ANNYIRA jó volt őket hirtelen, annyi év elteltével újra látni. Megindított. Majd mesélek. Addig is a kezdetek - bár szinte biztos vagyok benne, hogy tettem már ide Tőlük videót az évek folyamán. (A reszelő és a lány fogsora (is) eszméletlen!!! :) :

Egyetlen The Smashing Pumpkins koncerten voltam életemben, vagy 10 éve, Bécsben. "Természetesen" rátaláltam a neten a hangfelvételére.
Kurt Cobain búcsúlevelére is. Nem is tudom, miért lepett meg, hogy publikálták. Talán, mert nem a nyilvánosságnak szánta.? Az egy dolog, hogy a szöveget kiteszik, mert az mondjuk határeset (de inkább a "nem kellene" kategória), de hogy így is...:

Na, most én sem lettem különb.

Emlékül.

1 Mezőkövesd Zsóry FC 13   8 3 2  19-10   27
2 Ferencvárosi TC           11   8 2 1  20-8     26
3 MOL Fehérvár FC        13   8 2 3  26-15   26
4 Puskás Akadémia FC  13   7 2 4  24-16   23
5 Budapest Honvéd        13   7 1 5  18-17   22
6 Újpest FC                     13   5 2 6  18-20   17
7 Kisvárda Master Good 13   5 2 6  16-19    17
8 DVTK                           13   5 1 7  14-20    16
9 DVSC                           12   5 0 7  21-25   15
10 Paksi FC                    13   3 2 8   15-25   11
11 ZTE FC                       12  2 5 5 18-17     11
12 Kaposvári Rákóczi FC 13 2 0 11  9-26     6

... meg vagyok érintve.
Voltam pár New Model Army koncerten, énekeltem is, mindegyik óriási volt, de ez a videó valami hatalmas. Nem sokan olvasgatják az előre kiosztott dalszövegeket. :) Nagyon sok zenekar mondja, hogy a rajongói különlegesek, de én a New Model Army-val kapcsolatban éreztem a leginkább azt, hogy VALAMI megfoghatatlan ott van a zenéjükben, a tagok kisugárzásában, a szövegeikben, ami a koncertjeiken az emberekben is megjelenik. Valami megfogalmazhatatlan. A The Cure és a Depeche túl nagy lett, de az Ő zenéjük is összerántja az EMBEReket, az ember lelkét, a szó jó értelmében. A New Model Army-nál viszont a lépték is emberi, mert a világsztárság kimaradt a képletből, ezért aztán semmi sallang nem csapódott a történethez. 10:40-től 11:00-ig... Talán nem kell (tovább) magyaráznom.

Van a látható világ, van a kamu Facebook felszín...., és van ez:

Vasárnap este 9-kor belefutottam Nagy Feró magyar rockzenét játszó műsorába a Petőfi rádión. Közvetlenül utána pedig egy egyórás VHK koncert következett ugyanott. Nagyon jó volt. Szerdán a síró/fogadkozó/SZÁNALMAS foci válogatottunk után az M2 TV-n az októberi pesti New Model Army koncertből mutattak kb. 1 órát, az új dalokra fókuszálva, Justin interjú részletekel. Későn gondoltam meg magam, így már nem tudtam jegyet szerezni a koncertre. Az tűnt fel, hogy a két zenekar (Vágtázó Halottkémek, N.M.Army) gyökerei nagyon hasonlóak. Az angolok másnap Bécsben játszottak:

Nincs sok értelmük, hiszen a design a hangminőség rovására megy, de azért találtam olyan képlemezt, amelyik...

... soha nem tetszett igazán. Az általa énekelt Depeche dalok közül talán csak a Home-ot szeretem - ha lett volna rá lehetőségem, akkor mentem volna ki sörért a koncerteken, amikor mást énekelt :) -, de a tegnap említett feldolgozás albumon villan egy nagyot. Ráadásul élőben is közel hibátlanul megcsinálja. Szóval, nem reménytelen a tag, de soha nem lesz énekes. És ez így van jól.

Ez is lehetne egy rovat. Olyan albumokról az aktuális benyomásom, melyeket "ezer éve" nem hallgattam. Hétvégén ugyanis Martin L. Gore (Depeche Mode agy) első szólóalbumát (Counterfeit²  - 2003.) füleltem meg hosszú idő után ismét. Többször, mert tetszett. Olyan dalok feldolgozásai, melyek eredetijét nem ismerem. Az összkép nagyon jó. A hangzás mai füllel is remek. Noha vannak rajta gyengébb dalok és eléggé vegyesek lehettek az eredetiek, az egész egy homogén egésszé áll össze. Sima 7 vagy 8 pont a 10-ből.

Ez a nóta első hallásra és most is a kedvencem (lett):

Ha szigorúan veszem, akkor az egész gáz. A borító (van egy másik is, az pláne!), a cím, az, hogy újra és újra ugyanazt a bárgyú, unalmas, eseménytelen merengést adja elő. Ezen a lemezen ráadásul több dalban káromkodik is. Mostanra arra jöttem rá, hogy a hangszíne is zavar; az mindenképpen, hogy mesterkéltnek hallom.
Mindezzel együtt azon kaptam magam, hogy a második esély után harmadszor is meghallgattam. Azt nem mondom, hogy lenyűgözött, de nem is irritál annyira, mint az előző 1-2 albuma. Nem tudom, azért-e, mert türelmesebben álltam hozzá, hogy adtam neki időt, vagy (vagy miért? mert öregszem? : )... Ha még vagy kétszer meghallgatnám, lehet, hogy tetszene is.
Annyira viszont nem jó, mint a művésznő Born To Die albuma! Vagy bármi Adele-tól.
Ezzel együtt is mindenképpen ajánlom meghallgatásra. Csendes estére, borozáshoz, olvasáshoz, nyugisabb munkához tökéletes, és – gondolom – Hi-Fi-ben is nagyot szól a maga szellős „hangszerelésével”.
Kár, hogy soha nem jeleztek vissza, pedig érdekel, ki milyennek hallja.

Nagyon nagy poén, ha az album meghallgatása után közvetlenül megfülelitek a nem régen idepakolt Idiosyncrasy-t, vagy bármely más Korn számot!!! : ) „Apró” kontraszt. Vagy dalonként váltakozva hallgatni egy Fear Factory albummal, ahol kb. 17 másodperc alatt van annyi zenei ötlet, mint ebben a 68 percben! : ) És akkor még csak a FF dobosról beszéltem. : ))

Nem bántom. Amerikai. Női. Előadó. (És dalszerző - Koncz Zsuzsa rajongók kedvéért. :)

Lana Del Rey - NFR! (2019.)   ((Norman Fucking Rockwell))

6/10 pont

Said the spider to the fly
(For?) I have a little something here'

Kevés hanglemez érdekel úgy igazán, annyira, hogy "mindenképpen a gyűjteményemben a helye", de így is sokszor nagy a kísértés, hogy ne eredetiben, hanem utánnyomottban szerezzem meg - bontatlan, könnyen beszerezhető, árban ugyanannyi vagy olcsóbb, olykor kifejezetten jó kritikákat kap a megszólalása. Eddig sikeresen ellenálltam. Egy kivétellel. Mentségem: eredetileg (1991-ben) nem a hanglemez formátum volt az elterjedt - finoman szólva -, és ott szemezett velem a boltban, fóliázva, egy CD áráért.

És igen, igazak a vélemények: csodásan szóló utánnyomás, az A oldalon minimális, de hallható alapzajjal. 2015-ös.

Nem mai a történet, de eddig ez a kép "tetszett" leginkább az esetről, ezt pedig ma találtam. Ahogy a kék norvég szeret a hátán pihenni, úgy, gondolom, hogy a hajók is ledőlnek olykor.

Megpróbáltam azonnal lejegyzetelni egy újpesti labdarúgó meccs utáni szavait:

"Csak a kapott gólnál volt olyan hibánk, amiből az ellenfél gólt tudott elérni."

A zenéjük nem az én világom, de ez a borító tetszik.

"A két győztesen megvívott kupameccs mellett három bajnoki győzelem, egy döntetlen és hét vereség" a legfrissebb mérlege a "Mesternek". Diósgyőr és Mezőkövesd után bukott egyet Pakson is. Kíváncsi vagyok, van-e még olyan balek magyar csapat, aki próbát tesz vele.

Kis ajánlólevél a múltból: "Szivics elismerte, az ő hibája is a pocsék tavaszi szereplés – a DVTK egyedüli csapatként nyeretlen a 2015-ös fordulókban, a diósgyőriek a klubhonlap összesítése szerint harmincegy éve nem mutattak be a mostanihoz hasonló mélyrepülést."

A 334 ezer dollárért (kb. 98 millió Ft) a közelmúltban elárverezett kardigánban.

Remek példa arra, ha egy város elismeri a zenészt, aki ott született. Mondjuk Őt nehéz lenne ignorálni. Már 25 éve halott.