'Dark Night Of My Soul'

Persze, fehér bőr, szeplők, az a szem, ír ősök, de akkor is a kisugárzása hatott nagyon, amikor a filmben megláttam. És hat a képeken is.

Szerelem és barátság (Love & Friendship, 2016.)
Egyértelműen Kate Beckinsale miatt néztem meg. Érdekelt, mit alakít és hogyan néz ki egy kosztümös filmben. Érdekes látvány volt. Rajta kívül a komikus Stephen Fry volt ismerős a szereposztásból.
Szerencsére nem tudtam, hogy egy Jane Austen írás a film alapja, mert akkor nagyon meggondoltam volna a megtekintését.
Angliában járunk kb. 200 évvel ezelőtt. Egy dekoratív és fondorlatos ifjú özvegy munkálkodását kísérhetjük figyelemmel, amint saját és lánya jövőjét igyekszik elrendezni választékos és ékes angolsággal, a rokonság és környezete manipulálásával.
Sajnos az angolom ezen a szinten nem sokat ér, így gyakorlatilag folyamatosan olvasnom kellett a terjedelmes párbeszédeket, ez - és a ki-kicsoda a történetben fejben tartása - elvonta figyelmem magáról a fimről. Az azonban nem annyira jó, hogy ismét megnézzem.
Austen, Kate és a korabeli Anglia, az eredeti angol nyelv rajongóinak csemege, egyébként egy jó, de nem klasszikus film.
6/10 pont

Vonat Busanba - Zombi Expressz (Busanhaeng, Train To Bushan, 2016.)
Nagyon nagy ötlet volt a szervezőktől éjszaka (olykor éjféltől) klasszikus horrorfilmeket vetíteni. A sorozat záró filmje volt ez a friss dél-koreai alkotás. És ezzel minden érdekességet el is mondtam róla. Csak az ázsiai szereplők és az amerikaitól kis mértékben eltérő környezet, a szereplők egymáshoz való viszonya, magatartása az, ami miatt esetleg érdemes volt megnézni. A rohanó (!), sötétben inaktív (!?) zombik, a biztonságosnak mondott városba tartó szerelvény története minden, csak nem eredeti. És nem is félelmetes vagy ijesztő. A képi világ viszont profi, így a fesztivál zárásának elment.
5/10 pont

A semmiből (From Nowhere, 2016.): Már-már dokumentum jellegű, valós társadalmi kérdést, helyzetet bemutató film három fiatalról, családjukról és különös helyzetükről. A főszereplők végzős középiskolások, akik kiskoruktól - amióta a szüleik oda telepedtek - az USA-ban élnek. Önhibájukon kívül nincsenek papírjaik, nem részei a "hivatalos" társadalomnak, holott abban élnek. Realisztikus, cseppet sem hollywoodi alkotás. A főszereplők sorsával törődő tanárnőt játszó Julianne Nicholson pedig kifejezetten az esetem. A pontszám azonban nem miatta magas. A film nyert díjat a fesztiválon.
8/10 pont.

Sokszor leírtam:őstehetség. Nem hiszem, hogy ez tanulható.

A tavalyi fesztiválról a mai napig nem írtam, de az ideit megemlítem.
Kezdtem a 2015-ös amerikai Azonosakkal (Equals).
A tökéletesre fejlesztett emberi nem világában járunk. Egyforma, fehér ruházat, napirend, első a funkcionalitás, betegségeknek nyoma sincs. Egyeseknél azonban beüt egy "meghibásodás", és érzelmeket kezdenek megélni. A többség ezt kezelendőnek, gyógyítandónak tartja. A film az érzők oldaláról mutatja be a történetet.
Tetszett. A női főszereplő (Kristen Stewart) említésre érdemest alakít, és a történet sem rossz. Holott a tetőpont egy az egyben a Rómeó és Júlia-féle "azt hiszem, hogy meghalt a szerelmem, ezért végzek magammal". 7/10 pont

Az ember, aki mindent tudott (Swiss Army Man, 2016. USA) már nem hatott különösebben. Daniel Radcliffe (született: Harry Potter) meglepően és kiemelésre méltóan jól játszik egy egyre jobb formába lendülő (képzeletbeli?) vízihullát. Összesen kb. ennyi pozitívumot tudok elmondani a filmről. Az első néhány perc után tudja a néző, hogy a valósághoz semmi köze a történetnek, a végén azonban mégis megpróbálja a készítő a kettőt (való világ, két (fő)szereplő) összehozni. Ez nem is lett volna feltétlenül gond, de valahogy az egész nem az én világom. A környékemen ülők közül voltak, akik nagyokat derültek a filmen. Tény, hogy van humora, de én nem tartom jó filmnek. 5/10 pont

"Az biztos, hogy azt nem veheti el senki a játékosoktól, hogy nem akartak."
Nem mondom biztosra, hogy Horváth Ferenc ezt mondta a Mezőkövesd elleni meccs után, de tény, hogy így jelent meg nyomtatásban. A magyar nyelvvel a miskolci napilap ezen sort elkövető sportújságírója (B.Cs.) (és a szerkesztője is, nyilván) komoly harcokat folytat. És gyakran veszít.

Szeretem, hogy nem lehet olyan abszurd dolgot kitalálni, amit az élet minimum hozni, de inkább túllicitálni ne tudna.
Ismerős a jelenet A tanúból?:

- Azt mondta, hogy majd ne tessék csodálkozni, ha ő a tárgyaláson igen súlyos büntetést kér.
- Kicsoda? A védőügyvéd??

Nos, történt mostanában, hogy a férfit, aki megunván a sorozatos lopásokat és fagyállót kevert a borába - ezzel egy embert megölt, többeket kórházba juttatott - első fokon hét év börtönre ítélték. Majd az ügyész(ség) fellebbezett és kért enyhébb ítéletet (!!!). Másodfokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztve.

Legutóbb a bécsi The Smashing Pumpkins koncerten (2008.) éreztem úgy, hogy az intelligens lámpák simán megvernének sakkban. A pénteki Vad Fruttik koncerten is bámultam jókat. Pedig tudtam, hogy kb. mire számíthatok. Egy jó géppel csoda képeket lehetett volna készíteni. Ráadásul a hangmotyót is megküldték rendesen. Tetszett, na! A baki is remek volt: éneklés közben,szöveg helyett: "Hogy van? La-la-la. Megvan!" Nagyon együtt vannak, jó a zenéjük és adnak a koncertek minőségére. Le a kalappal!!

Az, aminek látszik: a MAD magazin Star Wars-zal kapcsolatos paródiáinak a gyűjteménye.
Címlapok, kamu plakátok, karikatúrák, és az addig (2007-es a könyv) moziba került összes Star W. epizód MAD-esített képregény változata. 30 év termése. Megjelent és néhány kimaradt kép, rajz, mindez kis magyarázatokkal. MAD és/vagy Star Wars rajongóknak garantált élmény. Néhány hét alatt befaltam, és hamarosan kezdem ismét, hogy minden kis részletet észrevegyek. Leginkább a rajzok minősége és az azokon "elrejtett" sok-sok kis poén, utalás tetszik benne.
Képregénykedvelő szemmel is érdekes, hiszen mutatja, hogyan fejlődött a(z olykor) számítógépes grafika 1978-tól.
120 Koronáért vettem, újonnan, könyvesboltban, eredeti, angol nyelven.

Hogy újabban több időt hagytam itt ki a szokottnál, annak a lustaságon kívül is van oka.
Már egy hónapja hazajöttem a nyaralásból, de még a felét sem meséltem el...
Valahol a Red Hot Ch. P. itt bemutatott borítójánál kezdődhetett. Amit akkor írtam.... Vagy még korábban? Amikor a fülessel alaposan és jó minőségben meghallgattam egy Adele albumot (digitális változatban)?
Az biztos, hogy Svédországban fordult a helyzet, mert ott több olyan boltban is voltam, ahol HANGLEMEZeket árulnak. Úgy nézegettem, "lapozgattam" közöttük, mint egy múzeumban. Az Adele 21-et majdnem meg is vettem. Aztán Finnországban a házigazdám megvette a férjének az Adele 25-öt (17 Euro, ha jól rémlik, új állapotban), amelyet meg is hallgattam ott egy egészen komoly Hi-Fi-n, illetve fülhallgatóval is. Annyira nem padlóztam le a hangzástól (még sercegett is!), de szerintem ott és akkor eldőlt a sorsom.
Itthon előkaptam a régi, NDK-s lemezjátszómat és megkerestem a régi lemezeimet. Szerencsére hamar megtudtam, hogyan kell gyakorlatilag egy felújítással felérő hatást elérve alaposan megtisztítani egy lemezt. Ez nem csak az élvezeti értéket (hangzás) javította jelentősen, de meg is gátolja, hogy (tovább) károsítsam a tiniként nem a legszakszerűbben kezelt hordozókat.
Amit hallottam (és egy alkalmi vétel) arra ösztönzött, hogy vegyek egy kicsivel komolyabb lejátszót. Azóta szépen, egyesével veszem elő és hallgatom a régi lemezeimet. (Reszkessetek! Az a tervem, hogy mindegyikről írok itt néhány sort.)
Sőt! Kölcsönbe és örökbe is kaptam azóta lemezeket, és párat (2+1) vettem is.
Nagyon meglepett, hogy gyakorlatilag ugyanúgy (van, amelyik jobban) tetszik egy-egy lemez(en lévő ZENE), mint 20-30 évvel ezelőtt.
ÉS A LEGFONTOSABB: HA VAN ELFEKVŐ, MÁR NEM HASZNÁLT HANGLEMEZETEK, SZÓLJATOK, KÉRLEK!
Nagy eséllyel érdekelnének.

Vettem egy könyvet. Szerény 200Ft-ért. Megvan a téli programom:

Egyébként még mindig mindent lehet kapni a vásárban. Mindent is! :)