'Dark Night Of My Soul'

Én lepadlóztam:

Több DM dalt is játszanak, és koncertfelvételük is van. Érdemes keresgélni!

Valahogy' így lehet egy életre megkedveltetni a zenét a gyerekekkel, és elérni, hogy széles látókörűek és befogadók legyenek. Nem a magyar rádiókkal.

Egy ideig többen szóvá tették, ha hazaértem valahonnan, hogy semmi ajándékot nem hozok/hoztam nekik. Aztán megszokta mindenki, hogy ilyen vagyok. Olykor volt/van, hogy valaki(k)nek hoztam tárgyakat, de igaz, hogy ha utazom, akkor általában eszemben sincs az otthon, csak a jelen van, a csoda, a kikapcsolódás, a helyi hangulat, az ottani emberek. Az ilyesmiből pedig nem sokat lehet visszaadni egy képeslappal, hűtőmágnessel vagy hasonlókkal. Az a típus vagyok, akinek (ha nem magyarokkal utazik) négy nap nyaralás után furcsa ismét először magyarul beszélnie. (Két-három hét után volt, hogy az első három magyar mondatomban a szórenddel is gondom volt. :))
Azt válaszoltam régebben a szemrehányásokra, hogy "magamnak sem hoztam semmit". :) Ez teljesen persze nem igaz, csak a szó ajándéktárgyas értelmében, hiszem ha tehetem, CD-t, könyvet, újságot mindig hozok. Azokra majdnem mindig emlékszem, hogy hol vettem. Számomra ezek az emlékek és a fotók, a történetek. De most tényleg, ha valaki meglátná a Stockholmban és Tamperében vásárolt tárgyaimat, tuti furának nézne. Persze, csak ha nem ismer:

A tegnapi bejegyzés első öt és utolsó képén az af Chapman vitorláshajó látható.
1877-ben, Angliában építették szénszállításra. 1923-tól 1947-ig a svéd flotta iskolahajója volt. Eredetileg Dunboyne volt a neve egy ír város után, de 1915-ös Svédországba érkezésekor átnevezték G. D. Kennedy-vé, majd amikor 1923-ban megvásárolta a Svéd (hadi)Tengerészet, megkapta jelenlegi nevét, egy svéd hajóépítő előtt tisztelegve. 1888-ban volt az első útja Angliából az oregoni Portlandbe.
Kadéthajóként is bejárta a világot, de már előtte is járt Ausztráliában is.
1934-ben tette meg utolsó útját.
1949-től turistaszálló 285 ággyal. A fedélzetre bárki felmehet.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Őket egy stockholmi kiállításon fotóztam az egyik hangversenyház (nyelvújítás rulez!) aulájában, miközben a napi minikoncertek egyikére vártam.

Köszönöm a türelmet, megérkeztem.
Két és fél hetet északon töltöttem. Csodás volt.
Hazatérve fura volt, hogy korán sötétedik, hogy teljesen besötétedik, hogy vannak csillagok és hogy vannak gyümölcsök is a világon. Kis vitaminhiányom lehetett, mert első itthoni reggelemen annyi szedret ettem a kertből, amennyi csak jól esett. Sokat.

Kezdetnek csak néhány kedvcsináló kép. Életképek, hangulatok. A rohamosztagosra külön felhívnám a figyelmet!
Az elsőn vígan mozgó állatok a másodikon szalámi formában láthatók: