'Dark Night Of My Soul'

... - élén az ideiglenesen itt tartózkodó polgármesterrel - törődik a szegényekkel, elesettekkel. Persze, ha a házuk/bérleményük a stadion mellett van és kell a terület a későbbi zsíros üzletekhez, akkor mehetnek, amerre látnak.

A DVTK Stadion átadását követően:

Ugyanaz a néhány évvel ezelőtti felújítást követően. Világítással, a "trübünön" és a "Napos oldalon" székekkel, utóbbi az új tetővel:

 És napjainkban, a 11 milliárd forintos építkezéskor. SEMMIT nem hagytak belőle, ami "szent":

I wish you (were here :) an ANGELIC Christmas.

Kassán megvettem használtan az első, 1985-ös Suzanne Vega hanglemezt akkori, nyugatnémet nyomásban (az eredeti mellett német, francia, olasz szövegkönyvvel a tasakban) .
A dolognak annyi az érdekessége, hogy az említett album már megvolt műsoros CD-n, korabeli ('85-ös?) nyugatnémet (!!!) kiadásban.
Megérkeztem Sznobériába?

     Mivel még - gondolom - nem látta mindenki, aki szeretné megnézni, nem lövök le semmit a filmből, annak cselekményéből, szereplőiről.
Kretén a cím, de így jelzik, hogy nem folytatásról, hanem egy mellékszál kifejtéséről van szó.
     A látvány természetesen ismét nagyon rendben van, sőt, a sok "természetes" vagy annak ható helyszínnek köszönhetően "emberi", kevéssé tűnik számítógéppel alkotottnak.
A zene (NEM John Williams, hanem Alexandre Desplat (vagy Michael Giacchino?)??) gyakorlatilag tökéletes. Nem forradalmi vagy felkavaró, de (már-már) méltó az első hat részhez, élményt ad. Érezhetően sokkal jobban összeszedett, megkomponált, mint az Ébredő Erő esetén.
A(z új) főszereplő (neme) és az új robot is adja az összehasonlítási lehetőséget. Előbbi karaktere és Felicity Jones játéka nem rossz, de Rey (Daisy Ridley) sokkal szuggesztívabb és karakteresebb (volt) a tavalyi filmben, robot fronton viszont nagy az előrelépés BB-8 gyereki bájossága után.
Az új színészek között nagy örömmel fedeztem fel Forest Whitakert, és mivel a Csillagok háborúja előtt járunk néhány évvel/hónappal/héttel, a régi karakterek közül is nem egy ismét feltűnik sok-sok (40?) évvel első szereplése után. Vannak, akik fontos szereplőként és vannak akik csak néhány másodpercre az utca forgatagában - érdemes figyelni a részletekre is. Hogy kikről van szó, azt nem árulom el.
A történet kimenetele ismert, nagy meglepetés vagy csavar nincs is benne, viszont remekül illeszkedik az III. és IV. rész közé. Mivel a Birodalom legsötétebb fénykorában :) játszódik, a hangulat is kellően komor, rohamosztagos, TIE vadász, csillagromboló hegyekkel, ahogyan kell.
     A klasszikus hármashoz nem fogható, de korrekt, jó film. Az Ébredő Erőt és a Baljós árnyakat simán veri nálam.

Ha jól hallottam a híreket, számomra hihetetlen módon a németek keresztülverték az Unió vezetésén, hogy fizetősek legyenek az autópályáik, de kizárólag a külföldiek számára.
Eddig (70 évvel a háború utánig) tartott a nagy "politikai korrektség", az, hogy a látszatát is messziről kerülték, hogy a nácizmushoz bármi közük is lenne napjainkban - gondoltam.
Leginkább az Unión döbbentem meg, mert mi a diszkrimináció, ha nem ez? Aztán látom, hogy a Németországban bejegyzett autók adóját az éves pályadíj mértékével csökkentik a terv szerint. Így az ottaniak terhei nem növekednek. Azt viszont nem értem, hogy kötelezően "beszedik-e" az autópálya díjat (hiszen a fizetendő adó végül is változatlan marad) azoktól a fritzektől is, akik esetleg soha nem használják az autópályáikat.
Sehogyan sincs ez jól.
Öröm az ürömben, hogy a díjak alacsonyabbak lesznek a hazánkban alkalmazottaknál, holott az ottani pályahossz tízszerese a magyarországinak.

Összefutottam a középiskolai matektanárnőmmel. Nem tudta a nevem, de emlékezett rám. "Élénk gyerek voltál." Na, igen, így is lehet mondani. :)

     Félig-meddig megígértem itt, hogy írok az új Metallicaról. Meg is hallgattam, jegyzeteltem is, ismet meghallgattam... Aztán éjjel megismertem két, eddig általam nem hallott dalt az idei New Model Army albumról, melyek telibe csaptak. Az előzőhöz hasonlóan ez is egy olyan album lesz, amelyet sokáig nem bírok egyben végighallgatni, annyira felkavar a szó jó értelmében.
      Az ilyesmihez képest a Metallica az én szememben (és füleimnek) csak (szánalmas) erőlködés. Azért pedig, hogy mindezt részletezzem, nem tartom indokoltnak, hogy (hamar) írjak a lemezükről, mert nem célom senkit bántani.
Ugyanaznap éjjel megnéztem egy interjút is Justinnal. Az is hatott.
https://www.youtube.com/watch?v=UEdpYTs4PmI
Megcsináltatta!! Van (bal) felső egyes foga! Egyébként pedig élmény hallgatni, hogy mennyire EMBER, egyéniség maradt. Tényleg olyan, mint amikor egy rajogóval, vagy "valakivel a liftben" beszélget.
És mintha a kiejtése sem lenne annyira gyilok, mint amikor velem beszélgetett.
      Az éjjel eldőlt tehát, hogy nem írok itt a Metallica albumról, mert nem fontos dolgokról szól, semmi olyat nem képvisel.
És akkor az új Suzanne Vega albumból egy hangot sem hallottam még.

     1982-ben vagyunk, mindössze egy évvel az első lemez után. A felállás a mai hármas (!!). Vince Clark (Yazoo, Erasure stb.) kiszállt, és ez a zenére is hatott. A két szinti főként már nem dallamokat játszik, hanem megjelennek a kis zörejek, hangfoszlányok, melyeket annyira profin pakolnak egymás mellé, variálnak később.
Az akkor még mindig csak 20-21 éves Martin Gore írta az összes zenét és szöveget.
     Előbbi már nem tiszta szintipop, hanem kellően kísérletező - bár az A oldalt záró kedvencem, a "Peti áll a ház előtt"-ből ismerős dallamot is tartalmazó See You, a The Meaning Of Love és az A Photograph Of You is pop.
Hallatszik, hogy még nagyon az út elején jár a zenekar. Erősen újító lemez volt akkoriban, illik a mára nehezen verhetővé teljesedett életműbe, de még a gyermeki báj is benne van.
Sokkal tartalmasabb és előremutatóbb, mint a sorozatomat indító Alphaville lemez, de az pontszámban több, mert ott a dalok erősebbek.
A záró, csoda hangulatos és 10 pontos The Sun & The Rainfall-ra a Bonanza Banzai egy teljes életművet épített 6-7 évvel későbbi kezdettel.
     A lemez régóta az enyém, de fogalmam sincs, hogyan került hozzám.
És persze - mint minden a zenekartól - NAGYON Hi-Fi!
A festménnyé retusált borító fotó kiemelkedő, a lemez tasakján a tagok fotói és a dalok szövegei szerepelnek.

Depeche Mode: A Broken Frame

8/10 pont

Mute Records, RTVL, Jugoszlávia, 1982.

A lemez borítója a tegnapi videóban látható.