'Dark Night Of My Soul'

Szerencs, Csokifesztivál.
Remek helyszín (a vár és környéke), családias, mégis "igazi" fesztivál.
      A Depresszió - neve ellenére - egy szimpatikus zenekar, profi (a legutóbbinál már úgy éreztem, túl profi) albumokkal, hangulatos, jó dalokkal, pozitív szövegekkel és emberi, szimpatikus konferanszokkal. Fesztiválon most láttam őket másodszor. Csalódás kizárva. Remek hangerő, jó keverés, tiszta, színjózan zenészek, mindenki teszi a dolgát. Még azt sem zárom ki, hogy jól is érzik magukat közben.
A dobosuk jelre dobolt, és ahogyan öregszem (rohamosan), úgy leszek erre egyre háklisabb, egyszerűen zavar. Nem sok élet volt az egyébként technikás, és precíz játékában. Ezt leszámítva remek koncert volt.
Nálam annyival jobbak a Tankcsapdánál, hogy két gitárosuk van, és még (már) kicsit a dalaik is nívósabbak.
     A Tankcsapdát az első lemez környéki idők óta kb. félszer láttam, azaz meghallgattam egyik koncertjük felét borozás közben egy fesztiválon. Ez jelent valamit. Pl. azt, hogy a kezdeti, punk dolgaik közelebb álltak hozzám, mint az a zene, amivel befutottak. Most pótoltam valamicskét.
Kiemelkedő világítás és hang... Nem tudok mit írni. Hozták a kötelezőt. Írtak már két koncertre elegendő buli-himnuszt, slágert, úgyhogy nagyot nem tudnak hibázni.
Leginkább egy kis srác (3-5 éves?) tetszett, aki a füves területen végigzúzta a koncertet egy mini gitárral a kezében, nyakában. Bemozogta a saját "színpadát", headbangelt, körbe rohangált, ősemberezett, széles terpesz, minden volt. :)
Persze, hogy aki arra járt, az énekelt vele, tombolt neki, elismerte. :))
A koncert végére már VÁGYTAM egy fülre ütő dobosra. Aztán másnap, egy másik településen megkaptam, de az sem volt az igazi. Más miatt.