HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

2015.02.27. 08:01 Krap

Lemezkritika (26.) - NYHC

     Amennyire kultikus az AC/DC, akkora név a saját műfajában ez a New-York-i csapat. Esetükben szó nincs stadionokról, ez bizony underground a javából. Már majd' 30 éve (!!) zajonganak, ez a 11. lemezük.
A játékidő esetükben is 35 perc, de ezen 16 kő kemény, sodró tétel osztozik.
     Hardcore a tánc neve. Az énekes szolidan üvöltözik (nekem NAGYON tetszik, hogy nem ordít, nem énekel, nem beszél, hanem valahol ezek határán (mindezeket egyszerre művelve?), relatíve érthetően tolja), a dobos a stílusjegyeket hozza, de ötletes, szívből jövő dolgokat üt. Gitárszólót pedig ne keressen senki a lemezen!
Esetenként (Sound Of The Alarm, Part Of History) túl kemények, még az én fülemnek is, helyenként pedig (Losing War, With All Disrespect) "csak" a dallamot, ötletet hiányolom, de van jó néhány jól elkapott, beindító részlet. Koncerteken tehát ugyanúgy fognak hasítani, mint eddig. Nagyon sodró, a maga nemében hibátlan lemez ez.
      Óriási sláger most nincs, de a fogós (nagyon nagy!! váza lever! :)) refrénű és néhány nagy riffel, valamint pazar dobtémákkal megtámasztott DNC és az erős punkos beütéssel is bíró Beltway Getaway nagyon közel áll hozzá, hogy az legyen. Csak hát a Step Down-nal és a For Now-val nagyon magasra tették a lécet anno.
     A pontszámom nagyobb részben szól az attitűdnek, mint a zenének.
Ezt a zenét kamuból vagy a pénz miatt nem lehet játszani, sem divatból hallgatni.
Elhivatottság a köbön. Elismerésem!

Sick Of It All - Last Act Of Defiance (2014.)

sickofitall-2014front.jpg

 

A leginkább tetsző dal (katt a linkre, ha érdekel, vázák leszögezendők előtte): https://www.youtube.com/watch?v=OpWlTQP6bxI

 

 

 

 

 

 

8/10 pont  -  nem mimóza zene. (van, hogy a fele nem tetszik; van, hogy magával sodor az egész)

Szólj hozzá!

Címkék: hardcore lemezismertető Sick Of It All


2015.02.26. 08:08 Krap

Lemezkritika (25.) - "Sz.S.E.-vel bajlódom, szóval semmi nehéz kérdés"

     Két egymástól zeneileg teljesen eltérő, más megközelítés szerint viszont teljesen rokon lemezt hallgattam a napokban. (Kellett, mert a munkahely...)
Mindkettő egy-egy "őskövület" aktuális, új (na, jó, lemaradtam, mondjuk, hogy legutóbbi), a többi előadóhoz képest rövid lemeze. Egyik sem tartalmaz meglepetést, mégis mindkettő jó, engem viszont csak mértékkel állítottak maguk mellé.
      Kezdem az AC/DC tizenhatodik lemezével, az elsővel, melyen nem játszik Malcolm (Young), aki a dalok megalkotásában még részt vett.
Phil Rudd dobos a lemezen még szerepel, de a turnét a nem gyenge balhéi miatt már nélküle kezdi az ötös.
     Hogy milyen az album? Olyan, mint sejthető. Pontosan. Vagyis, kicsit jobb. Az énekes nyávog, a dob kő egyszerű, a dalok pedig semmi újdonságot nem hordoznak - de így megy ez már vagy 40 (!!!) éve.
Ez is egy szellős, remekül szóló, jó lemez. A közhiedelemmel ellentétben a zenekarnak semmi köze a metalhoz, a 11 szerzemény nagy része egyértelműen a blues-hoz áll közel, abból ered, magán hordozva persze a kultikussá vált csapat (jellegzetes hangzását és) egyedi jegyeit.
Nekem leginkább Angus (1 hónap múlva 60 éves lesz!!) rövid, de ízes szólói tetszenek.
     Hogy mennyire nem foglalkoznak a trendekkel: eddig sem a 70 perces albumaikról voltak híresek, ez pedig az eddigi legrövidebb lemezük, a 35 percet sem éri el a játékidő. Megtehetik, ráadásul hiányérzet sincs a hallgatóban a végén.
     Az utolsó három dal számomra gyenge, de ezekkel együtt is azt mondom, hogy ez egy jó album.
Az lesz a sorsa, mint a zenekar általam hallott többi alkotásának, egyszer-kétszer figyelmesen meghallgatom, aztán háttérzene lesz belőle. Elismerem őket, nagyon szimpatikus, amit eddig letettek az asztalra, de nem az én zenémet játsszák.
Pontszámot nem illik írni egy ilyen csapat esetén, ugyanis belekötni nem lehet abba, amit és ahogyan csinálnak, pusztán az ízlés határozná meg. (Egyébként pedig: hetes. :)

AC/DC - Rock Or Bust (2014.)

acdc-front.jpg

 

 

A leginkább tetsző dal (katt a linkre, ha érdekel):
https://www.youtube.com/watch?v=aGrEYa159Go


 

 

 

 u.i.: (Sz.S.E. = Sz@rra Sem Emlékszem :)

Szólj hozzá!

Címkék: hard rock lemezismertető AC/DC


2015.02.25. 08:07 Krap

Tomislav Sivics ismét alkot(ott)

Jött a szezon első tétre menő mérkőzése, 3-2-es vereség otthon a Honvédtól:
"Sok hibával játszottunk, az első gól rajzfilm kategóriába illett, miként a második és a harmadik is. Hasznos, tanulságos meccs volt, de még van kilencven perc, akkor fogunk számot vetni."

Majd jött az ominózus 90 perc, 1-0-ás győzelem idegenben, kiesés, de nagy igazság a meccs utáni nyilatkozatban:
"Jó meccset játszottunk, volt vagy 5-6 nagy ziccerünk, s ha berúgtuk volna, akkor más eredmény születik."

"Magyar" """labdarúgás""", 2015.

1 komment


2015.02.24. 08:05 Krap

Slash by Slash

Haladok a könyvével. Azt nem mondhatjuk, hogy nehéz fotózni a fickót.

slash-16.jpg

slash-22.jpg

slash-35.jpg

Szólj hozzá!


2015.02.23. 08:07 Krap

111

Megyei napilapunk ismét alkotott:

111.jpg

1 komment


2015.02.20. 08:03 Krap

We sang songs of love and freedom

'Tomorrow never comes but tomorrow came
 With the new day sun on our ageing skin'

 

Szólj hozzá!


2015.02.19. 08:05 Krap

Miközben

"Miközben a kvarcóra előbb-utóbb a szemétdombon köt ki, addig a mechanikus óra apáról fiúra száll..."

Vettem egy könyvet karórákról. Közel áll hozzám, amit egy-egy (régi) ketyegő jelképez.

doxaold.jpeg

Szólj hozzá!


2015.02.18. 08:05 Krap

Webkamerák

Néha eszembe jutnak, hogy vannak. Jó belegondolni, látni, hogy mások, máshol, máshogyan élnek.

ny-empire-state-b-north-view.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: NY


2015.02.17. 08:03 Krap

Az őstehetség a zseniről

Olvasom (FALOM) Slash önéletrajzát.
Amit Mustaine-ről ír, az egyszerre természetes, és lep is meg egy kicsit.
Ugyanis én is hallom, mit tud Mustaine (tini korom kedvenc zenésze!), de hogy a másik gitáros, akit óriásinak tartok azt írja róla, hogy "Dave Mustaine az egyik legzseniálisabb zenész, akivel valaha (öröm)zenéltem."... Pedig Slasht összehozta ezzel-azzal a (zenei) élet az évtizedek során.

"I crashed wherever I could, and did whatever came to mind, and there was a point in there when I hooked up with Dave Mustaine of Megadeth. We became friends; he was strung out on smack and crack and he lived in the same neighborhood, so we hung out and wrote songs. He was a true, complete fucking maniac and a genius riff writer. We’d hang out, smoke crack, and come up with major heavy metal riffs, just fucking dark and heavy as hell. Sometimes Dave Ellefson would join us; we got along great, we wrote some great shit. It got to the point, in our drug-fueled creative zone, that we started seriously entertaining the idea of my joining Megadeth. Guns was in a holding pattern, after all, and I was high enough to consider all kinds of bad decisions. Dave Mustaine is still one of the most genius musicians I have ever jammed with, but still, in my heart of hearts, I knew I couldn’t leave Guns."

slashmustaine.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Slash


2015.02.16. 08:08 Krap

Sorstárs

Na, igen. A Skandinávia mánia.

javorszarvas.jpg

Szólj hozzá!


2015.02.13. 08:07 Krap

"And I'm losing myself, As I lean back and fall"

 

Szólj hozzá!


2015.02.12. 08:01 Krap

"mi nálad a 10 pontos" - 8. a CSODA!!!!!!!!

     Na, ilyen sem esett még meg velem.
     A New Model Army eddig sem a felszínről szólt és énekelt, de ezzel a lemezzel még engem is megleptek.
Kb. hét (7, hetes!!) nekifutás kellett, mire végig bírtam hallgatni. Semmi nem hatott még rám zeneileg ennyire intenzíven. Első kísérletkor csak "megérintődtem" az első néhány daltól, és félbehagytam, mondván, ez az album többet, odafigyelést érdemel, nem utcán vagy két tennivaló közötti gyors hallgatást.
Aztán eljutottam kb. a negyedik, ötödik dalig, de úgy felkavart, hogy nem tudtam, nem mertem tovább haladni. Most, sok -sok hónappal a megjelenés után jutottam el a végéig.
Mire elértem a - szerintem legjobb - hetedik dalig (Lean Back And Fall), már olyan lelkiállapotba kerített az első hat, hogy...
Nincs mit ragozni - könnybe lábadt a szemem. Utána van egy kis (3-4 dalnyi) pihenő, de az első hét dal (és a záró három) olyan szinten emeli fel, marja és tisztítja a lelket, hogy azt leírni nem lehet. TISZTA, MENNYEI, csodálatos.
A zene? Nincs zene ("There is no spoon"), csak az ember van, és az élete, a megélt érzései, mulandósága és (örökké élő?) lelke.
(A (törzsi) ritmusok és az ütősök hangsúlyosabbak, ez ad különös ízt az évtizedek óta felismerhető karakterrel bíró zenekar ezen 14 dalának. A varázslat az, hogy ez (és a zongora, hárfa, rézfúvósok, Hammond orgona és sok-sok finomság) észrevétlenül olvad egy nagyobb egészbe. Mondom: varázslat az egész, ahogyan van.)
Káprázatos album. A szó legpozitívabb értelmében kavart fel.
     Nem tudom, hogyan lehet ennyire lélekből (léleknek) zenélni, de ha lesz még módom Justinnal beszélni, megkérdezem. Akkor az angolom sem lesz olyan szétesett az izgulástól, mint első angol nyelven készített interjúm alkalmával, amikor éppen a legjobb kérdést felejtettem el feltenni Neki, ami a teljes interjút/írást keretbe tette volna.
      Nem szimplán 10 pontos, hanem az egyik legjobb, legfelkavaróbb, engem leginkább megérintő lemez, amit életemben hallottam.

New Model Army - Between Dog And Wolf

newmodela-between.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: lemezismertető New Model Army


2015.02.11. 08:08 Krap

"I've still so much to give"

Hárfával indítani (és fokozni)  beindulást???!! És a 3 perc 40 másodperc CSODA előtte!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááá! Fetrengek, ahányszor hallom. (DOB!!!!!, érzés!!!, elmúlás, jobbító szándék, ÉLET, tapasztalat, nyugalom, lázadás.....)

Szólj hozzá!


2015.02.10. 08:06 Krap

(Bye)Alex koncerten

     Amióta elolvasta, amit itt írtam a lemezéről, nem áll velem szóba, de engem érdekelt, milyen egy ByeAlex (Bye Alex?) koncert, hát csütörtökön álldogáltam egy szűk órát foci után a szeles hidegben.
     Nem tudtam, mire számítsak, a lemez óta semmit nem tudok Róla. Kellemes meglepetésként ért, hogy élőben ment minden, "rendes" zenekarral, öt (zömmel) fiatal zenésszel. A dobos játéka kiemelkedett, élmény volt nézni, hallani, az akusztikus gitár viszont mostoha gyerek volt a keverősnél, nagyon kevésszer volt hallható - kár érte. A Kedvesem másodszori eljátszásáig néztem a koncertet (max. 1-2 dal lehetett még utána, de az sem kizárt, hogy azzal zártak). Az már nagyon nem kellett nekem lefekvés előtt - ezt leszámítva nem tudok negatív dolgot írni a koncertről.
A dalok persze nem lettek sokkal homogénebbek vagy az ízlésemhez közelebb állók a lemez óta, de (ismervén Alexet) csak lestem, hogy mekkora utat tett meg a félénk (inkább: visszahúzódó) sráctól addig, hogy színpadra mer állni, és koncertezik...
A hangjával nem tudom, foglalkoztak-e (szerintem kellene), de különösebben nem is érdekel, hiszen ezen már túl vagyunk - olyan, amilyen. Élőben sem vállalja túl magát, igyekszik a nem túl széles komfort zónájában maradni, és ez így van jól. Ha ezzel bajom lenne, nyilván el sem mentem volna megnézni.
Azt becsülöm benne, hogy a saját útját járja, hisz magában (szerintem túlzottan, de ezzel sincs semmi baj), és mivel nagyon az út elején tart (éppen csak a nagyon nehéz kezdő lépéseket teszi), korai lenne - pláne egyetlen koncert alapján - ítéletet mondani felette.
Nem az én zenémet játssza, hanem a sajátját - hosszú, eredményes pálya ugyanúgy állhat előtte, mint lassú eltűnés. Ha erre jár, ismét megnézem majd.

Szólj hozzá!


2015.02.09. 08:03 Krap

Alkotás

kazmeralkot1.jpg

kazmeralkot2.jpg

Szólj hozzá!


2015.02.05. 11:50 Krap

Megmaradt

Feb. 4-5-én az első hó a télen...

webcammiskolc.jpg

Szólj hozzá!


2015.02.04. 09:27 Krap

Happy Name-day

whiterose.jpg

Szólj hozzá!


2015.02.03. 09:59 Krap

Webcam

Webkamera kép a(z egyik) kedvenc szigetemről. (A kép jobb oldalán.)

stockholm.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: Stockholm


2015.02.02. 08:04 Krap

Fűrész light, avagy ElmeHáza

elmehaza2.jpg     Az ötlet nagy, bár nem eredeti: bezárnak egy helyiségbe (többed magaddal), ahonnan egy órátok van kiszabadulni, megtalálni a kijárat kulcsát.
Mi a két/három pálya közül a fűrészes pali szobájába kerültünk és a szomszéd szobával voltunk versenyben, ahol a csapatunk másik fele volt "börtönben". A két szoba közül max. az egyik győzhetett, de a versenytársaink játékáról semmilyen infónk nem volt.
Kódokat, kulcsokat kellett meg- és kitalálni.
     Jó szórakozás, hamar elment a majdnem egy óra. 51 perc elteltével jutottunk ki.
Öten voltunk a szobában, ki jobban, ki kevésbé, de ismertük egymást. Az lepett meg leginkább (utólag belegondolva), hogy mennyire együtt és céltudatosan dolgoztunk. Az egyre fogyó időre gyakorlatilag nem is figyeltünk. Mindent megvitattunk, sok lehetőséget mérlegeltünk, szinte valamennyi lehetséges utat megpróbáltuk, ami felmerült. Hatékonyak voltunk - volt, hogy két csapatra osztottuk magunkat és mindenki az adott (saját) részfeladatra fókuszált - utána megvitattuk, ki mire jutott, és mentünk tovább együtt.
A felkínált segítségeket nagyon jól (és közös megbeszélés után) használtuk, két esetben pedig agyasabbak voltunk a játék kieszelőjénél, hiszen "unortodox" :) megoldásokkal jutottunk előre.
Az idő (és a feladatok) felénél nagyon úgy nézett ki, hogy zsákutcában ragadtunk, tanácstalanok vagyunk. Az is jó volt, hogy erre a helyzetre hogyan reagáltunk.
      Magamról annyit tanultam, hogy már messze nem vagyok az a fontoskodó, "körülöttem forogjanak az események, mert én okos/érdekes/vicces (stb.) vagyok" figura, mint régen, sőt a labdajátékok játszásakor tapasztalt irányítási (csapatkapitányi véna) vágy sincs bennem. Egy voltam az ötből, messze nem a leghasznosabb, majdnem hogy végig háttérben voltam (legalábbis így éreztem, de persze tettem a dolgomat), inkább csak tanácsokat adtam, felvetettem lehetőségeket - a legutolsó kódot azért az én ötletem nyomán szereztük meg.
     Egyedül nem hiszem, hogy kijutottam volna. Talán még másfél óra alatt sem.
Mondom ezt úgy, hogy az elején legalább 5 percet elfecséreltünk egy hamis, a terv szerint ott sem lévő nyommal.
Összegzés: ki vagyok alakulva, tudok egy lenni az ötből, nem "az egy" - ez új felfedezés volt, örültem neki -, mindenki értékes a maga módján, és ha nem önmagunkat "toljuk" előtérbe, akkor sokkal többet  veszünk észre a másikból, a másikban.
     A győzelemnek nagyon örültünk, (azt feldolgozni sem egyszerű. Szerintem nehezebb, mint a vereséget.) de a "vesztes" csapat "természetesen" kihívott minket egy visszavágóra, így azonos szereplőkkel, szobacserével visszatérünk.

elmehaza.jpgA képek forrása: www.elmehaza.hu

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása