'Dark Night Of My Soul'

Ez tetszett. A tarajos sült meg lehet támadni, csak nem érdemes:

/forrás: New Yorker hírlevele/

Ki az abszolút ostoba frontember? Aki egy órával meccs után, két villamosmegállónyira a DVTK stadiontól közli a hallgatósággal, hogy a dobosuk nyíregyházi. Paff.
Ezt a bakit leszámítva gyakorlatilag nem volt gond a konfokkal, és ami a lényeg, a zene is teljesen jó volt. Adottság, de hatalmas poén is, hogy egy Nirvana emlékzenekarban balkezes az énekes/gitáros - ráadásul Lugosi Laci bácsi (nyugodjon békében!) fia.
Le a kalappal a zenekar előtt, mert a teljes életmű sem lehet sokkal hosszabb, mint az elhangzott másfél óra - átfogó képet kaptunk tehát a Nirvana működéséről, korrekt, jó tolmácsolásban.

..., aki NB II-es bajnok szeretne lenni a DVTK-val ebben a szezonban, úgy nézem, állandó szereplő lesz a blogon. Szombaton a 15. percben megkapta az első lövést hazai pályán - érdemes megtekinteni, mi lett belőle:

A férfi csapat nem érdekel, de a női focistákat követtem. Kb. eddig. A nyáron lecserélték a teljes csapatot, edzőstől - az egyik kapust és az egyik hátvédet kivéve, ha jól láttam -, és ismeretlen lányokat hoztak ide. A játékosokat  eladták, mert minden pénzt ki kell szivattyúzni a klubból, és a sehol nem jegyzett egri női csapat fészkelt be a helyükre. Állítólag az edzések Egerben vannak, de a hazai meccseiket Diósgyőrben játsszák, DVTK név alatt.
Az első két hazai meccsük alapján azt mondom, közük nincs az NB I-hez, és azt, hogy nagy véletlennek kell történnie, hogy ismét megnézzem őket. Regionális multiklub hatalmas állami pénzekből = pénzmosoda minden szinten évtizedek óta.
A fejlődés persze itt is megkérdőjelezhetetlen, hiszen az újak eddigi bajnoki eredményei: 1-4, 1-5, 1-7, 0-7. 

..., aki NB II-es bajnok szeretne lenni a DVTK-val ebben a szezonban, második bajnokijához érkezett. A negyedik gól kiemelt figyelmet érdemel:

A tavalyi koncertről ígértem, hogy írok, aztán nem sok lett belőle, így most nem halogatok. Most csak trióban nyomták, plusz egy "vokalista" srác. Kiegészítem, korrigálom a tavalyi véleményemet, mert ugyan hatalmas buli lehet ritmusgitározni a zenekarban, de az álommeló a vokál. Gyakorlatilag bárki meg tudta volna oldani a közönség soraiból, akár felkészülés nélkül is :), mégsem bántom a srácot, mert jól csinálja, nem játssza túl és sokat hozzátesz a hangulathoz, és ez a lényeg. Jó ötlet volt Vigiéktől - kár, hogy nem nekem jutott eszembe. :))
A koncert a mínusz egy gitár miatt is vékonyabban szólt, mint a tavalyi, plusz még az ének kárára picit vissza is volt fogva az egyetlen gitár, de összességében nem volt gond a hangzással, sem a hangerővel. Természetesen a dalokkal, és a konferálással, a hangulattal sem. Remekül éreztem magam.
"Tényleg ezt akarjátok hallani? Tudjátok, hányszor játszottuk 1988 óta?" mondta Vigi a Viszlát Ivánra, és nem játszották el. Szerintem ilyen koncertjükön még nem voltam. Nem volt gond ez sem, hiszen bőven van miből válogatniuk, nem kevés ütős daluk van. Reméljük, hamarosan még több lesz, ugyanis októberben jön az új lemez.
Dobos fronton érdekes lehet a helyzet, hiszen a tavalyi beugró (?) dobos helyett a koncert első felében az állandó tag (?) Kis Róra (Vigi fia) dobolt, a másodikban pedig Feró fia, aki pár éve kiszállt a Beatricéből. Kis magyarázat jól eset volna.

"Nem titkolt célom, hogy szeretnék még az NB I-ben védeni, bízom benne, hogy ez egy év múlva sikerül is… Hiszem, hogy nem kell az idény végén osztályozót játszanunk, hanem aranyérmesként jutunk vissza az élvonalba.”

"Természetesen tudom, hogy a két osztály között nagy a különbség, de vagyok már olyan rutinos, hogy ezt kezeljem: márciusban még az Európa-liga nyolcaddöntőjében védtem a Ferencváros színeiben, most NB II-es bajnokira készülök, de nincs ezzel baj, a legfontosabb az, hogy jelentős célt tűztek ki Miskolcon, s ebben részt akartam venni. Végigdolgoztam a nyarat, ugyanolyan ritmusban, mint ha csapattal készültem volna: édesapám kapusedzést tartott, kondiztam, sokat melóztam, szóval jó erőnléti állapotban várom a tétmeccseket. Úgyhogy minden kerek, már csak nyerni kell a meccseket."
              /Gróf Dávid, a Ferencváros DVTK új kapusa az első meccs előtt/

Szabó Bence ajkai játékos: fogd meg a söröm!
Első meccs, első félidő vége: csaknem félpályáról kapott gól:

     Az, aminek látszik, Ali (született Cassius Marcellus Clay) szintén bokszoló öccsének könyve a legendáról.Tartalmasan megírt és megszerkesztett majdnem 400 oldal, melyből sugárzik, hogy emléket akar állítani, nem pedig egy újabb adag pénzt próbál kivenni a Muhammad Ali márkanévből.
     A szerző - csakúgy, mint közös éveik alatt - végig a háttérben marad, a legkevésbé sem tolja magát előtérbe, csak mesél Aliról. A gyerekkorról, az iszlámra térésről, a be nem vonulás okozta szünetről, a visszatérésről, a családról, feleségekről, gyerekekről, az elbukott utolsó meccsekről, a visszavonulásról, a betegségről és az elmúlásról.A kelleténél többször meséli el, hogy Ali mennyire közvetlen volt az emberekkel, mennyire szeretett az utca népe között lenni és hogy az is mennyire szerette őt, hogy soha nem mondott nemet, ha autogramot kértek tőle, és hogy mennyire nem érdekelte a pénz, mennyire könnyedén és könnyelműen adott a vagyonából boldog boldogtalannak, fektetett be rossz üzletekbe mások tanácsára.
     A könyv hibájának azt érzem, hogy Ali rengeteg meccse közül nagyon keveset említ. Szívesen olvastam volna sokkal több történelmi meccsről, a hátterükről, arról, Ali hogyan élte meg őket közvetlenül a gong után, valamint több részletet a betegségről, annak megéléséről is. Mindezzel együtt a kötet egy jó kis korrajz és egy őszinte főhajtás a nagy bajnok részletesen bemutatott élete előtt.
     Mindössze (?) két vagy három elgépelést, szerkesztési hibát találtam benne.
Nem tudom, miért vagyok rákattanva az életrajzokra, de ez is tetszett.

     "A helyzet a szokásos: mind a négy, nemzetközi kupában indult focicsapatunk kiesett onnan, ahol indult" - írtam tavaly augusztus végén, és ez a helyzet idén is csak annyival jobb (augusztus közepén), hogy az egyetlen kivétel FTC vitézkedik (még) az Európa-ligában, ahol indultak. Vojvodina, Twente és Gornik Zabrze az eddig általuk kiejtett három csapat.
     A bajnok Győr a Bajnokok Ligájából az első adandó alkalommal kizúgott (Vikingur Reykjavik), majd lépett egyet a Konferencia Ligában (Bissen Luxemburgból), de ezt követően a Riga már leléptette őket a nemzetközi porondról. 
A Paks a Konferencia Ligában esett ki az első párharcban (Panathinaikosz), a Debrecen szintén a Konferencia Ligában a Pjunyik Jereván legyűrése után beleszaladt két maflásba az FC Köbenhavn ellen (itthon 3-0-ra, Dániában 5-1-re kaptak ki), összesítésben 8-1-gyel estek ki. Idióta nyilatkozatokból ebben a kiírásban sem volt hiány, de ezekből most nem mazsoláznék.
     "A fejlődés megkérdőjelezhetetlen."

Pár napig boldog tulajdonosa voltam a képen látható szószok közül a legvagányabb dobozosnak (The Number Of The Beast, a középső kettő), amely egyben a legkeményebb is (habanero) a választékból. Svédországban gyártották, Koppenhágában vettem. Aztán a reptéren rájöttem, hogy "túl nagy" - volt vagy két és fél decis -, és hiába mondtam, hogy nem folyadék, hanem szósz, és hogy gyári, bontatlan... Mindent megtett a fickó, megnézte minden géppel, elvitte a főnökéhez, de a vége az lett, hogy vagy felbontom és szétöntöm - azzal mit old meg, kérdeztem, hiszen ugyanúgy felkerül a teljes mennyiség a gépre - (nem ezt választottam, mert az ivóvizes flaskámat nem áldoztam fel), vagy ott marad a reptéren. Nem volt egy nagy érték (bezzeg az eszmei!!), és gondoltam, hogy valahol csak lehet kapni a közelünkben is, de nem igazán. Kár érte, gyönyörű műtárgy lett volna belőle.

Koppenhága volt az idei nyári utazásunk, de a vele szomszédos - légvonalban kb. 25 kilométerre lévő, jó időben átlátni, főleg onnan Koppenhágába - Malmöt is belevettük a programba. Kb. húsz percenként jár vonat a két város között. Fél perccel lekéstük az egyiket, mint utóbb kiderült, aznap délelőtt az utolsó "normálisat". A pályaudvar induló vonatokat mutató listáján (nem magát a vonatot mutatja, csak az indulás adatait :) nem láttam a következőt Malmöbe, így megkérdeztem egy helyi vasutast. "Oh, hát 14 óráig fennforgás van. Menjen el a reptérre, majd onnan pótló busszal Hyllie-be, onnan tud Malmöbe menni." Remek, egyszerűnek hangzik, gondoltam és megkérdeztem, hogyan írják "Hülit". Megmutatta, én pedig rákerestem és megtudtam, hogy Svédországban van. A két ország közlekedési vállalatai között gördülékeny az összhang, így az eredeti 40 perc helyett kb. 100 perc alatt el is jutottunk a malmöi állomásra. Annyi előnye volt a mutatványnak, hogy így odafelé közúton is átkeltünk a híres, 2000-ben átadott Øresund hídon. A híd maga is egy csoda (tenger alá be, mesterséges szigetre fel, mesterséges szigeten végig, majd pilléreken a tengeren a svéd partig - ha Koppenhága felől nézzük. Ha pedig repülőről, akkor így mutat),

napfényben és borús, esős időben is remek látvány Malmö tengerparti részéről, melynek hangulatát talán még a gyenge minőség sem vágta haza:

A vonat az alsó, a gépjárművek a felső szinten közlekednek.

"Ain't about who has got the coolest tattoos, who is toughest or who is wearing the right nailpolish this week. It is about f@ckin' being open minded, having fun. That's what it all is f@cking all about."

"Nem arról szól, hogy kinek vannak a legmenőbb tetkói, hogy ki a legkeményebb vagy hogy ki körmei a legtrendibbek a héten. Nyitott gondolkodás, és érezd jól magad - k....ra erről szól az egész.

Nyugodjék békében Lou Koller!

/Sick Of It All: Step Down, live, 2004. Brüsszel/

59 éves korában elhunyt Lou Koller, a Sick Of It All énekese. Nem az én zenémet játszották, de az elhivatottságuk, a pozitív színpadi attitűdjük előtt le a kalappal. Egy végtelenül szimpatikus, kiemelkedő frontembere volt egy nagyon összetartó színtérnek. A Step Down klipje és zenéje világbajnok - és mókás -, szerepelt is itt, úgyhogy most egy másik dallal növelem a szomorúságomat (a lenti nyitóképen a tesója, a gitáros látható):

/Sick Of It All: Us vs. Them, live/ A 2:36-nál a színpadra mászó és a 2:48-as beugrásig ott táncoló tüll szoknyás (!!) fazon még ilyen hangulatomban is megnevettetett. 

Az is nagy királyság, hogy akár ilyen intenzitású koncerteket is simán meg lehetett volna rendezni akár biztonsági emberek nélkül is, mert minden jelenlévő ismeri és betartja az íratlan szabályokat, melyek legfontosabbika, hogy "egy csapat vagyunk".

Step Down, ismétlés: https://www.youtube.com/watch?v=67m-VvAzF5M

... már az elődöntő után akartam írni az összefoglaló véleményemet, miszerint: SOHA többé német szövetségi kapitányt az angol kispadra. (És még mindig ott van, mert vállalta a felelősséget - tiszta Rossi a fazon, minden ráfér az arcára.)

Vagy valami, vagy megy valahova. Kéretik a kerekeket számolni. Majd mesélek.

Majd mesélek.

      1973-ban jelent meg, az író az ötvenedik születésnapjára írta. Amolyan gála könyv, melyben sok agymenésének utat enged, felrúg szabályokat - például tele van a rajzaival, a történet egy pontján belehelyezi magát a sztoriba, sokszor elkalandozik egy szó kapcsán egy irányban, majd egy következő miatt egy újabbra, aztán tér vissza az eredeti vonalra -, amolyan életmű szakaszhatár jelző alkotás.
     Egyben, vagy legalábbis egyszerre a lehető legnagyobb szakaszokat véve érdemes olvasni, mert a sok szereplő és a rövid oldalágak könnyen megkuszálják az olvasót, ha például este, elalvás előtt szeretne tíz-húsz oldalt olvasni belőle.
A cselekmény egyszerű, a könyv a szereplők egy helyszínre vezetéséről és megismerésükről szól.
     Stílusa humoros, könnyed, egyéni, de súlyos dolgokat is érint. Úgy szól szinte semmiről, hogy gyakorlatilag minden benne van. Nagyon kellemes meglepetés volt, élmény volt olvasni.

A Győr mexikói (!!) edzője az izlandi vereség után, a hazai meccs előtt:

- Mennyit számíthat a hazai pálya?

– Erőddé kell válnia, de nemcsak a BL-ben, hanem a bajnokságban is. Fiatal, éhes magyar játékosokat látok, a külföldiek, ideértve magamat is, még éhesebbek. Mindenkit büszkévé szeretnénk tenni. Próbálunk majd idegenben is úgy játszani a jövőben, mint ahogy azt hazai pályán tervezzük.
Kedden lesz az első vizsgánk a szurkolóink előtt, a játékosoknak és a stábnak is meg kell mutatnia, mire képes. Megmutatjuk, hogy még a bajnokcsapatnál is éhesebb a mostani keret.

A hazai meccs - döntetlen, kiesés rögtön az első körben - után:

- A terveink szerint kezdődött a meccs, ám eleinte nem volt elég pontos a játékunk. Sok helyzeteket alakítottunk ki, a kapott gól után pedig bátor játékkal megfordítottuk az állást. Tudtuk, hogy az egyenlítés után nehéz lesz, kockáztatnunk kellett, de védekezésben jobban kellett volna figyelnünk. A rögzített helyzetekre és a „kis játékokra” készültünk, mégis ebből születtek a gólok. A cserékkel frissíthettünk, látszik, hogy sokkal bővebb játékoskeret kell. Nagy lecke a klubnak, hogy a világ legjelentősebb klubsorozatában nem állhat elő olyan helyzet, hogy ennyire „vékonyan" állunk ki. Ettől függetlenül a pályán lévők mindent megtettek.

És a humoros újságírói kérdés:

- Hány játékosra lenne szükség ahhoz, hogy a Konferencialigában jövő héten már eredményes legyen a csapat?

– Ezt a klubvezetőkkel kell megbeszélni, ők tudják, mik a prioritások. A véleményemet megtartom magamnak és a vezérkarnak, szerintem három-négy játékosnak érkeznie kell.

Ha valaki hatalmas füttykoncertet szeretne hallani, az figyelje szerda este az argentinok himnuszát a meccs előtt. Nem kis bravúr lesz lekeverni az amerikai tv-seknek.

1897.07.10-én Pozsony és Szombathely után a vidéki Magyarországon harmadikként kis városomban indult el a villamos közlekedés. Pozsony már nem az ország része, Szombathelyen pedig 1974-ben megszűnt a villamos, úgyhogy jók vagyunk. :)

Nem egy összecsapott építmény. Körülötte és benne sokszor jártam, de a toronyba talán még soha nem mentem fel. Ezt a  képet sem én készítettem. 

Biztosan nem tartozom azok közé, akik elmenekülnek - mondta a németek szövetségi kapitánya - név nem érdekes -, miután Paraguay megmutatta nekik a VB-n, merre van a reptér. Néhány nap múlva úgy döntött, van az a pénz, amiért lemond. Át is veheti a Szentkirályi  "eszem ágában sincs visszalépni" Alexandra vándordíjat.

Tegnap délután a  tűző napos 40 fok után a felhős 35 kellemesen hűvösnek tűnt.