'Dark Night Of My Soul'

Nem azzal van bajom, hogy a Diósgyőr női focicsapata "csak" a harmadik a bajnokságban. Ez alapból dicséretes, pláne azt tudva, hogy csak néhény éve játszanak az első osztályban. Ami nem tetszik, de nagyon, az az edző Fórizs "azt gondolom" Sándor viselkedése, mentalitása.
A csapatok erősségéből adódóan csak néhány igazán "éles" meccse van a csapatának, ezek (és a szezon) előtt mindig jönnek az elvárások, a szép, színes álmok, amelyek szerinte csak karnyújtásnyira vannak; meccs után - melyek nagy részében egyértelműen megveri csapatát a két fővárosi csapat valamelyike - pedig jön a magyarázkodás.
Tegnap is. Meccs előtt volt minden, optimizmus, ha ez, ha az, jól sikerült felkészülés, profizmus, erőnlét, felkészülés a letámadásra, blablabla. Aztán 5. perc: 1-0 oda, félidő 3-1 oda, vége 5-1 oda. Egy olyan meccsen, ahol győzni szerettek volna. Egy olyan csapat ellen, amely pár hónapja 4-1-re lépte le őket hazai pályájukon a kupában.
Nem értem. A meccs után közvetlenül jött az "azt gondolom" megszeppent nyilatkozat, másnap pedig már egy büntető vitatása. Önkritika??? Semmi. Mindezt egy összevásárolt csapattal, amelyben magyar elvétve fordul elő.
Elhiszem, hogy hisz a csapatában és önmagában, de nem ártana kissé a realitások talaján mozogni. Röviden és képzavarral: annyi pofont kapott már, hogy igazán zsugorodhatna kicsit az ARCa.

Másfél zenekari fotó.

Különösen ajánlom Beatles :)), Roxette ;-), Pink Floyd :)))), Pistols, Metallica (!!!! :), Enya :), Koncz Zsuzsa :)), Ladánybene :)))))), valamint Kovács Ákos rajongóknak:

Ő a Megadeth aktuális gitásosa. Eszméletlen "vaj keze" van. A bal ujjai mintha alig mozdulnának, mégis minden a helyén van. Ha szenya szeretnék lenni, azt írnám, hogy 98%-ban megcsinálta. :)  4:12-nél az össztönből bepengetett pár hang nagyon tetszik, ahol a szólóból visszavált ritmusozásra.

Már az elején, ahogyan az ujjaira néz és nagy levegőt vesz felröhögtem, mert sejtettem, mi jön. Ha nagyon szenya szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy 94%-ban megcsnálta. Mivel azonban az állam leesett, és ez a legnagyobb kedvenc szólóm, így inkább csak annyit írok, hogy csodáljátok:

A szokásos 5,6 km, 14 kör. Szombat kb. 13 óra, körbekerített rekortán, belülről a második pálya (hogy biztosan meglegyen a táv), kb. 18 fok, szűrt napfény, minden ideális. A kondimat leszámítva. Ez volt az idei első futás. Kezdtem egy(-két) 1:50-es bemelegítő köridővel, majd ezt követően.... NEM TÖRTÉNT SEMMI. Sőt! Lassultam. Semmi kedvem/erőm nem volt a tempót növelni, netán sprinteket beiktatni. A 7. kör végén (féltávnál!) már hosszú (de annyira azért nem erős) holtpontom volt, az utolsó két kört pedig már semmi porcikám nem kívánta. Minden idényben az első alkalom a legnehezebb; ahogy idősödöm, egyre nehezebb... Ma, hétfő reggel is izomlázam van.
Ez az idő zérus, szégyen, de nézzük pozitívan: 28 percen át futottam egyhuzamban. Nem sokszor csináltam ilyet ilyen hosszú ideig. :(

//Találtam a régi bejegyzések között egy hasonlót - 2007.04.10., 29 perc 30 másodperc. Brrr.//

Mert nem csak egy album lehet maximum pontos, hanem akár egy dal is. Ez például nálam egyértelműen az. Gyakorlatilag minden tetszik benne (a dob "csak" 90%-os. A cinek remekek, de nem sok érdekeset üt. És a hangzása nem tökéletes.) - a hangulata, a fura hangszerek, a sok-sok réteg, az ismétlések, dallamok egymásra/egymás mellé pakolászása és hát persze leginkább az építkezés utáni beindulás. Onnan valami frenetikus. Egyszerre mozdítja meg az embert és hat az agyra. Éjjel ismét belefutottam. Kb. 20 év után. Kihoztak egy dupla válogatást hanglemezen (!!) a napokban. Az már a Bandcamp-en lévő digitális változatból is süt, hogy szól, de nagyon. (masfel.bandcamp.com)
Visszagondolva azt mondom, szerencse, hogy egy olyan korban voltam fiatal, amikor még jobbnál jobb magyar zenekarok (is) alkottak nagyokat. Erre is megmozdultam jópárszor élőben is. Még csocsóztunk is a tagokkal. (Chaos, relmélem, jól vagy!)

Hamarosan lejár az útlevelem. "Üdvözli Önt a Belügyminisztérium" az alábbi sorokkal fordult hozzám:

"Tájékoztatjuk, hogy a kihirdetett veszélyhelyzetre tekintettel a magyar állampolgárok Magyarország területén hatályos, lejáró hivatalos okmányai a veszélyhelyzet megszűnését követő 15 napig érvényesek.

Kérjük, hogy a veszélyhelyzetre tekintettel okmánya cseréjét a veszélyhelyzet megszűnését követően kezdeményezze.

A veszélyhelyzet megszűnését követően az alábbiak szerint járhat el.

A normál eljárásban igényelt útlevél ügyintézési ideje 20 nap, így annak érdekében, hogy minél előbb kezében tarthassa új okmányát, keresse fel személyesen az Ön által kiválasztott járási/kerületi hivatal okmányirodai ügyfélszolgálatát vagy a megújult Kormányablakok valamelyikét a szükséges iratokkal! "

Magyarul: a ködös jövőben (sem) létező veszélyhezet megszűnéséig (plusz még minimum 20 nap, ha nem fizetek még többet, mint a szokásos!!!) az Unió fogja vagyok. Mondom, alakul a Némethország, 1933-tól 1945-ig feeling...

Elemükben vannak. ANNYIRA szeretem, amikor nem görcsölnek, vagy keresgélnek, "csak" hozzák azt, amiben ők a legjobbak. És az a megszólalás!!! (Van olyan, hogy "majdnem tercrokon fordulat"? Vagy mi lehet az 2:17-nél?):

/Paradise Lost: Ghosts/

Pénteken jelent meg a tizenhatodik (!!) Paradise Lost album. Ha valaha szeretted a zenéjüket (vagy nyitott vagy), ez hatni fog:

/Paradise Lost: Hope Dies Young/

... városi jelképünk.

Most hallottam először ezt az albumot, 30 évvel a megjelenése után. Egyből lenyűgözött, örömmel (!!!) hallgattam, hatalmas élmény volt, az első hangoktól kezdve, ahol azonnal felismerni a főhős hangzását, zenei világát. Egyből jött a nosztalgia is, hiszen gyermekkorom kedvenc zenekarának első két albumán hallani védjegyszerű játékát. (Érdekes, hogy én éppen a harmadik albumra kattantam rá igazán annak idején.) 
Nem sok említést tettem itt eddig a "magányos" "gitárhősökről". Ennek az az oka, hogy Satrianit szívesen meghallgatom, Marty Friedman műveinek többségét pedig csodálom, de rajtuk kívül szinte senki nem tudott úgy kitölteni egy szólóalbumot, hogy ne váljon unalmassá, magamutogatóvá számomra.
Ezzel a lemezzel nincs ilyen problémám. Az egyetlen gyengébb pontja talán a nem tökéletes hangzása, és a dobos. (Tudom, hogy ez már kettő, de ott van a "talán". :)
Egyrészt csak lágy szívvel tudok rá 10 pontot adni, másrészt viszont a hatalmas tudás, a teljesen egyéni dallamvilág, a kreativits és az, hogy süt az EMBER is a zenéből, szóval ezek miatt kevesebbre sem tudnám értékelni.
A rovat névadójával sokban különbözik a zenei ízlésünk, de majdnem biztosra mondom, hogy nem szállna vitába velem arról, hogy ez egy ZSENIális lemez. Még az is lehet, hogy megdicsérne, amiért felfedeztem.
Mindezzel együtt remélem :), hogy ennél közelebb nem kerülök a jazz-hez. Mert van egy olyan sanda érzésem is - és NAGYON remélem, hogy nem a nem létező sznobságom mondatja velem -, hogy bizonyos szintű zenei hozzáértés, képzettség, rálátás (az meg mi?) kell ahhoz, hogy hallja az ember ennek a zenének a nagyszerűségét.
Kicsit fura, hogy Chris-nek (egykori Megadeth gitáros) és a Death gitárosának mennyire hasonlított alapjaiban a stílusa.

Chris Poland: Return To Metalopolis (1990.)  (a video a 2002-es változat két extra dallal)

Lehet, hogy túl sokat olvasok mostanában. :) De komolyan.
Erről az "újkori" King regényről azt tudom írni, mint újabban oly' sokszor: érdekes, semmiképpen nem gyenge, egynek elmegy, de nincs benne semmi kiemelkedő. Nem túl véres, mérsékelten természetfeletti, nem túl "bekaki". Hozza a kingi szintet (ez azért nagy szó végül is), de... És egy King könyvnél nem jó, ha van "de".
Ismerkedésnek tudom ajánlani - ha éppen egyik "klasszikus" könyve sincs kéznél -, a rajongói úgyis elolvassák, és tulajdonképpen nincs bajom vele. A Mr. Mercedes trilógia zárókötete, de - csakúgy, mint a másik kettő - önálló sztoriként is megáll. A női főszereplő A kívülállóban folytatja pályáját - adott tehát a folytonosság az életműben.
Magyarul olvastam, így kb. 3-4-szer gyorsabban haladtam, mint az előző könyvével.

Jó a hangzása, hangulta, a klip is.

HAKEN - Canary Yellow

A Metallica 2013-ban megcsinálta (elsőként és egyedüliként), hogy egy éven belül mind a hét kontinensen adtak koncertet. Beleértve az Antarktiszt is:

"Dzsudzsák Balázs rendelkezik diplomata útlevéllel tekintve, hogy a magyar labdarúgó válogatott csapatkapitánya."                                                                                                                                /Külgazdasági és Külügyminisztérium/

"Ügyeljen a helyesírásra! Ha bizonytalan, használjon helyesírási szótárt!"

"Írását gondosan szerkessze, helyesírását ellenőrizze a szótárból, ha bizonytalan!"

Magyar NYELV és irodalom írásbeli érettségi vizsga, 2020. Ez egy középfokú magyar nyelvvizsgán is szégyen lenne. Itt tartunk???

...., hogy a Jedi elmetrükk nem hat az egyszerű lényekre. :)

Le vagyok súlytva. Nem tudom, miért, de a hír, hogy ezt a végtelenül kedves, nagyon nehéz körülmények között élő, köztiszteletben álló embert egy kalapáccsal...
Ma reggel elhunyt Szilágyi István, színművész.

Ha 1817-ben volt 88 éves, 1729-ben született...

7. The Book Of Souls (2015.): A maja Eddie, Mark Wilkinson alkotása. Elsőre nem is tűnik fel, mennyire részletgazdag. Nagyon. Csodás a kidolgozottsága. Emiatt előzte meg nálam a klasszikus, 1980-as, szintén portré első borítót. Valószínűleg ez is "analóg" technikával készült. A kevés szín és a háttér hiányának ellenére egy mesteri borító. A zenekar neve újra az eredeti betűkkel szerepel rajta. A belső borítók közül a "szekercés" is említésre méltó.

Az idő rohan. Mindig is szerettem, ahogyan énekel és beszél.

12 vagy 13 évvel ezelőtt.

Mit tehetnének? Jobbára ismételnek. Az egyik adón belefutottam a híres 1999-es BL döntő ismétlésébe.
Annak idején láttam a meccs közvetítését. Nem mondom, hogy tetszett, bár a csattanó remek a végén. Aztán - emlékezve, hogy az egész csak bőszített - sok-sok évnek kellett eltelnie, hogy ismét megnézzem. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy egy undorító meccs volt. Adolfék a korán megszerzett vezetés tudatában ölték a focit, a Manchester United pedig csak vergődött. 90 percen át. A meccs szerencsére tovább tartott. Az már ekkor feltűnt, hogy az "Isteni Lothár" :))) /copyright: Le a fejjel/ 80 perc elteltével alig bírt lejönni a pályáról, a fülén is vette (volna) a levegőt.
A mostani ismétlés (természetesen csak az utolsó 20 percét néztem) pedig arra világított rá - azon túl, hogy Scholes csak öltönyben volt jelen -, hogy Knézy Jenő (akkor még nem idősebb) mekkora egy .... volt (nyugodjon békében!). Alakításával a legjobb bohózatokat verő, szórakoztató, kacagtató (!!) műsorrá változtatta a meccset az utókor számára. Gyakorlatilag minden mondata egy kapitális baromság!!! Volt ott minden: a csodás németek minden verziója; elkésett és rossz cserék, rossz taktika az angol oldalon, és felsorolhatatlan más hülyeség. Csak ajánlani tudom meghallgatását. Főleg a végeredmény ismeretében.
Lothar soha az életben nem nyert sem BEK-et, sem Bajnokok Ligáját.

Egy digitális és egy ősi borító következik a sorban. A lista 9. helyén a Brave New World (2000.) áll. Az alsó rész (Steve Stone munkája), a futurisztikus London remek. A felső rész (Derek Riggs) viszont ront az összképen. Nyilván nehéz egy városképhez Eddie-t kapcsolni, itt így sikerült.
8. Iron Maiden (1980.): Időrendben az első. Eddie kissé nyers, fésületlen :). Egyszerűségével együtt klasszikus. Derek Riggs - naná.