Feczkó mestert (Honvéd) már nem sokkolja, ha ők kapják az első gólt ("Az első félidőben nagyon jól játszottunk, nem voltam ideges akkor sem, amikor hátrányba kerültünk"), a buliba mostanában visszaszálló Mészöly "nagydarab feka" Géza csapata (Budafok) viszont még nincs az elfogadás ilyen magas fokán ("Rutinos játékosunk hibázott, és ez a sokk kihatott a második kapott gól előtti helyzetre is. A második félidőben mindent megtettünk, de az egyenlítés nem sikerült.").
Szintén Mészölytől a hétvégi meccsről: "Azért is bánom a vereséget, mert a bajnoki szünet két hetében magabiztosak voltunk, remekül összehangolódtunk, úgy éreztem, az első meccsünkön csakis a győzelem jöhet szóba." "...jól kezdtünk, nagy helyzeteket hagytunk ki, két kapufánk is volt, de jött egy olyan hiba, ami az ilyen nehéz helyzetben különösen érzékenyen érinti a csapatot. Ráadásul az egyik legrutinosabb játékosunktól. Nyilván nem a csatárnak akarta passzolni a labdát, de fájó hiba volt. Arról nem is beszélve, hogy a hátrapasszt különösen utálom. A második góljuknál pedig úgy eltalálta a csatár a labdát, hogy alighanem a bajnokság legnagyobb gólját szerezte. Százból egyszer találják el így a labdát ebben a bajnokságban. Annyira törékeny egyelőre a csapatunk, hogy ez most még sokkolt bennünket."
Ne (szem)tanúskodj, tovább élsz, a piros-kék lencséjű szemüveges doki nyomja a kormányellenes felvilágosítást ezerrel, Jerry az erdőben kóvályog, Dougie-t megvizsgálja egy orvos, az ellenségei pedig megpróbálják a kaszinósokat úgy manipulálni, hogy azok meg akarják ölni, Diane lebukik Alberték előtt, és Mr. C. és a New York-i kocka között is talál kapcsolatot az FBI, Sólyom kap egy szokásosan elvont üzenetet a tuskós hölgytől, Laura a kulcs, a bárban egy dob-gitár-billentyű hármas egy remek hangú (!), a túlvilági szoba padlózatáéra erősen hasonlító mintájú ruhában lévő énekesnővel (mint kiderítettem, Rebekah Del Rio a neve) egy sejtelmesen szép, lassú dalt játszik. Végig a jelenben, a valóságban járunk, de Gordon ügynök pár másodpercre lát egy arcot a múltból.
Ismét a jelenben és a valóságban vagyunk, a vontatott kezdés után pedig rengeteget haladunk a megfejtés felé. Kiderül, hogy a holttest teste az egyik régi ismerősünké, aki nem csak a gyomrában lévő gyűrűvel, hanem egy régi bútordarabban elrejtett tárggyal a múltból is üzen (nem csak az FBI-nak, de a fián keresztül a Twin Peaks-i rendőröknek is), a holttest feje pedig találkozott is elhunyta előtt ezzel a régi ismerősünkkel – természetesen egy másik dimenzióban, megtudjuk, hogy ismét nyílni fog egy kapu a dimenziók között, azt is, hogy mikor és hol, illetve hogy Diane nem biztos, hogy a jó oldalon áll. A sztárok közül Tim Roth tűnik fel egy apró szerepben. Jerry még mindig betépve ténfereg az erdőben, a hotelben pedig szüntelenül ott van a zúgó hang. A bárban előbb egy magányos DJ játszik zörejeket, majd pedig három szintis csaj egy nagyon hangulatos dalt. Szinte vártam a ló megjelenését az utóbbi alatt, de nem történt ilyesmi. Remek epizód volt. Bár ilyen lett volna mindegyik!
Ez minden idők egyik legelborultabb Twin Peaks epizódja. Nagy szó, tudom- főleg törpe és vörös szobák nélkül-, de tartom. Megtudjuk belőle, hogy a gonosz Coopert sem egyszerű megölni. még pisztollyal sem, illetve, hogy történetünk Földön játszódó része 1945-ben kezdődhetett, majd 1956-ban be is indult. Ritka zakkant rész, amely nagy részében a másik dimenzióban és a múltban játszódik, és melyben a hallgathatatlanul elvont Nine Inch Nails dal (élőben a The Bang Bang bárból) a kellemesebb percek közé tartozik. Kíváncsi vagyok, a jövőben a jelenben, vagy a múltban (is) halad majd a történet.
Felüdülés, hogy eseménytelenségre nem panaszkodhatom az epizód megtekintését követően – kifejezetten beindultak a történések. Jerry áll az erdőben betépve, Truman sheriff eddig nem látott feljegyzésekhez jut Laura Palmertől, ennek hatására felhívja a dokit, aki annak idején megvizsgálta, utoljára látta Twin Peaksben Coopert, feltűnik Knox hadnagy, aki tudja, kié az első részben megtalált holttest, Diane-ról megtudjuk, hogy Cooper volt a főnöke, és miután beszél vele a börtönben, rájön arra, amit már nekünk is világos, hogy a tag nem Cooper, ráadásul van terve a börtön elhagyására, de ezt természetesen az FBI-jal nem közli, az igazi (?) Coopert még katatón állapotban sem egyszerű megölni, még pisztollyal sem, pláne, hogy a kar (aki fa) is neki ad tanácsokat, a hotelban furcsa hangot hallani, a (The Bang Bang) bárban ezúttal takarítás és lányok kiközvetítése zajlik, fellépő nincs, így a kávéházban zárunk. Csak a szokásos tehát, de az untatásnak vége lett. Remélem, így is marad a történetvezetés.
Cooper továbbra sem tud beilleszkedni ebbe a világba Dougie bőrében, agyilag takarékon. A félkarú ember próbálja felébreszteni – természetesen a vörös „függönyökkel” határolt szobák egyikéből -, egyelőre sikertelenül. 
Ez a rész nem rémlik, tehát az ezt megelőzőt követően hagytam abba, amikor először nekifutottam a sorozatnak. Ez legalább annyira unalmas, mint az. A kb. Mr. Bean alatti szellemi szinten lévő, de cseppet sem szórakoztató Cooper – ki hinné!? – a munkahelyén sem tud beilleszkedni. Csak annyiban hasonlít önmagára, hogy szereti a kávét.
10 éve láttam utoljára a zenekart, 