... agyaltam, hogy mi ez a dallam, honnan van. Nem jöttem rá, de egy dartsosnak ez volt a bevonuló zenéje, így könnyű volt rátalálni.
Az eredetit a The Ventures játssza.
... agyaltam, hogy mi ez a dallam, honnan van. Nem jöttem rá, de egy dartsosnak ez volt a bevonuló zenéje, így könnyű volt rátalálni.
Az eredetit a The Ventures játssza.
"I am one lucky cunt 'cos that's the best band in the world"
Egy koncert, ahol nem pénzes sznobok állnak az első sorokban. Mindenki mosolyog, jól érzi magát és élvezi a zenét. A valaha volt (egyik) legnagyobb zenekar hibátlan koncertje. Mégsem néztem meg őket élőben, amikor volt rá lehetőségem. Mert a '78. előtti attitűd visszahozhatatlan. Anélkül pedig hiába jobb a zenéjük, mint valaha... Mimózák csak az első 5 percet nézzék meg (és mondjuk 22:40-től a Liar-t, vagy 1:01:00-től a Bodies-t).
Tökéletes!! Egy élőben gyakorlatilag előadhatatlan dalból egy óriási, feelinges örömzenélést csináltak. Le kalappal!
Sok embernek mondtam régen, hogy én nem tudnék a The Cure-ban játszani, mert a koncertek nagy részén elbőgném magam. Kiröhögtek. Igazán, 100%-ban nem is értettem soha, Robert (Smith, "énekes") hogyan kezeli azt az érzelem hegyet, ami a zenéjük mozgat, hoz létre. Most találtam ezt a videót, és..... Nem tudom. Emberből van. Ez talán a legjobb a The Cure-ban.
Ja, hogy miről beszélek? 2:30-nál elkezdődik valami, 3:25-nél már látni, hogy komoly, 3:54-nél átszakad, 4:18-nál pedig legördül a könnycsepp. Én ilyet még nem láttam.
És az Iron Maiden (!!!) pólóról vagy a Reading zászlóról nem is szóltam.
Éjjel kikerültem egy patkányt a kocsival. Reflexből.
Nem tudom, jót tettem- e a várossal, világgal.