'Dark Night Of My Soul'

Hamarosan itt a szeptember és kezdődnek a csoportkörök az európai nemzetközi foci kupákban, így ideje leírnunk emlékül, hogy idén mely csapataink hogyan estek ki. Fogadok, már most nem emlékeztek az összes ellenfél nevére!

Beitar Jerusalem - Vasas 4-3, 3-0, szumma: 7-3 az első körben

FTC - Midtjyland 2-4, 1-3, szumma 3-7 a második körben

Bajnokok Ligája:  Hapoel Beer Sheva - Honvéd 2-1, 3-2, szumma 5-3, második kör, a Honvéd első és egyben utolsó párharca

Partizan Belgrad - Videoton 0-0, 4-0, szumma 4-0, 4. kör, Juhász Roland klasszikussal. Ha jól idézem: Nem a kiállításom döntött, hiszen akkor már 3-0 volt az eredmény.

A Partizan meccs a múlt héten volt, a másik három párosításból a továbbjutott csapatok is kiestek mostanra a küzdelmekből, nem hogy a magyarok.

Aki pedig azt mondja, hogy nincs meglepetés vagy újdonság, azzal közlöm, hogy a Vasas és a Honvéd is anélkül esett ki az Európa-ligából, hogy európai csapattal egyáltalán játszott volna. Bravúros!

A napokban ismételte valamelyik adó a Vaslady című filmet.
Ez pedig eszembe juttatta egyik első TV-s emlékemet, a Falkland-szigeteki háborút. Fogalmam sincs, miért néztem akkoriban Híradót - nyilván azért, mert a Mese után volt -, de Reaganen kívül ennek a háborúnak (angolul jellemző módon csak "konfliktus") a képsoraira emlékszem abból az időből.
Mai fejjel pedig belegondoltam, hogy Thatcher gyakorlatilag gondolkodás és szemrebbenés nélkül ráküldte a flottát (kommandósokkal, repülőgép szállítókkal, ahogy kell) a tízezer kilométerre lévő argentinokra a kis szigetek miatt... Rendet is raktak néhány hét alatt a környéken.

Nem Maradona arca és kezezése miatt fütyülik szét az angolok az argentin himnuszt, az csak hab volt a tortán.

 A brit HMS Hermes repülőgép hordozó anyahajó, és az argentin ARA General Belgrano cirkáló utolsó pillanatai.

kocsma, matrica az esővíz csatornán.

Bicajoztunk.

... az igazi minden zene:

4 (!!) hathúros, két ütős (ha a tapsolókat nem számítom), három fúvós, sok vokál. Tetszik, de nagyon.
Á. szerint a nyitó rész lehetne akár Pál Utcai Fiúk is, én pedig azt vettem észre, hogy az egész dalnak van egy Midnight Oil hangulata (vannak itt ausztrálok, akik megerősítenek? :). De csak kb. a 15. hallgatáskor. Addig el voltam varázsolva és örültem, hogy még mindig nem csak ipar a zene.

Az idei Sziget kapcsán hallottam róla először, hogy állítólag Ő az évtized brit hű-hája. Gondoltam, ja, nyilván, Adele pedig nem írja át a lemezeladási listákat, de azért megnéztem vagy 4 klipjét. Remek, egyszerű klipek jó zenével. Aztán jött ez, és meggyőzött, hogy tényleg érdemes figyelni a hölgyre:

Végre, valaki volt olyan kedves, hogy a kedvemért nyáron is elkészítette kedvencemet.

Mert, ami finom, az mindig finom!

Mondom, mindenen és bármin átsugárzik.

Eszméletlen, hogy egy HANG így hasson egy emberre. (4:30 környékén talán már világos lesz, miről beszélek.) Átsugárzik mindenen. Most éppen a zúzós progrockon.

Bicajoztunk.

Mint kitűnt lemezeik bemutatásakor, illetve a tényből, hogy milyen lassan haladok az említett művelettel, nem vagyok egy The Beatles rajongó. Azonban a rovat elkezdése után - az elmúlt fél évben - elkezdtem a zenekar lemezeit megkapni. Mostanra az utolsó LP-t leszámítva megvannak a sorlemezek, plusz néhány válogatás és egy koncert. A következő bemutatandó (Sgt. Peppers...) két különböző formátumban is az enyém lett. Nem halogathatom tehát sokáig, hogy írjak róla. :(  :))
(Azért van hangulata eredetiben (pl. az Abbey Road indiai nyomását 1969-ből, vagy a Peppers 1967-es, szintén indiai példányát) kézbe fogni ilyesmit.) Ezek csak azok, melyek elemzésével adós vagyok:

Jakuzzival :). Bicajoztunk.

Sokáig azt hittem, hogy a kosárlabda (hogy a többi, tipikus amerikai "beltenyészetet" ne is említsem) a legkreténebb, mesterséges, hadd ne mondjam, természetellenes :) sportág. Aztán rájöttem, hogy van egy még ostobább, amely gyakorlatilag folyamatosan ott van a szemünk előtt, ezért nem is látjuk, hogy nevetségessé van korcsosítva. Az úszásról beszélek.
Minden sportágnál az a lényeg, hogy gyorsabban, ügyesebben, messzebb, okosabban, esetleg szebben, stb.. Ezzel szemben a négy úszásnemből három másról sem szól, mint a lassításról, a kreativitás megfojtásáról.
Eleve miért csak négy van? Ha nem az számít, hogy ki teljesíti az adott távot a lehető legrövidebb idő alatt, akkor simán lehetne kutyaúszás és hasonló lelemények. Semmivel nem lenne rosszabb pl. a pillangónál. Vagy úszó szlalom verseny.
A gát- és akadályfutást még úgy-ahogy meg lehet magyarázni, de hogy miért van az úszás így széttagolva, azt nem értem (de: több érem, több esemény, több sportoló), abban nem sok értelmet látok.
A papíron nem is létező gyorsúszás (valójában: szabad stílus, azaz úgy ússza le a "gyorsúszó" a távot, ahogyan szeretné) természetesen kivétel, annak van létjogosultsága a versenysportban.

A tegnapi + a nekem leginkább tetsző dal a világon (A Forest.)

/A képen a harmadik lemez felállása látható amely két helyen (Zselenc Zsöci a bal és Pálmai a jobb szélen) eltér a dalt rögzítő ötöstől./

     Nem túlzok, egy hétig nem bontottam ki az Adele 21 lemezemet, csak nézegettem, örültem neki. Aztán felnyitottam, és két napig már a (nem túl összetett :) belső borítón is legeltettem a szemem, csak ezt követően tettem fel a lemezt. Erről valószínűleg majd mesélek még.
     Van egy lemezem, amit tiniként vettem. Akkor is nagyon tetszett, ma is nagyon tetszik. Teljesen eredeti, jó zene. És ritkaság is, mert a zenekar csak rövid ideig létezett (jogutódja van, de nem arról beszélek), mindössze három lemezt adott ki, ráadásul az elsőn még Varga Miklós énekelt, nem Vikidál. Az egyik első lemez volt az említett, amelyet újkori lemezjátszó mániám során meghallgattam. Aztán megkaptam a nekem nem különösebben tetsző első lemezt is (megvan műsoros kazettán régről), de az igazi áttörést hozó másodikat bár régóta kerestem, csak pár hete szereztem meg nagy szerencsével. Azon van, annak a névadója a nemrég itt is megmutatott Kő kövön. Aztán ma kaptam belőle egy másik példányt is. Örültem neki, mert jobb állapotú, mint az enyém.
     Egy EKG kíváncsi vagyok, mit mutatott volna, amikor kivettem a lemezt a tokjából. Először ugyanis azt láttam, hogy a korongot tartó tasak rendesen össze van firkálva (bosszúság), majd hirtelen elém tárult ez:

Egyszerre sokkolódtam le az örömtől és érzékenyültem el. (Írtam: öregszem. Csúnyán. :) Pedig - minden látszat ellenére - nem vagyok egy rajongó típus. A kevés magyar gitáros egyike, akinek nagyon szeretem a játékstílusát, és itt van az aláírása (és a zenekar több tagjáé is!) annak a lemeznek a belső tasakján, amelyen szerepel A zöld, a bíbor és a fekete (R.B. emlékére), melyet sokan tévesen úgy hisznek, hogy az Ő emlékére íródott, annyira összeforrt vele a dal (valójában, ahogyan a címe is mutatja Radics Béla halála ihlette).

Szeptember 23-án lesz 30 éve, hogy elhunyt Bencsik Sándor.

/Vikidál Gyula (ének), Szabó István (dob), a túlsó oldalon Sáfár József (basszusgitár). Az azóta szintén elhunyt Cserháti István (billentyűs hangszerek) sajnos nem írta alá./

Hogy ennek mi köze az Adele lemezhez? Szerintem van.

Nem a lebomlásáról híres. Pedig nem mai darab.

Mennyire kevés dolgot tettem ide tőlük. Pedig életem legmeghatározóbb zenekara. (A szöveg, amit ezen a koncerten énekel nem egy az egyben az itt leírt, albumon szereplő változat. Finoman szólva.)

The big hand makes all of your favorite things
Like all your dreams go small and all your friends run away
Until your memories fail and the words don't fit
But the way the big hand smiles, you just won't care about it

The big hand makes all of your favorite things
Like all your days run out and all your hopes disappear
And your smiles just stop and your eyes go dead
And the shadows start to crawl in the back of your head

But when the big hand speaks, it's like fireworks and Heaven
So you listen don't think and wish for nothing at all
And when the big hand sings it's like fireworks and friends
Leaving alone I'm not leaving alone
Leaving alone I'll never leave alone again

So when the big hand holds up all your favorite things
And with a touch like glass starts to squeeze
You don't ask, "Why me?", You just slip to the floor
Just slip to your knees

But when the big hand speaks it's like fireworks and Heaven
So you listen don't think and wish for nothing at all
And when the big hand sings it's like fireworks and friends
Leaving alone I'm not leaving alone
Leaving alone, never leaving alone I'm not
Leaving alone I'm not leaving alone
Leaving alone I'm not leaving alone again

A vinyl verzió megvételével többedszerre és végérvényesen belegabalyodtam/-zúgtam Adele 21 lemezébe. Nyilván a lemez hatására is ismét megfüleltem az általam eléggé hanyagolt 19-t is. És a CSODA Bob Dylan feldolgozás Make You Feel My Love és a remek klipes, a későbbi lemezei szintjét simán hozó Hometown Glory-n kívül is találtam rajta... Pedig egészen popos. Vagy éppen ezért.? Mutatom:

(Nem tudom megállni! Koncz Zsuzsa rajongóknak: Adele - az említett feldolgozást kivéve - az összes szám szerzője, többen gitáron, basszusgitáron, cselesztán vagy kolompon is játszik. 19 évesen!!!)

Az most esett le, hogy mindkettőnk (Adele és én) nagyon nagy kedvencének (The Cure) hatása is ott van a dalban. Nagyon-nagyon halványan, de egyértelműen érezhetően. (A Close To Me lüktetése, zenei játékossága - a Mixed Up verzióé, ha jól rémlik.)  (Ismétlem: 19 évesen ilyeneket írt!!)