'Dark Night Of My Soul'

Tudom, hogy nem illik szomorúan zárni az évet, de napok óta bennem van, hogy meghalt Lemmy. Talán Ő volt az utolsó rock legenda. Itt is írtam a könyvéről, a legutóbbi lemezükről.... Szegényebb lett a világ.

     Dicsérni fogok. Ezt leírom előre, mert nem biztos, hogy egyértelmű lesz. :)
     Rockdisco. És a hangsúly a discon/popon van - nem úgy, mint az előző lemezek esetén. Már a nyitó dalok a-hábbak az új a-ha albumnál (bizony! adtak ki lemezt idén). A másodikban egy még éppen nem szemtelen lopás is van a norvégoktól. Aztán jön szépen, sorban a többi, utánérzéssel enyhén fűszerezett kellemes szerzemény. Konkrét hatásokat azért nem sorolok, mert nem merültem mélyre a '80-as évek pop zenéjében, és a memóriám is, ugye... (Azért aki az egyetlen (?) The Cure hatást észreveszi, azt meghívom valamire! :)
     Ez eddig nem túl biztató? Pedig a zene nem csak kellemes, de jó is, ugyanis a fentiekhez a csapat nagy adag egyéniséget adott hozzá, az eredmény pedig egy kellően változatos, dallamos, gitárral enyhén megtámogatott - itt-ott hangyányit bekeményedik, de semmi súlyos -, kellemes női énekes muzsika.
Azon ritka albumok egyike, melyet (bizonyos kor fölött) gyakorlatilag mindenkinek tudok ajánlani, aki a (könnyű)zenét szereti; legyen depeches, metalos, discos, dark vagy bármi. :) A South Park is tévedhet, jöhet jó dolog, még zene is Kanadából.
Talán nem is kellett volna semmit írnom, csak azt, hogy a borító tökéletesen kifejezi a tartalmat.

The Birthday Massacre: Superstition (2014.)

Itt egy kattintásra hallható is:

 u.i.: hogyan lehet hangyányit bekeményedni???

8/10 pont - nálam működik, tetszik a hangulata

A Lunde tesók után néhány évvel ismét van egy ikerpár a norvég kézilabda válogatottban. Solbergék esetén is az egyik kapus. Ennek mennyi az esélye?

A nem gyengén esztétikus Norvég Női Kézilabda Válogatott nyerte a VB-t. A döntőben fél óra alatt lerendezték a hollandokat. Így ők a regnáló Olimpiai, Európa- és Világbajnokok.

Mi a 11. helyen végeztünk. Ismét csak szomorkodunk, csalódunk, szövetségi kapitányt váltunk, és még mindig Görbicz Anitát csodáljuk, holott ha öt lenne belőle, az is kevés lenne, mert a sportág csúnyán elrohant a játékstílusunk mellett.

És tartalmast is!

Ügyes és hangulatos kis feldolgozás.

A hazánkba, városunkba más országból idetelepült (pártja szóhasználata szerint: migráns) polgármesterünk ismét megszólalt:

Említést érdemel, hogy 15 fordulót követően (is) a Leicester City vezeti a Premier Legue-et.

#     Team                        Pl W D L F A GD  Pts
 1 Leicester City               15 9 5 1 32 21 11  32
 2 Arsenal                        15 9 3 3 27 13 14  30
 3 Manchester City           15 9 2 4 30 16 14  29
 4 Manchester United        15 8 5 2 20 10 10  29
 5 Tottenham Hotspur        15 6 8 1 25 12 13  26
 6 West Ham United          15 6 5 4 25 21  4  23
 7 Liverpool                      15 6 5 4 18 17  1   23
 8 Crystal Palace              14 7 1 6 19 14  5   22
 9 Watford                       15 6 4 5 17 16   1  22
10 Stoke City                   15 6 4 5 13 14  -1  22
11 Everton                       14 5 6 3 27 19   8  21
12 Southampton               15 5 6 4 21 18   3  21
13 West Bromwich Albion  15 5 4 6 14 19   -5 19
14 Chelsea                       15 4 3 8 17 24   -7 15
15 Swansea City               15 3 5 7 14 22 -8   14
16 Norwich City                 15 3 4 8 17 27 -10 13
17 Bournemouth                15 3 4 8 18 30 -12 13
18 Newcastle United          15 3 4 8 16 30 -14 13
19 Sunderland                   15 3 3 9 17 29 -12 12
20 Aston Villa                    15 1 3 11 13 28 -15 6

Az Everton-Crystal Palace (1-1) előttről szedtem a tabellát.

    Balázs kellemetlen helyzetben van.
    Mivel a Kecskeméttel rendesen beletaposott a hazai futball pocsolyába, azt hittem annak idején, jó választás volt a kókler vetítőgép Sivic után a diósgyőri csapathoz kinevezni.
Várható volt, hogy elvegetál a pénzmosodában, sőt talán az is, hogy Sivic álmát megvalósítja és kijut a nemzetközi porondra. A csapatok negyede indulhat ott, úgyhogy a matek mellette volt.
    Ez az idő elmúlt. Mostanra kiderült, hogy Ő is csak egy a sok hazai szakember közül. Szerinte a csapata (újabban) mindig remekül, dicséretet érdemlően (!!!) játszik, csak azok a fránya gólok és (pláne!) az eredmények...
A vezetőség türelme végtelennek látszott, de azért jelezték, hogy esetleg 8-9 pontot jó lenne összeszedni (nem három, hanem) öt forduló alatt.
Négy meccs azóta lement. Most nagyon izgul az ország Bekő rajongó hányada, hogy a jelenleg utolsó Békéscsaba ellen sikerül-e a hiányzó 6-7 pontot megszerezni egyetlen mérkőzés alatt.
     Tuti, hogy összejön, hiszen minden rendben van, a mutatott játék pedig ugyebár zseniális (kivéve, amikor pl. az Újpest megalázóan lefocizza a csapatot a pályáról, de ezt az Edző nem látja).
     Ha nem? Balázs menni fog.

Megadta magát a régi (még talán Walkman-es!!) fülhallgatóm. Vettem hát egy újat. Előtte teszteltem vagy nyolcat. Mint a régi szép időkben, amikor Hi-Fi komponenseket füleltünk, véleményeztünk, pakoltunk össze-vissza, segítettünk egymásnak választani.
Túl sokat nem akartam a fejhallgatóra költeni, de megalkudni sem akartam. Fogtam hát okoskát (meglepett, hogy a FLAC is haverja) és néhány egymástól nagyban eltérő zenét (Fear Factory, Dave Gahan, New Model Army, A-HA) és adtam a tesztnek.
Fura dolog a márkahűség. Végül két gyártó két típusa maradt. Az egyik a rászánt pénz felső határán, a másik kevesebb mint a feléért. A drágább érezhetően erősebb volt mélyben, de talán az én ízlésemnek már túl erős is (jobban domináltak a mélyek, mint én szeretem - valami miatt a kerek, lágy, brummogva simogató hangzás nem jön be nálam), mégis hezitáltam. Aztán olyat tettem, mint még soha (mert Hi-Fi-ben szentségtörés): elkezdtem az equalizerrel játszani, kiemelgetni freki sávokat, hogy halljam, hogy a "gyengébb" füles egyáltalán képes-e arra, amire a társa. És simán ott volt benne ugyanaz. Aztán arra jöttem rá, hogy a külső zajokat nem zárja ki annyira, mint a másik (zene szólt az áruházban), azért sem indult egyforma feltételekkel. Mivel itthonra kell, nem pedig utcára, ez el is döntötte a kérdést, és azóta is nagy haverok vagyunk. (A Soulsavers lábdobjain úgy hallani, hogy bőr rezgeti a levegőt, hogy csak na!) Olyan márkájú, mint gyakorlatilag minden, ami (valaha) zenehallgatással kapcsolatos (volt) az életemben.