'Dark Night Of My Soul'

Most, hogy megnyerte a Forma-1-es szezont, eszembe jutott, hogy amikor a nyáron kompoztunk Svédországból Finnországba, éppen futam (vagy időmérő edzés) zajlott. Sokan nézték is a TV-ben és szurkoltak, de mindenki Räikkönen-nek, Rosbergnek senki. Mikor kérdeztem, hogy miért van ez, az volt a válasz, hogy Rosberg német, "miért szurkolnánk egy németnek?!".
Gondoltam, az apja, a finn - szintén világbajnok - Keke Rosberg miatt, de tévedtem. Az ilyesmi ott nem szempont.

     (Tanuljunk egy új szót! Disztópia: az utópia ellentéte. Olyan társadalom, amely(ben) az elképzelhető legrosszabb(ak az életkörülmények).)
     Arab jellegű énekkel kezdeni egy ilyen című és borítójú albumot, merész és gondolatindító.
Aztán kb. ennyi a pozitívum a nyitó The Threat Is Real-ben. A szólók rendesen tekernek, de a riffelés, a basszus és a dob is kiszámítható, ezerszer hallott, önismétlő. Mondjuk ki, nem jó, korlátolt, a ZENE, az élet hiányzik belőle. Arról nem is beszélve, hogy az Anthrax egy albumot adott ki ugyanezzel a címmel.
A címadó szerzemény bizakodásra ad okot. Lazább, jó, van hangulata. A gitáron tekerésből ZENÉLÉS lett. A szólók első harmada alatt az első villanás is érkezik az eszméletlenül jó ritmusgitározás képében. Sajnos ez is saját ötlet újrahasznosítása - mint több más megoldás is a dalban -, de így is vérbeli Megadeth. Élmény hallgatni. Csakúgy, mint a szólókat.
Ezt követően viszont ínséges idők jönnek a lemez hallgatóira. Kavarás és technikázás akad bőven, csakúgy mint panelekből építkezés, de jó dal vagy emlékezetes momentum alig. Csak a szólók teszik hallgathatóvá a dalok nagy részét és mentik a helyzetet. Kiko Loureiro képében ismét egy figyelemreméltóan tehetséges gitáros került a csapatba. Szinte valamennyi dalban remek szólókat játszik.
A Bullet To The Brain-ben már szóló orgiáról beszélhetünk.
Sajnos olyan dalok is akadnak (Post American World és a bónusz Last Dying Wish) amelyeket a szólók sem emelnek fel, szimplán üresek és feleslegesek.
A hatperces Poisonous Shadows villan egy nagyot a refrénben. Igaz, nem akkorát, mint a régi Megadeth dalok, de megmutatja, hogy aki tud, az 54 évesen is tud dalt írni. 
     A lemez csúcspontjai a Look Who's Talking és a Conquer Or Die. Előbbi a zenekar tudásához mérve kő primitív (Metallica szintű :), de ami van benne, az nagyon működik. Még azt is megkockáztatom, hogy én a szólók nagy részét kihagytam volna belőle, mert leültetik a dalt.
Utóbbi egy egy percnél hosszabb akusztikus gitározással induló remekül felépített instrumentális gyöngyszem. Mindkettő az életmű kiemelkedő darabjai mellé tehető.
     Az pozitív és talán érződik írásomból, hogy Dave letett a mániájáról, hogy slágert írjon. Sajnos a The Emperor képében még kísért a múltnak ez az árnya. Pedig ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
A záró Fear feldolgozás (Foreign Policy) egy jó kis (szoft-)hardcore nóta. Kicsit idegen a Megadethtől, de remek lezárás.
     Nehéz erről a lemezről beszélni. Nem véletlen (hogy csak gondolatokat dobáltam egymás után), hogy az ezt megelőző néhányról sem írtam itt, ugyanis kb. azóta halódik tini korom kedvenc zenekara, amióta a blogom üzemel.
Nyilván ez egy egészen jó, profi, feszes thrash metal lemez, még úgy is, hogy 2016-ot írunk, és a virtuozitás is ott van benne sok helyen, de a zsenialitás már nagyon megkopott. Márpedig az emelte őket a színtér többi csapata fölé. Egykor, régen.
Én egyszerűen nem tudok úgy örömmel meghallgatni egy Megadeth lemezt újra és újra, hogy már elsőre sem fogott meg, nem ejtette le az állam. Ezért nem lesz a Dystopia sem nagy barátom. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt 10-15 év egyik/talán legjobb lemeze a négyestől. Maradok a '88-'98 között kiadott öt remekműnél, melyek a mai napig verhetetlenek.

Megadeth: Dystopia (2016. január)

Címadó: https://www.youtube.com/watch?v=bK95lWHl7js

Conquer Or Die (klasszikusgitár tanároknak is): https://www.youtube.com/watch?v=dQ_-tUKT-nY

7/10 pont

Addig vártam a legutóbbi Megadeth albumról alkotott véleményem leírásával, hogy megjelent az új Metallica is. Mivel - a rajongók és a Megadeth oldaláról kimondva is - állandó a versengés a két banda között, írhatok egyszerre a kettőről.
Feltéve, hogy rászánom magam.

..., hogy remek a fickó játéka, hiszen élmény hallgatni, de egyszerűen nem bírom nézni. Nagyon nem szeretem az ilyen dobosokat, akikben semmi élet nincs játék közben. Milyen már, hogy ha picit megmozdítja a fejét, az már eseményszámba megy!? Nagyon kilóg a bandából. Az elődei mintha lábbal jobbak, ötletesebbek lettek volna. A keze viszont nagyon ott van, az tény. Az szimpatikus, hogy több témára is érdemben válaszolt a videó kapcsán a hozzászólóknak. Még azt is leírta, hogy egy hátsérülés miatt nem tud/akar jobban mozogni:

"Keresztényüldözés elleni államtitkárság" - hallom a rádióban. Aztán látom, hogy "csak" helyettes államtitkárság, és hogy még nincs, csak lesz. Magyarországon! Napjainkban!!

"Orbán Viktor kormányfő és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere augusztus végi, közös vatikáni látogatásuk alatt közel-keleti keresztény vezetőkkel találkozott, ezt követően döntötték el, hogy szükség van egy, a keresztényüldözés minden formája ellen, kormányzati felhatalmazással, hatékonyan működő helyettes államtitkárságra."

Ha minden formája ellen és hatékonyan, akkor minden rendben. 930 millió Ft-ot tényleg megér, hogy megszűnjön a világban egy ilyen jelenség.

Broáf.

You can make a fire out of anything
You can warm your hands on the plastic burning on the frozen ground
When the only word is 'when'
You can make a camp out of anywhere
Polythene sheets and ropes until they come to pull it down
You just start again

Winter storms and the snow flying
Razor wire and the gulls crying
Cross the water or die trying

You can make a little hope out of anything
Follow the latest rumour to an empty concrete yard
On the edge of town
Where there’s always someone to take your money
There’s always someone to make a promise and then go to ground
Another face to forget

Winter storms and the snow flying
Razor wire and the gulls crying
Cross the water or die trying

You can lie awake through the cold dark night
And count the trucks as they go passing by
The ships loading up and sailing out for the promise land
You can listen to the wind as it whips up the sand from the dunes
And dream and dream that it blows and blows and blows
All the fences in the world down to the ground

You can end the journey anywhere
You can lose your hold on the axle frame and fall into the road
And under the wheels
You can fall right through the world and disappear
Playing a game of hide-and-seek just one too many times
Until the time that you’re not found

Winter storms and the snow flying
Razor wire and the gulls crying
Cross the water or die trying
Cross the water or die trying
Cross the water or die trying

/New Model Army: Die Trying/

Metro: Metro

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha erről vagy hasonló zenéről (pláne: lemezről) fogok itt írni, de az élet attól is szép, hogy kiszámíthatatlan.
A borító, a citrom(ízű)sárga korong-közép és a tasak, melynek az éle nincs gyárilag kiszélesítve, hogy oda is feliratot lehessen elhelyezni árulkodnak róla, hogy nem a közelmúltban készült.
1969-et írunk. Ez a zenekar ELSŐ, és egyetlen stúdióban felvett nagylemeze. Egy darabka könnyűzenei történelem.
Mondanom sem kell, hogy kaptam, nem pedig én vettem az idők folyamán. A legelső kiadása még mono volt, nekem a sztereo változat van meg.

Az első meglepetést az okozta, hogy álom jól szól. Fúvósok, üstdob, csembaló, vízfolyás, orgona, stb. minden valósághű és minőségi.
A dalok rövidek, de jól hangszereltek és zeneileg sokkal összetettebbek, mint vártam. A szövegekre mindez nem mondható el ("Felmásztam egy jó nagy fára, lejöjjek vagy ne jöjjek" vagy a szomszédtól segítséget kérő Elfogyott a só eléggé sekély mai füllel (is).), de azért még a vállalható kategóriában van a többség.
Az A oldalon a tipikus Zorán dal (nem ő, hanem Dusán és Schöck Ottó írta), a Szobrok a legjobb, a B oldal 5-öse, a Mária volt (Zorán-Dusán) pedig az egész album legkiemelkedőbb dala. Egy tízpontos dal. (Katt a címére a meghallgatáshoz!) Ott van a zenéjében, amiről szól. Óriási érzés van a nyitó (természetesen többször ismételt) ének dallamban.
A két oldal nyitó dala lehet még mindenki számára ismerős az én korosztályomból, az Ülök egy rózsaszínű kádban és a Citromízű banán.  A Hazárdjáték hosszú és jó gitár- és szaxofonszólóval zárja az A oldalt.
A basszusgitár mellett több dalt is éneklő Frenreisz Károlyt fura hallani ilyen közegben, de fiatalság, bolondság.

Utánérzések is vannak a lemezen, de nem bántó számban és szinten, így összességében kellemes meglepetés.
Külön kiemelendő a hátsó borító, melyet Sajdik Ferenc ismert, szeretett stílusú karikaturista cseppet sem egyszerű rajza díszít.

6,5/10 pont

Qualiton, Made In Hungary, 1969.

Kaptam egy eléggé nagy és komoly hanglemezgyűjteményt a napokban. A magyar "beat" hőskorszak sok lemezén kívül (pl. Koncz Zsuzsából, Zoránból nagyon profi leszek a nyárra) "nagy kedvenceim", az itt is "dicsért" Beatles néhány albumát és ABBA korongokat is tartalmaz. Jó kis meló válogatni, tisztogatni őket, de nagyon élvezem.

     Döbbenek. Pedig nem kellene, hiszen a jelenségről születésem óta tudok. Mégis, talán most először szembesültem vele kézzelfoghatóan, nem csak úgy, általánosságban.
      A tegnapi dalt hallottam a lemezen, és nagyon megtetszett a szomorkás hangulata, azért mutattam meg. Aztán látom, hogy volt egy eredeti, teljesen más szövegű változata is. Aki élt akkoriban és tudja, hogyan mentek a dolgok, az nem lepődik meg, hogy miért más a szöveg a lemezen. A "Szavakat kiáltok, amiket kívántok"-ra cserélés egyszerre piszok cinikus, pimasz és beletörődő, de provokatív is. Csodálom, hogy a tegezést engedték az elvtársak:

Kaptam egy egészen jelentős "bakelit" gyűjteményt a napokban. Ez bújt el az egyik ismert lemezen: