Karácsony, elmúlás, hiány, szép ének, populáris zongora, érzelmek.
Te szentimentalizálódsz, rettenetesen fragmentálódott az agyad, rövid idő alatt szálkák formájában el fogod veszteni azt a kevés maradékot is. Akkora a távolság a neuronok közt, hogy egy egész poratka-nyáj be tudna költözni, ha a vesztükbe akarnak menni.
Ennek egyenes és természetes következménye a tudathasadás, illetve, a te esetedben: egy vadonatúj megjelenése, a hiányt kitöltendő.
Persze ezt ortogonálisan értettem. ;)

Ez eklatáns példája annak, hogy valami látens módon triviális. Jó, hogy poratkát írtál, mert a macskákat annyira gyűlölöm, hogy még porcicám sincs. Mondjuk, az agyamban még nem néztem.