'Dark Night Of My Soul'

Ez jól összefoglalja a mai magyar "valóságot". Magyar köztelevízió 2021.:

    Lehet az én gyengeségem, vagy a könyv erőssége, de nem éreztem rajta, hogy King ("A" King) a fiával és nem egyedül írta.
    Ha a "Laller" alapötlettel meg bír békélni az ember, elfogadja a megmagyarázhatatlant, hihetetlent, onnan kezdve a regénynek nyert ügye van. A sztori ugyanis jó, a sok szereplő ügyesen épül bele az egyre súlyosbodó helyzetbe, reagál arra - már, aki megteheti -, veszi ki részét a konfliktusból. Nem díjért kiáltó remekmű, de méltó a Mester nevéhez. Ez pedig nagy dicséret.
Lehetet volna érdemben foglalkozni a lezárás utáni élettel, az akkor kialakult helyzet részleteivel, de (szerencsére) nem én voltam a szerzőtárs, így ez a szál érintetlen maradt.
     Egyértelműen tetszett, bár 5-10%-kal lehetett volna rövidebb is.

Kellemes Karácsonyt kívánok! Legyetek jók!

"Let's get over here before it finds the key."

... közben ismét nyertek egy Világbajnokságot, a megnyert Európa Bajnokság után. Az elmúlt hat VB-n négyszer voltak döntősök, ebből háromszor győztek.
Mi? Nálunk hat éve Kocsis Máté fideszes multitehetség a Kézilabda Szövetség elnöke (!). Azóta az idei tizedik helyünk a legjobb a VB-ken. EB-n egyszer a hetedik hely is összejött. No comment.

/A kép forrása a nemzetisport.hu, de ők is szedték valahonnan./

Ebből akár még ki is sülhet valami:

/Guns N' Roses: Hars Skool 2021./

Nem beszélünk csúnyán, de a többi!:

Olvasom Rob Halford életrajzát. Nehéz mást hallgatni közben, mint Judas Priest-et. Nem vagyok oda a magasaiért, de alatta is tud, és finoman szólva is van egyénisége a hangjának.

/Judas Priest: Blood Red Skies, 1990./

Haladóknak: a Death brilliánsan (!!) feldolgozta a Painkillert a Judas-tól. Chuck (nyugodjon békében!) hihetetlent alakít vokálban (!!) benne - hogy a hangszeres részeket ne is említsem.

Nyilván a klasszikusok, a Pistols és a The Ramones kivétel, de sokszor mondtam, hogy "nálam a zene 1980-tól kezdődik". A '80. előtti zenéknek a bugyutasága vagy/és a hangzása gyakorlatilag idegesít. Egyetlen kezemen meg tudnám számolni, hány kivételt hallottam eddig. Most ráakadtam egyre '78-ból. Vagy én öregszem, vagy ez egy ma is vállalható, remek album. (Esetleg mindkettő.) A Tipton-Downing páros már itt úgy szólózik...

/Judas Priest: Stained Class, 1978./

Egyszerű történetvezetés, szépen felépülő kifejlet a sokszor ellőtt kingi témára, a természetfeletti képességekre építve. Önismétlés? Mondhatjuk. Tucatmunka? Nagyon nem. Sokkal inkább egy kellemes, már nem is várt meglepetés. Egy vérbeli King könyv. Nagyon hosszú idő után az első olyan, amelyet oda lehet tenni a legjobb művei mellé, össze lehet velük hasonlítani. Izgalmas, átélhető, behúz a sztoriba, könnyű azonosulni a főszereplő sráccal. Két-három napra beszippantott. Hibátlan alkotás, a Mester a legjobb formáját hozta.

Beszerváltam angolul Rob Halford önéletrajzi könyvét. Remélem, élek addig, hogy el is olvassam egyszer.

"A hotelszobámat én sosem vertem szét – a munkásosztályból származom, tudtam, hogy valakinek a szegény mamája lenne kénytelen rendet rakni..."

"én vagyok az otthon melege minden háztartásban, ahol szeretik a heavy metalt."