edzeni a számára ismeretlen utakra.
Mint kiderült, gyulai a srác, (fél)profi kerékpáros (borotvált láb, magas, cingár felépítés, szálkás, nagy vádli) csont profi a bicaja, és olyan iramban (kb. 38-43 km/óra) tekert folyamatosan, hogy kb. 10 km-t bírtam mögötte (!), enyhe szélárnyékban menni, aztán mondtam, hogy csak így tovább, de nélkülem.
Innen kezdve pláne értékelem a Tour De France közvetítésben látottakat.
Persze, az lenne az igazi, ha a sportág neve nem forrna össze a doppinggal. :(
Ja: ezek után a vicc kategória, ha leírom, hogy 75,6 km, 27,5 km/óra átlagsebesség volt az a napom számokban.

(Dobos, dobolás, dobszerkó! Szöveg. Végre egy TÖMEG, amelyik élvezi a zenét, nem pedig a mobillal kamerázással van elfoglalva. Mondjuk, a dal előtti "felbujtó" szöveg után csúnya is lett volna csak úgy álldogálniuk. Régen gyakorlatilag minden koncert (minimum) ennyire beindulós volt. Mostanság....?)

https://www.youtube.com/watch?v=lLes0J8AwDY

Idén későn kezdte.

Hosszú 2-3 perc alatt, mély, egyre erősödő, majd gyengülő búgással egy motoros repülőgép "húzott" el valahol az esti felhők között a város felett.
Ilyesmit, csak sokkal erősebben hallhattak a II. Világháborúban sok-sok országban hónapokon keresztül?