'Dark Night Of My Soul'

   Újabb Star Wars (mini) sorozat. A Mandaloriant és a Boba Fettet alig (sem) említettem itt, de az tuti, hogy nem elemeztem őket különösebben. Ezt a hat részes sztorit sem fogom. 
   A Sithek bosszúja és a Csillagok háborúja (Egy új remény) között járunk időben. Obi-Wan Kenobi kétkezi munkából él a Tatuinon, míg meg nem zavarják nyugalmát. A teljes történetet el lehetne mesélni 2-3 mondatban, ugyanúgy, ahogyan a fent említett két hasonló sorozatét. Itt viszont Ewan McGregor és egykori tanítványa személyében rendesen odacsapnak a készítők a nosztalgia faktornak. Olyan, mint ha valóban a film folytatását néznénk. Ez a történet sem pörög - a sorozatok már csak ilyenek? -, de az ismert szereplők, helyszínek, járművek (lézerkardok) meghatározzák az egész hangulatát, észrevétlenül elfogadtatják a nézővel a történetet. Még akkor is, ha a sztori helyenként bizony eléggé érdekes, a logikának olykor nem gyengén ellentmondó.
   Engem legalábbis beszippantott, kellemes időtöltés volt. Sokkal többet nem is vártam tőle.

Tegnap vettem egy lemezjátszót (ja, ismét), így előkerült kedvenc Alphaville dalom a motyót tesztelendő. Az eredeti öt évvel az első Bonanza album előtt született, de eléggé arcpirító magyarként hallgatni. Ez egy olyan verzió, ahol teljesen átdolgozták az eredeti dalt, csak nyomokban hasonlít rá. Még a hangulata is más(abb). Nekem így is tetszik.

, 

/Alphaville: A Victory Of Love, live, 2009./

Sok éve nézek profi dartsot. Két kedvenc játékosom van. Az egyiküknek, az ausztrál Simon Whitlocknak (a képen balra) a múlt héten kijött a lépés és társával Damon Heta-val megnyerte a páros VB-t. Több esélyesebb játékost/csapatot vertek meggyőző fölénnyel.

Szerintem említettem már ezt a walesi csapatot itt évekkel ezelőtt. Jelzem, még mindig kellemesen elvont, nekem tetsző zenét játszanak.

/The Joy Formidable: Interval/

... a nagy didikkel: egy fiktív festmény (festője a kitalált van Clomp), amelyből készítettek párat a Halló, halló! című sorozat forgatásához. Állítólag csak egyetlen példány maradt meg ezek közül, melyet egy aukción egy szabadszemel is látható összegért, 15.000 fontért árvereztek el néhány éve. Így kell kultikus műtárgyat készíteni. :)

A kötetet alkotó négy kisregényről a véleményem:

Mr. Harrigan telefonja: Jól fel van építve, kellően érdekes és izgalmas, de a „csattanó”, a sztori utolsó része gyengécske.

Chuck élete: Nagyon tetszett. Az első fejezet folytathatatlanul (de szép szó) ér véget, de egy ügyes írói trükk megoldja a kérdést. Semmi horror, gonosz vagy túlvilági nincs benne, akad viszont lelkiség, filozófia. Jó a hangulata, érdekes az egész téma megközelítése, a felépítése pedig kifejezetten ötletes.

Minél véresebb: A kívülálló folytatása, második, rövid része, ha úgy tetszik. Egynek elmegy, jó kis írás.

A patkány megítélésével bajban vagyok. Kerek, egyszerű a történet, csavar sincs benne. Hogy megtörtént-e az esemény a patkánnyal, azt gyakorlatilag az olvasó fantáziájára bízza a szerző. Nem eredeti, nem is nagy ötlet, egyszerű rutin-írásnak tartom

Említettem a kollégámat, aki nem kicsiben gyűjt ilyesmit. (Az elforgatásért ismételten elnézést kérek. Nem én csináltam.)

Másik kórház, másik női alak.

Avagy, egyik kedvenc bandám dobosa (a felvételen nem ő, hanem egy lelkes önkéntes látható, hallható) nem a lábcin nyitogatásával/zárásával és annak ütögetésével van elfoglalva. Általában. :)
Komolya(bba)n: ahol nem csak az egyeket (és lábbal az egy per kettő az ikszedikeneket) csépeli, hanem ésszel játszik, ott a Fear Factory mindenkori dobosai nekem igen csak tetsző dolgokat tesznek hozzá a brigád alapból sem gyenge (és egykor úttörő) zenéjéhez. Hogy a sebességükről ne is szóljak.

/Fear Factory: Disruptor, dob, Jelly Cardarelli/

"Tisztán árpamalátából" = 49 évnyi sörfőzés után a Borsodi rájött, hogy nem kell kukorica a történetbe. A Bajor tisztasági törvény (kelt 1516.) kicsit korábban ébredt.

Elhunyt Haumann Péter. :(

"A rendőrviccek ideje lejárt."
              /Orbán Viktor legfrissebb rendőrvicce - bár ő komolyan gondolta/

60 éves korában elhunyt Andy Fletcher. Most esett le, hogy a Depeche Mode-ot megalapító négy emberből három a mai napig tegnapig együtt zenélt a zenekarban. 1980-tól.

Van, aki még egy Beatles dalt is el(ő) tud adni az eredeti, "pirmitív" szöveggel úgy, hogy az még nekem is tetszik (az első dal). Lehet emberileg sok dolgot mondani róla, de hogy van egy zenei stílusa, az tény. Nagy dolog.

/Bérczesi Robi: KuCZKóKoNCZeRT 2021./

Idéztem már belőle, de a dal is megér egy (sok) hallgatást:

/Hiperkarma: Pont/

Biztos jele az öregedésnek, ha nem csak hogy tudod, mire jó a magnézium, de már foci előtt beveszed. És másnap mégis izomlázad van.

Korábban fotóztam.

"Dr. Dévald József, 1925-1982, fül-orr-gégész iskolateremtő mester"

"Köztéri mellszobrát (Szanyi Borbála alkotása) a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti osztályának dolgozói, valamint a kórház vezetése állíttatta a Csillagpont Tömb előtti Gyógyítók terén 2015. szeptember 4-én, születésének 90. évfordulója alkalmából."

A "bolt", ahová nem vágyik vissza az ember.

Még mindig a Megyei Kórházból, de talán már nem látom egy ideig.

A meccs előtt:

A meccsen (homályos a tábla: 3-6 a (vég)eredmény, szünetben 1-3):

A meccs után:

Bém Gábor: - Rosszul kezdtük a mérkőzést, mert hamar gólt ajándékoztunk az ellenfélnek. Sajnos mostanában egy rossz szokás lett, hogy ajándékozzuk az ellenfeleknek a gólhelyzeteket, ráadásul az MTK-t egyébként sem kellene segíteni, mert tudjuk, hogy egy jó csapat. Több játékos is ezen a mérkőzésen önmagához képest alulteljesített.

     Itt nem biztos, de máshol ahányszor csak szóba kerül, annyiszor bántottam "szegényt", hogy most - az eddigieket leszámítva - minden kommentár vagy humoros megjegyzés nélkül megmutatom Kirk friss, önálló zenéjét. Ennyivel tartozom neki.
     Ha sokan véleményezitek :))), én is elmondom majd a saját meglátásaimat.

/Kirk Hammett: Portals, EP, 2022./

Alapból is húzós, ha betegség, pláne, ha egy lassan, de biztosan leépítő betegség támadja meg az embert, de amikor egy aktív - pláne legendás - zenész veszíti el a zenélési képességét...
A Parkinson-kóros Glenn Tipton a közelmúltban ismét játszott néhány számot koncerten a Judas Priest-tel. Megindító volt látni a Youtube-on.