'Dark Night Of My Soul'

mindenki siet, mindenki megy
mindenki senkije mindenkinek
robog a metró, a penetra nem retró

a néma tömeg falhideg
nekilódul a semminek
van az úgy, hogy mindenki elfogy

  fekete lyukba húz a vonat
  a föld alatt metróhuzatban végigmérnek
  szemsugár fények
  elkapok egyet, pont a tiédet, visszanézek
  úgy érzem, itt ér véget
  az eddigi élet

tesz-vesz a kezem, üres a fej
naponta így megy valamivel
telik az idő, szakad a konfetti eső

köhög a koszos utca még
erre járok gyakran én
poros a földgömb, lassacskán szétjön

https://www.youtube.com/watch?v=5X3iPYVbPik

Megtaláltam végre a már említett 30Y+Für Anikó dalt, amit egyik éjjel a Dob+Basszus Live adásban láttam. Most is hat, nem csoda, hogy akkor, félálomban egyből beütött.
45 perc 00-nál kezdődik a dal.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/12/12/16/Dob_Basszus_LIVE_30Y_zenekar.aspx

Ezt még szeptember végén fotóztam Pesten. Most kb. ilyen a hangulatom.

Jajj, de ki nem állhatom őket.
Ilyenkor pláne nem nézek TV-t.
Ma azért beleszaladtam (többedszer) az Álom luxuskivitelben-be. Egyszerű, jó kis film,
szeretem. Jó látni az 1961-es utcaképeket, és persze Audrey Hepburn is jót játszik
benne. A macskákat ki nem állhatom, de amikor először láttam a filmet, hatott a vége
rendesen. (Hülye szerelmes filmek! :)
Most az a rész tetszett (csapott meg), amikor a csóka kiszáll a taxiból és kiosztja a
csajt. A gagyi (de Tiffany-nál gravírozott) gyűrű odadobása, és az esős jelenet most
már nem hatott meg, így a ZSENIÁLIS dalra (Moonriver) tudtam koncentrálni.
Ahogy' a zaklatott zongorás verzióból a vonós átkötéssel végül kiteljesedik... ÁÁÁÁ.
Gyönyürű!!!

https://www.youtube.com/watch?v=BOIZ3RSU1MM

És ráadásul nincs köze a filmnek a Karácsonyhoz.
Lesz valamelyik adón az Igazából szerelem (Love Actually) is. Az nézhető! Jól be van
kavarba benne a ki-kicsoda, ki kivel van kapcsolatban. Nem túl nyálas film. tetszik.
Főleg a végén a Claudia Schiffer-es poén.

Meghitt, szép karácsonyt kívánok mindenkinek!

A múlt csütörtökön akkora volt a szállópor koncentrátum kis városom levegőjében,
hogy a forgalom mérséklése érdekében három napig forgalmival lehetett "tömegközlekedni".
Kihasználtam.
És el is gondolkodtam ennek kapcsán sok dologról.
    Amíg nem robbant le a város (működtek a nagy gyárak a városban), remekül szervezett
tömegközlekedés jellemezte. Ez mostanra annyira leromlott, hogy a nagy néha felbukkanó
buszok vagy zsúfoltak, vagy üresek.
A villamos az más téma, az szinte mindig zsúfolt/jól kihasznát - nézőpont kérdése.
A vonalak itt is megfogyatkoztak - gyermekkoromban még négy vonal volt, most csak
kettő -, de ez indokolt.
A buszközlekedés viszont egy vicc. Ezt az emberek le is reagálják, gyakorlatilag
csak az jár busszal, akinek sem gépkocsija, sem kerékpárja nincs.
Kb. öt éve max. egy jegyet vettem félévente, azzal "jártam" addig, míg ellenőrt nem
láttam. (Ez nem volt olyan egyszerű, lévén csak az első ajtón lehet felszállni, ahol
a sofőr ellenőrzi a jegyet/bérletet, de a rutin sokmindent megold.) A "járás" max. havi két utazást jelentett.
1-2 éve aztán már jegyet sem vettem, hanem elkerültem a tömegközlekedést.
Most kíváncsian teszteltem a rendszert.
    A villamos rendben van. Most újítják fel a nyomvonalat. Ha pénz is lesz új járgányokra, évekig meg lesz oldva ez a környezetbarát közlekedési mód.
A buszok? Jajj.
Ritkán járnak, zsúfoltak, lassúak.
    Amin igazán elgondolkodtam, az az, hogy mit lehetne tenni, hogy ne úgy
gondolkodjanak az emberek, mint én, hogy "6100Ft a bérlet? Az 17 liter benzin,
azzal eljárok kb. 250 km-t a kocsival, kényelmesebben, gyorsabban, úgyhogy tojok
a tömegközlekedésre".
Aki villamos vonalán lakik és dolgozik (vagy átszállás nélkül eljut busszal a
munkahelyére), az 3100 Ft-ért megoldhatja a havi közlekedést. Szerencsés.
Én nyáron bicajozom, télen sétálok, kocsikázom, de ha ismét a városban dolgoznék,
komoly dilemmában lennék, hogy hogyan oldjam meg a be- és haza jutást.
A megoldás arra a probélémára (mert szerintem ez probléma), hogy csak a diákok és
az idősek (hatvanvalahány fölött ingyen) "tömegközlekednek", szerintem az lenne,
hogy a villamosbérlet árát jelképesen megemelve (mondjuk 3500Ft-ra) egyetlen,
szabadon választott buszvonalon is lehetne a bérlettel utazni.
A buszbérlet árán pedig elgondolkodnék az illetékesek helyében, hogy lehet-e
csökkenteni.
    Másik, ami eszembe jutott, az az, hogy a súlyadó (vagy hogy' hívják) minimális
emelésével egy tetszőleges vonalra INGYEN adnék - mondjuk féléves - bérletet
a helyi kocsi tulajdonosoknak. Úgyis a semmiért fizetjük, és a közlekedési vállalatot is a város üzemelteti.
Ilyesmiken gondolkodtam.
Mert ami az elmúlt (10?) években a városban zajlott, az a tömegközlekedés leépítése.
És akkor a nem létező kerékpárutakról (és általánosságban az utak burkolatának
minőségéről) egy szót sem szóltam.
Majdnem húsz évig folymatosan vettem bérletet, de egyszerűen elüldözött ez a
rendszer a közlekedési vállalat "szolgáltatásaitól".

Lehet, hogy nem a Heaven Street Seven idézettel kellet volna kezdenem a blogot annak idején, hanem ezzel? Akkor védve lennék attól, hogy egyeseket annyira irritál egy-egy témában a véleményem, hogy személyeskedéssel válaszolnak.?!
"Tartalma miatt megtekintését senkinek sem ajánlom" (Az angol még elegánsabb: "nem kellene, hogy bárki megtekintse")

A gong/nem gong téma után itt ez a Liszt dolog, melyben szintén könnyen lehet, hogy látványosat tévedtem.
A legnagyobb bakim viszont nem ezek közül kerül(t) ki, hanem a legutóbbi The Smashing Pumpkins album kapcsán.
Nem tudom, leírtam-e valahol, vagy csak komolyan gondoltam a Zeitgeist kapcsán, hogy "így csak egy nő játszik a basszusgitáron". Most - amikor megvettem eredetiben a CD-t - láttam, hogy Billy és a dobos Jimmy ketten készítették a lemezt.
Ciki!!!
Van ilyen.

...gyakran ő a legjobb barátom.

Azért, ha nem is gyakran, de a TV-s zeneinek mondott műsorokban is akad érték.
Janicsák Veronika nem hétköznapit alkotott a Quimby/Csík Zenekar dalára az
X-faktorban:

https://www.youtube.com/watch?v=87w1mK-pDB4

A Svédország-Norvégia női kézimeccsen sen volt csúnya (szó szerint SZÉPek voltak), ahogy' a Himnuszukat énekelték a hölgyek. Jó néha olyan Himnuszt hallani, amelyik nem egy búval bélelt altatóra hasonlít, hanem egy POZITÍV nemzeté.
A Dob+Basszus Live-ban pedig Für Anikó (színművész) énekelt egy hangulatosat az
általam nem igazán kedvelt 30Y egyik dalában.
Utóbbiról sajnos még nem találtam videót.

Valaki írja meg, legyen szíves, hogy ebben a zeneműben a 2:40-nél induló téma itt
fordul-e elő egyedül és először a zeneirodalomban! Köszi.

https://www.youtube.com/watch?v=6BZgte0ObLw

Wagnerre még a YouTube-on is gyanakodnak.
Azt elfelejtettem említeni a múltheti koncert kapcsán, hogy a hárfa a szokottnál
több szerepet kapott. Szeretem. Jó hangszer.

Alakul a tél. Az jó kérdés, hogy miért morgunk, amikor naponta többször takarítjuk a
havat a kocsiról, vagy a latyakban lépkedünk, ahelyett, hogy (forralt)borral a kézben
néznénk a hóesést az ablakból.
          Egyszer bementünk, lementünk (tengerszint feletti magasság: 450m) Rosenheim-ba.
Megmutatta a várost, meglátogattuk egy barátnőjét.
Míg bement egy boltba pár pillanatra, elkezdtem (én, a hős lovag) letakarítani a kb.
25 cm-es havat a kocsijáról. A városban kevés hó volt, a kocsikon alig.
Mikor kijött, kérdezte, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy látja, tüntetem el a havat.
A válasz: jajj, ne. Hadd lássák, hogy (I am a mountain girl) hegyi lány vagyok.
          Máskor, mikor Nála töltöttem néhány téli napot, ketten ástuk ki a kocsit a hóból
kb. fél órányi munkával.
Ezekre a havazásokra mindig szívesen emlékszem.
Pedig minden hóesés szép.

Ah!! EZÉRT (is) szeretem, hogy ismerek zenészeket mindenféle stílusból! Mindig tanul az ember.
Az alábbi, ide tartozó észrevételeket (is) kaptam mailben. Teljesen igaza van, hogy ne beszéljünk hülyeséget akkor sem, ha oylasmiről írunk (mint tettem én), amihez nem értünk:

"A Lisztben csak nagydob, cintányér, kisdob (pergődob) volt az üstdobon kívül, gong az csak a Balassában kellet volna, de mivel a zenekarnak nincs egy darab sem, ezért TamTamokat használtunk,amit biztos gongnak néztél. A gong hangolt,a tamtam határozatlan magasságú.(Bocs,nem kioktatás, csak mint szakmai pontosítás :)"

Kellett nekem a dobolás kapcsán szóbahoznom a Zeitgeist albumot! Sokadszorra csavarodom rá Jimmy Chamberin játékára:

https://www.youtube.com/watch?v=YcvOAo4sbHA

'I never felt so real and right and alive'

Joe Satriani koncertje miatt legutóbb kihagytam a komolyzenei hangversenyt.
Már hiányzott.
Liszt Ferenc: Les Préludes (Előjátékok). Az első riff :) akkora lopás benne, hogy
jajj. A végén visszatér ugyanez a motívum. Ha beleveszem, hogy a kettő közötti
időben elhangzó dolgok sem mindig saját ötletek...
Kedvenc szimpatikusaim is csak 98%-os formában kezdtek. Volt bizonytalan kürt hang,
a kelletténél tovább lecsengő gong, és (Tamás! bizony) még túl korán letompított
üstdob hang is. Utóbbiban nem vagyok biztos, de akkor, ott így hallottam.
Nem tetszett tehát különösebben Liszt szimfonikus külteménye.
Aztán jött az ősbemutató!! Balassa Sándor a karzatról nézte végig Öt zenekari darab-
jának (OP.109) premierjét.
Az öt tételből a második (Andante) tökéletes-közeli volt, nagyon tetszett, de a másik
négy is rendben volt. Liszt annyira kihozta belőlem a kritikust, hogy az említett
Andante kapcsán eszembe jutott a Conspiracy Theory (Összeesküvés-elmélet, Mel Gibson,
Julia Roberts) szimfonikus betéte. Ugyanazt az érzetet keltette bennem. És persze
mindkettő csodaszép.
Alakult az este.
A második rész Erkel Bánk Bánjának második felvonása volt.
"Hazám, hazám, te mindenem" - hogy csak a legismertebb részt említsem. Az elején a zenekar kicsit elnyomta szegény Bánt, de aztán minden rendeződött.
Melinda szavait nem igazán lehetett érteni, de a lényeg (számomra) Bánk nyitó éneke és
a Tiborccal folytatott "beszélgetése" volt.
A teljes operea részlet (paradoxon? :) jó volt, hatott, tetszett.
Összességében jó kis koncert volt.
(Egyébként hónapok óta Satriani idei albumának első dalának (eddig hármas birtokos
szerkezet) vezérdallama, fő riffje jár a fülemben.)

www.youtube.com/watch?v=O7eVIXb43I0

Kb. erről beszéltem, hogy nem nekem, kezdő dobosnak való.
A 3:36-tól hallható cintányérpüfölést akartam "lejátszani" belőle. Sikerült. :)
A gitár riff is (amennyire egyszerű, annyira) veszett nagy.
They are starz. Kár, hogy ez a felállás is szanaszét ment már.

Doboltam másfél órát.
AKKORA ÉLMÉNY!
Rettenetesen tehetségtelen vagyok hozzá - vagy, önáltató verzióban: nagyon nehéz
dobolni -, ezért most már óvatosan közelítettem. A The Sisters Of Mercy: Floodland
lemezét pakoltam először a fülesembe játék közben. Jó kis dark lemez, szigorúan
monoton (nem növekvő :), egyszerű dobtémákkal, közepes vagy éppen lassú sebességen.
Itt-ott sikerült elcsípnem benne ezt-azt. Sajnos szigorúan a lábcinek nélkül.
A legnagyobb élmény a (talán) két lassú szám lekísérése volt, amelyekben eredetileg
nincs is dob. Ezekben akár 15-20 másodpercig is sikerült (talán) hallgathatót
alkotnom, improvizatív jelleggel. TÖKÉLETES albumválasztás volt - arczsugorító (mint BÁRMI, amin dobolnak), mégsem reménytelen.
Aztán a The Smashing Pumpkins Zeitgeist-ján hamar végiglépegettem, mert Jimmy
Chamberlin olyan dolgokat üt rajta (az egész lemezen!!), hogy nem csak azt nem
lehet előre sejteni, hogy milyen témát üt majd, hanem azt sem, hogy, amit ütött,
az után vajon lábbal, kézzel vagy cineken halad-e tovább. KÁPRÁZAT egy album
dobos füllel. Csak azért vittem magammal, mert az egyeket ki akartam ütni (zúzni) a Starz-ban. Sikerült.
Annyira nagy királyság a lemez, hogy a dobszobában talált Iron Maiden album (Somewhere In Time) utána már könnyednek hatott. Persze sziporka dolgok vannak azon is, de felüdülés volt, hogy olykor hosszú ütemeken keresztül ugyanazt játssza
Nicko. Na, nem mintha akár az alapjait le tudtam volna játszani, de legalább volt mibe kapaszkodnom, nem úgy, mint a Smashing Pumpkins-nál.
Az Alexander The Great-et végignyomtam, helyenként még hallgatható is volt
(számomra! :), amit műveltem.
Mert DOBOLNI NAGYON JÓ!
(Mapex, egy pergő, három tam, Remo bőrökkel, öt cin (az egyik "japánul" szól - szerelmem lett), egy kolomp, egy lábdob, dupla lábgéppel - utóbbit természetesen nem volt akkora arcom, hogy használjam is.)
Két végtagot egészen jól össze tudok koordinálni (ha nincs benne bal láb) alap dolgokhoz, hármat szinte soha. Amint sikerül valami jót közbeütnöm a harmadikkal, azonnal elkezd örülni az agyam, és azt hallgatja egy tizedmásodpercig, ettől pedig abban a pillanatban szétesik az alap kettő is.
Jimmy Chamberlin:

'At the first gesture of morning, flies began stirring. Inman's eyes and the long
wood at his neck drew them, and the sound of their wings and the touch of their
feet were soon more potent than a yardful of roosters in rousing a man to wake.'
/Charles Frazier: Cold Mountain/

First sentences of a book - I like them so much.

Szeretem a regények első mondatát, mondatait. (Jó esetben) hangulatuk van.
A két Sharon Osbourne könyv, melyek a legutóbbi két angol nyelvű olvasmányom voltak,
jól ellustítottak. Könnyed, nagyon könnyen érthető, gyorsan falható olvasmányok
voltak. Észrevétlenül erősítettek meg azon a nagyon kellemes szinten, érzésben, mikor az eredeti szöveget érti az ember, anélkül, hogy magában azt anyanyelvére fordítaná. Ez jó, de (tudat alatt) elhitették velem, hogy nem igazán kell angolul gyakorolnom,
mert tudok. NAGYON NEM tudok, úgyhogy most keményebb kihívást választottam.
A Cold Mountaint kezdtem el olvasni. Láttam a filmet, de nem sokra emlékszem belőle.
Tetszhetett, mert Kenyában megvettem egy piacon a könyvet használtan.
Ha a végére értem, megnézem ismét a filmet. Pláne, hogy szerepel benne Nicole Kidman, aki úgy tetszik, ahogy van. (Volt, amíg mimikátlanra nem húzta az arcbőrét.)
Én leginkább olvasva tudok angolul tanulni. Így tartom szinten, sőt bővítem a passzív szókincsem, és így rögzülnek mélyebbre a szórendek.
Olyan szavak, mint 'scarecrow' (gondolom, madárijesztő) láttán pedig elismerően mosolygok, hogy "mennyi szép dolgot tanulok".
Mert persze ami szép, az angolul is szép:
'Every morning after that dream, Inman awoke in a mood as dark as the blackest
crow that ever flew.'

"A reggel első jeleire legyek kezdtek mozgolódni. Inman szemei és a nyakán lévő
hosszú seb vonzották őket. Szárnyaik hangja és lábaik érintése udvarnyi kakasnál
hatásosabb ébresztők voltak."

Éppen ilyesmire volt szükségem, hogy a helyes irányba tereljem a gondolataimat - egy
harmadik sorból végignézett színházi előadásra.
Peter Shaffer: Amadeus
Rendezte: Tordy Géza
Kikapcsolt, elgondolkodtatott (jó párosítás). Több mély mondat volt benne - sajnos
csak a bejegyzés címében szereplőt jegyeztem meg -, és két nagyon jól komponált kép is.
Az egyikben Mozart áll az ablak egyik oldalán, míg Salieri a másikon, Mozart látomá-
sának öltözve, a másik a temetőt megjelenítő háttérvászon. Utóbbi fehér, rajta
fekete keresztek, sírkövek; egyik oldalon, a háttében a Golgota három keresztjével,
miközben Mozart Requiemje szólt...
Sok zene hangzott el az előadás folyamán, tökéletes hangminőségben. A főhős (esetünkben Salieri) csaknem valamennyit kommentálta, elmondta, milyen érzéseket kelt benne az éppen szóló muzsika.
A darab (kitalált) története arról szól, hogy Salieri, II. József udvari karnagya szakmai féltékenységből hogyan teszi intrikákkal és befolyásával földönfutóvá, életében szakmailag lehetetlenné Mozartot, hogyan küzd Isten ellen.
Nagyon közelről láttam a színészeket. "Mozart" két -ba/-be-je -ban/-ben helyett
fájt, egyébként rendben vol, kétszer pedig kijött az első sor elé (karnyújtásnyira tőlem) vezényelni. A címszerepet játszó Cservenák Miklós egyrészt zseniális volt, másrészt
a szó végi mássalhangzókat olykor túlzottan megnyomta. Gondolom, ez utóbbi azért
kell, hogy egy ekkora színházterem hátsó részein is érthetőek legyenek szavai.
Jó darab, jó előadás. Bár idomításnak tartom a színjátszást, kalapot emelek az
ennyire profi estek előtt.
"A színház élni segít!"

Kötelező biztosítás váltás, téli gumira csere, nyugdíjam lenyúlásáról szóló hírek, hó, olvadás, latyak, torokfájás, hideg, meleg, sötét, hűtőfolyadék fagyállóságának ellenőrzése. Nemszeretem időszak. Alig várok egy lenyugvósabb periódust.

Jó.
NAGYON jó.
A könyv alapján készült filmsorozat sem rossz, de a regény - ellentétben a
filmmel - nem marad abba a felénél, egyetlen évadot köveően.
A filmben a saját KÖZELI jövőjét látja meg minden ember egy rövid időre, a könyvben
a távoliba pillant bele.
Jókat lehet filozofálni az olvasása közben. Érdekel-e a saját (lehetséges) jövőm?
Ha beleláttam, azt hogyan reagálnám le? Megváltoztathatom-e azt, amit láttam?
Milyen globális hatása lenne egy ilyen eseménynek? stb.,stb.
A képtelennek hangzó alapötlet ellenére jó kis regény. Inkább gondolkodtató,
mint izgalmas (nem úgy a filmsorozat), de ez nem baj, sőt.

"Pontosam ugyanabban a házban láttam magamat, ahol most is élek. Egyedül
voltam, ami nem szokatlan dolog: a gyerekeim már nagyok, a feleségemet
sokszor leköti a munkája. Tulajdonképpen bár néhány dolog megváltozott -
a berendezés kissé más volt, új festmény került a falra -, semmi nem utalt
arra, hogy ez a jövő.
És tudja mit? Ez tetszik nekem. Boldog vagyok: boldog életem volt.
Kifejezetten megnyugtat a gondolat, hogy kijut még néhány évtized
pontosan ugyanebből. Úgy tûnik, a látomások rengeteg embernek felforgatták
az életét. Az enyémet nem."

A gitárközpontú zenéket szeretem leginkább, ez nem vitás, de van néhány olyan zenekar
az elektronikus színtéren, akik lemezeit meghallgatom, mert a csúcs közelében
alkotnak, érdekes, kreatív dolgokat. Apollo 440, Moby, The Chemical Brothers,
Orbital, Faithless...
(A Depeche Mode-ot és a The Prodigy-t nem soroltam ide, mert õk stílusoktól
függetlenül kedvenceim.)
Általában tetszenek ezen előadók zenéi, de kevésszer annyira, hogy megmaradjanak
bennem. (Faithless: To All New Arrivals - Nagy kivétel!!! Itt is írtam róla.)
Az Underworld 2010-es lemeze elsőre bejött.
Könnyed és puha szórakoztató partyzene, de dallamos és tartalmas (!!) is, tele pozitív érzésekkel.
És persze gyönyörűen szól.
Mivel nem vagyok járatos ebben a szcénában (! az a szó!), nem elemzem. Maradjunk
annyiban, hogy tetszik. Sima 8 pont a 10-ből, az pedig nálam ritka.
Ma egész nap ezt hallgattam. Csak ajánlani tudom.
(Moby-t leszámítva valamennyi említett előadó brit. Véletlen?)