NEW MODEL ARMY : Fireworks Night
All the mistakes that I have made
All the things I should have seen but I looked away
All the things we should have shared that we kept to ourselves
All the things that we shared we should have kept to ourselves
And I guess it’s the modern way – the phone call that comes
flying out of a blue autumn day and suddenly everything
goes slow and quiet and everyone seems to be alone
with their own thoughts And now it’s as if I’m standing
beneath a torrent of falling water, feeling things I don’t
want to feel, remembering things I don’t want to remember
But we said what we said and we made what we made
And so I say the things I have learned to say
Thankful for words that can be used
Remember how we were both like waves not able to break
Rolling and turning and turning and rolling
But still not able to break
And I’m numb, I’m numb like when you’ve been driving
so fast for so long that it feels as if you’re hardly
moving at all, my body rigid with tension, my soul (...)
like a twisted tree, the way we used to be when
we sang of passion and justice and faith was easy and
celebrated in a ritual of curling smoke, arms all raised up
towards the lights…
And we said what we said but we made what we made
All the mistakes that I have made
All the things I should have seen but I looked away
All the things we should have shared that we kept to ourselves
All the things that we shared we should have kept to ourselves
And I guess it’s the modern way – the phone call that comes
flying out of a blue autumn day and suddenly everything
goes slow and quiet and everyone seems to be alone
with their own thoughts And now it’s as if I’m standing
beneath a torrent of falling water, feeling things I don’t
want to feel, remembering things I don’t want to remember
But we said what we said and we made what we made
And so I say the things I have learned to say
Thankful for words that can be used
Remember how we were both like waves not able to break
Rolling and turning and turning and rolling
But still not able to break
And I’m numb, I’m numb like when you’ve been driving
so fast for so long that it feels as if you’re hardly
moving at all, my body rigid with tension, my soul (...)
like a twisted tree, the way we used to be when
we sang of passion and justice and faith was easy and
celebrated in a ritual of curling smoke, arms all raised up
towards the lights…
And we said what we said but we made what we made
And so by now you’ll be further on that I ever went; and is
it still painless? (Do you get to float and look down and do
all of that?) Tonight would be as good a night as any..
you’ll see the city alive like a great resting animal
lying in the lea of the hills and the moorland and
breathing little patterus of fire out into the cold dark
coming of winter. And I’m warming my back against
the heat of a bonfire – like the ones that you so loved to build
and I’m thinking about it all – and I’m sorry and I’m not sorry.
Our time was made up of confused emotiongs and little
whirlwinds and all that stuff we coulnd’t really talk about
but most of all it was sealed in sacred moments like these
And then it was gone…
/2006./
A tűzjáték éjszakája
Az összes hiba, melyet vétettem
Az összes dolog, melyet látnom kellett volna, de félrenéztem
Mindaz, mit meg kellett volna osztanunk, de magunkban tartottuk
Minden, mit megosztottunk egymással, de magunkban kellett volna tartanunk
És azt hiszem, ez a modern módi- egy szomorú őszi napon a
telefonhívás és hirtelen minden lelassul
és elcsendesül és mindenki töprengőnek tűnik
És most olyan, mintha lezúduló víz
zuhatagában állnék; dolgokat érzek,
melyeket nem akarok érezni, dolgokra emlékszem,
melyekre nem akarok emlékezni
De kimondtuk, amit mondtunk és tettük, amit tettünk
Így hát mondom, amit mondani tanultam
Hálásan a szavakért, melyeket használhatok
Emlékszem, hogy mindketten megtörni nem képes hullámok voltunk
Gördülő, hömpölygő, gördülő
De megtörni nem képes hullámok
Tompa vagyok, tompa, mint mikor oly gyorsan és oly
sokáig vezetsz, hogy úgy érződik, alig mozdulsz,
testem merev a feszültségtől, lelkem (ezt nem hallom a dalban sajna),
mint egy kicsavart fa. Oly könnyed volt,
mikor a szenvedélyről és egyenességről énekeltünk és a
gomolygó füst rituáléjában ünnepeltünk
a fények felé emelt kezekkel
És mondtuk, amit mondtunk de tettük, amit tettünk
Mostanra messzebbre jutottál, mint ahová én valaha,
Még mindig fájdalommentes ? (....)
A ma este megfelelő lenne csakúgy, mint bármely...
Élőnek látod majd a várost, mint egy nagy, a hegy
rétjén és lápján pihenő állatot, mely tűz mintákat
fúj a közelgő tél hideg sötétjébe.
És hátam egy örömtűznél melegítem – mint amilyeneket
Te is annyira szerettél rakni – és sajnálom, de nem sajnálom.
Kettőnk ideje zavaros érzésekből és kis forgószelekből állt
plusz mindabból, amiről nem igazán beszéltünk
de legfőképp ezekhez hasonló titkos pillanatokkal
volt pecsételve
Aztán tovatűnt...
Where (the hell ?) is winter ?
