20-25 éve láttam A velencei kalmárt ugyanitt. Az – ha jól emlékszem – egy hagyományos (szöveghű????) adaptáció volt, Szegedi Dezső remek alakításával Shylock szerepében.
Dezső bácsi most is szerepel a darabban, Shylock szolgáját alakítja, aki mellékállásban zenél is. Ezzel gyakorlatilag le is írtam minden hasonlóságot a két rendezés között. Az aktuális előadás ugyanis jelenkori jelmezekkel, mai, gyakran trágár nyelvezettel (a 18-as karika indokolt a plakáton) állítja színre a klasszikust. Shakespeare-hez csak annyiban van köze, hogy az alaptörténet, annak vezetésének főbb pontjai megegyeznek, de vannak kihagyások (a gyűrűs vonal teljesen hiányzik), a szöveg pedig 100%-ban át van írva. .
Az első percek éppen ezért zavaróak is. Egy italozó társaság zsidózik, káromkodik, gyűlölködik. A zsidók gyalázása a teljes színdarabon hangsúlyosan végigvonul, a trágár beszéd azonban gyakran alábbhagy. Az eredeti műben a harag és a megbocsátás, a törvény kontra emberség a fő mondanivalók, gondolatébresztők, ebben a darabban viszont legalább ilyen erővel van jelen a kirekesztés, a rasszizmus, a „Velence a Velenceieké” gondolkodás. Nem nehéz tehát jelenkori áthallásokat találni benne.
A szöveg átírása sok lehetőséget adott a fentiek kidomborítására, (nyelvi) poénok beszúrására („Hallottad? Kikapott a Dózse!”), és ezzel éltek is a szerzők.
A kezest játszó Simon Zoltán „csak” jó, a darab viszont akkor kezd élni, amikor Shylock színre lép. Egyszerű ruházata, kimért karaktere, beszédmódja, szóhasználata hatalmas kontrasztot hoz a fiatal velencei nemesek uralta darabba. Görög László meggyőző, erős, remekül hozza a megvetett, erős önérzettel bíró, „tipikus” zsidó üzletembert. Hiteles a játéka. Karaktere, ereje kiemelkedik a többiek közül.
A pusztán szekrényekből (álló forgó)színpadkép minimalista, de ötletes és jól funkcionál. A ZENE az előadás másik kiemelkedő pontja. A sarokban, olykor a háttérben hol intenzíven, hol csak egy-egy hangot kitartva az – egyébként nagyon hosszú, 7-től majd’ fél 11-ig tartó – előadás jelentős részében játszó zenészek remek aláfestést, hangulati pluszokat adnak az élményhez.
Mert összességében élmény az előadás. Szórakoztat, de sokkal inkább elgondolkodtat. Mindig volt mire figyelnem, valamin töprengenem a főpróba alatt. Nem éreztem, hogy 200 percig tart.
Bemutató ma a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában.
Korai és rajongói. Ez a két hibája van a könyvnek.
Egy szövetségi rendőrbíró és új társa egy kis szigeten lévő elmegyógyintézetből eltűnt nő után nyomoz. Megérkezésüktől kezdve egyre ellentmondásosabb, bonyolultabb a helyzet, egyből érzik, és az olvasó is, hogy valami nagyon nincs rendben a szigeten lévőkkel. Ahogyan halad előre a történet, úgy válik ez az érzés egyre biztosabbá, erősebbé, majd a tények is alátámasztják, hogy valami másról szól ez a nyomozás, mint a beteg hollétének kiderítése. Egyre nyomasztóbb a légkör, komolyabb dolgokat gyanít a rendőrbíró a háttérben, és a sziget elhagyása is egyre kevésbé tűnik magától értetődőnek. 
