'Dark Night Of My Soul'

Chicago (és környékének) hőmérséklete tegnap. Keep the fire alive, Suzanne. ;-)

Sejtettem, hogy nem lehet annyira rossz arc az új srác a volt munkahelyemen, amikor ez a póló volt rajta a bemutatásakor:

Kutyás/cicás videó (még???) nincs, de tény (??), hogy elindultam a facebookosodás irányába ezzel a megosztással:

"The KKK took my baby away" - mennyire gagyi/óriási rím!!!
Sem a szöveg, sem a zene nincs túlvariálva - finoman szólva -, mégis hatalmas.

Eléggé elvont zenéket szeretek. Hogy ne mindig csak kemény/borult zenékkel terheljetek Titeket, íme egy kis popba hajló falat a fülnek. Jó zene, jó klip.

Charlie Barnes: All I Have

     Megnéztem másodszor is. Tartottam tőle, de végül is kellemes időtöltés volt. Főként azért, mert gyakorlatilag SEMMIRE nem emlékeztem belőle, pedig egy éve láttam moziban.
Gondolom, azóta aki akarta, megnézte már a filmet, de azért leírom, hogy a folytatásban fontos dolgokat lövök le a történetből. Magyarul: SPOILER.
Nyilván az első megtekintéskor az űrben továbbra is lángolva égő dolgok látványa által megpuhított agyam dobta le a láncot, amikor elért hozzá a képsor, ahogyan Leia utcai viseletben lebeg, úszkál, túlél az űrben, majd visszaszáll a már nyitott űrhajóba. Paff. Kis relax után folytatja napi teendőit, mintha mi sem történt volna.
      A történet egynek elmegy, de ehhez el kell felejtenünk, hogy az előző (ötlettelen forgatókönyvű) rész végén felrobbant a gonosz fő támaszpontja. Most ugyanis a felkelők már kevesen vannak, és szó szerint üldözik őket. Fénysebességen innen és túl. Brrr.
Tetszik Luke ismételt feltűnése. Jó az idősebb Mark Hamillt látni régi szerepében. Hibátlan. Ez a vonal a film erőssége. Kár, hogy nevetségesen ér véget hősünk evilági pályafutása.
Az új korszak női főszereplőjéről ezt a filmet látva erősödött korábbi véleményem, miszerint telitalálat. Az fura volt számomra, hogy Luke nem kérdezte tőle (rögtön, indításként), hogy "honnan szedted ezt a kő bit kiejtést, melyhez hasonlót Obi-Wan óta nem hallottam?". (Hux parancsnokkal nem találkozhatott Luke. Az ő kiejtése is brit-szigetvilági.) Ne értsetek félre, jól áll a hölgynek, még egyénibbé teszi a karakterét.
Ha már egyéni angol: Yoda megjelenése is kellemes meglepetés. A régiek közül C3-PO csak statiszta, és R2 is kevés szerepet kap. De legalább ott van. Ők az egyetlen szereplők, akik az összes epizódban feltűnnek.
Azok az új karakterek (Kylo, Finn), akik az előző részben "leszerepeltek nálam" most sem ütik meg a szintet. Előbbi fejlődött kicsit, utóbbi szerencsére háttérbe szorult.
      A zene egészen jó, az itt-ott megjelenő humor hol gagyi, hol remekül kitalált - és a többi lépcső a kettő között. Benicio Del Toro feltűnése is jó poén.
A történet üldözős része eléggé gyenge, a fősodor (jó és rossz csatája) viszont jól halad. Az összkép végül is közepes. Simán nézhető - jók a csatajelenetek -, de nem véletlen, hogy eddig nem írtam róla. Nem hozza a legjobb részek (III-VI) szintjét.
      Nagyon remélem, hogy az idén érkező IX. rész valóban befejezés lesz.
Mint említettem, vannak benne remek képek:

"Ha pontoznom kellene": 6,6/10 pont

A középiskola - ahova a négy alapító tag járt - előtti útszakaszt a zenekarról nevezték el.
New York, Queens.

Eddig gyűjtöttem az erőt, a hétvégén elkezdtem másodszor is megnézni. Egyelőre csak annyit róla, hogy a zene hallgatható lett (felment közepesre), és vannak benne jó képek. Viszont még nem jutottam a végéig.

Putnok mint Budnock is érdekes,de Szikszó "x"-szel...!
A térképet Boldogkőváralján, a várban találtam.

Tavaly jártam reptereken. Ahol láttam csokikat:

Megígértem, írok a tegnapi dalról, holott ez egy pozitív blog.

Dream Theater: Fall Into The Light 

      Öszvér, eklektikus rendesen.
A metallicás, bluesos indítás nem az igazi, az énekes részek viszont tipikus, átlagos Dream Theater témák, megoldások. A "refrénben" van egy kis valami, amiről ennek az egész zenekarosdinak szólnia kellene.
2:42-től figyelemreméltó a ritmizálás, kellemes rész, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hallottam még hasonlót. Az ezt követő lassú történet is jó, csak éppen túl hosszú. Viszont egészen jól keverednek ki belőle, remek az átvezetés. Egy felesleges billentyűszólóba.
Érdekes, hogy a szimpla tekerés gitárszóló tetszik. Talán leginkább ez az egész dalból. A mód viszont, ahogyan átvezetik a lezárásba szimpla önismétlés.
      Nem dobtam tehát hátast. Pedig ez egy új Dream Theater nóta esetén igenis valós elvárás/veszély/esemény volt a múltban.
A két megismert dal alapján az körvonalazódik, hogy egy "relatíve tisztességes" munkát (!!) rejtő albumot kapunk februárban a zenekartól. Ez komoly előrelépés a legutóbbi baklövésük után, de a legjobb indulattal is csak azt mondhatom, hogy önmaguk árnyékait hozzák. Mint Portnoy kirúgása óta kb. általában.
Hangszereken játszani nem felejtettek el - aki először hallja őket, és odafigyel a részletekre ámulhat -, csak éppen a zenélés lényegét nem érzem (a refrén dallamait kivéve) ebben a 7 percben.
      Van benne valami, de kiszámíthatatlanság, könnyedség vagy meglepetés semmi. Mindez - hogy a rögeszmém is előjöjjön - hatványozottan igaz a dobra.
Mindent pontozok, úgyhogy ez egy 6/10 pontos dal. A zenekarhoz mérve pedig 4,7/10. Nem rossz, de kevés.
Tipikus "küldöm mindenkinek, aki szereti". Másnak nem. Beleértve magamat is.

Erről fogok írni legközelebb. Még én sem hallottam:

..., hogy mennyit írt, mindössze hat aláírás maradt fenn Shakespeare-től. A drámái kézirataiból gyakorlatilag semmi.
Kár.

Nem engedem, hogy a Youtube ajánlgasson zenéket, jobban tudja, mint én, hogy mit szeretnék hallgatni. Zavar, hogy figyelnek, szűrnek, kategorizálnak, nyilvántartanak. Aztán ma ráböktem erre az albumra, melyet az újabban olykor hallgatott post-rock csapatok nyomán dobott fel. És nagyon bejött. Szeretem az ilyen, a hangulattal, nem pedig külön az összetevőkkel ható zenéket. (25 percig nem is figyeltem, hogy mit üt a dobos.) Kevés igazán jó ilyen album van, de ez minimum 8,5/10 pont. Inkább több. Írom ezt az első hallgatás felénél. Az is eszembe jutott, hogy városkámból a Ritmiklift legalább ennyire jó zenét csinált, csinálna, csinálhatna, ha nem hagyták volna abba. 

És annak is örülök, de nagyon, hogy újabban van időm ilyen zenék befogadására.

Nálam ez egy tökéletes, csodaszép dal:

Rákattantam egy japán képregényre (magyarul). Tetszik, hogy teljesen más, mint a "nyugatiak". A karakterek, a rajztechnika, a sebessége, a formátum...

Fontos az emlékezés, persze, de...

A szünetben sikerült megnéznem az aktuális, 22. (!!!) évadot. Fárad is kissé, sablonos is, persze, de még mindig ott van a szeren: