A tavalyi fesztiválról a mai napig nem írtam, de az ideit megemlítem.
Kezdtem a 2015-ös amerikai Azonosakkal (Equals).
A tökéletesre fejlesztett emberi nem világában járunk. Egyforma, fehér ruházat, napirend, első a funkcionalitás, betegségeknek nyoma sincs. Egyeseknél azonban beüt egy "meghibásodás", és érzelmeket kezdenek megélni. A többség ezt kezelendőnek, gyógyítandónak tartja. A film az érzők oldaláról mutatja be a történetet.
Tetszett. A női főszereplő (Kristen Stewart) említésre érdemest alakít, és a történet sem rossz. Holott a tetőpont egy az egyben a Rómeó és Júlia-féle "azt hiszem, hogy meghalt a szerelmem, ezért végzek magammal". 7/10 pont
Az ember, aki mindent tudott (Swiss Army Man, 2016. USA) már nem hatott különösebben. Daniel Radcliffe (született: Harry Potter) meglepően és kiemelésre méltóan jól játszik egy egyre jobb formába lendülő (képzeletbeli?) vízihullát. Összesen kb. ennyi pozitívumot tudok elmondani a filmről. Az első néhány perc után tudja a néző, hogy a valósághoz semmi köze a történetnek, a végén azonban mégis megpróbálja a készítő a kettőt (való világ, két (fő)szereplő) összehozni. Ez nem is lett volna feltétlenül gond, de valahogy az egész nem az én világom. A környékemen ülők közül voltak, akik nagyokat derültek a filmen. Tény, hogy van humora, de én nem tartom jó filmnek. 5/10 pont
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.