'Dark Night Of My Soul'

Ha csak egy szót írnék, hogy miért nincsenek bejegyzések újabban, akkor az a "kert" lenne.
Bővebben: szőlő és málna metszés, csalán és pitypang hegyek pusztítása, orgona fa, szeder, hogy az ültetésről (répa, saláta, hagyma) ne is beszéljek. A tavalyi burgonya már bent marad, az fix, de nem is jelzi, hogy új életre kelne.

Szépen gyűlnek a CD-k, LP-k az életműből, már csak három hiányzik. Az egyik (nagyon erős) album végén ez a dal teszi fel a koronát az egészre. Nagyon laza. Az akusztikus (12 húros???) gitár visz nálam mindent. Egyszerre zenekaridegen és tökéletes.

/Motörhead: Listen To Your Heart 1996./

A mai napig kapok hírleveleket, albumokat zenei kiadóktól. Néha a derült égből telibe lő egy hangulat, dal. Ez is ilyen volt:

Valamire - lehet, hogy csak a hangulata, a lazasága - nagyon hasonlít (DAD - Sleeping My Day Away ??), de nem igazán jöttem rá, hogy mire.

/Luponero: Running On Empty/

Avagy: a "helyek, ahova potyán bejutottam" újabb epizódja. Ez persze csak az új stadionra igaz, mert a régibe gyerekként sokszor bementünk ingyen (volt rés a kerítésen), olykor még úgy is, hogy közben a jegyszedő vigyázott a bicajunkra. :)
Itt 1-1 lett, nem úgy, mint az előző két meccsemen, ahol - mint írtam - 2-1-re nyert a ZTE, szintén idegenben. 

Tény, hogy nem vagyok marketinges, de azt sem nevezném annak, aki ezt kitalálta, jóváhagyta.

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy noha a címben "raklapvásár" szerepel, egyetlen raklapot sem vásároltam - sőt, egyetlen raklap sem vásárolt semmit. /Nem tudtam megállni a Holló színház (fordításának) megidézését. Elnézést! :) /
Amin  vasárnap részt vettem, az valójában könyvek vására volt. Nézelődni mentem, és kb. azt kaptam, amire számítottam - egy kiadó rendesen "leolcsózott" könyveit, kellően nagy választékot és nyitáskor hatalmas érdeklődést, mely később normálisra redukálódott - értsd: nem hogy több mint fél órát, de semennyit nem kellett várakozni a bejutásra.
Vettem négy kiadványt, amelyek nem voltak a kívánságlistámon, mert amolyan "rajongói", nem hivatalos köteteknek tartom őket, de a minőségi és általam nem ismert képek és a kedvező ár meggyőzött, hogy hiba lenne őket nem hazahozni. Itthoni átlapozás után az a véleményem, hogy kellemes hétvégéket fognak szerezni.
Nyilván a könyvkiadás és a marketing - sőt, a gazdaságtan is - egy szakma, de (vagy éppen ezért?) sok kérdés merült fel bennem annak kapcsán, hogy a borítókon szereplő árak összege, 34.496Ft helyett szumma 8.000Ft-ot fizettem, és még így is megérte a kiadónak, aki esetünkben a forgalmazó is. 

„Két Cooper van.”
„Olyanok vagyunk, mint az, ki álmában saját világát álmodja meg. De ki álmodja az álmodót?”

Gordon (FBI) visszahívja a twin peaksi sheriff hivatalt; a frissen (ismét) meghalt őrnagy gyomra egy gyűrűt rejt, amely összefon néhány szálat; a Twin P. melletti erdőben a rendőrcsapat szeme láttára megnyílik valami és Andy a Tűzoltóként bemutatkozó óriással szemben ülve találja magát, ahol a mennyezeten át furcsa, de nekünk már nagyrészt ismerős dolgokat lát, a csapat pedig gazdagabb lesz egy keleti nővel; megismerkedünk az angol Freddie-vel, akit Tűzoltó küldött Twin Peaksbe; egy másik bárban (a) Sarah Palmer(ben lakó valami) brutálkodik egyet; a Bang Bang bárban Billyről beszélnek egy véres sztorit, a színpadon pedig a figyelemre méltó hangú Lissie és zenekara egy lendületes dallal (Wild Wild West) mozgatja meg a közönséget.
Dawid Bowie és az önmagát alakító Monica Bellucci megjelenése emeli a váratlan faktort.
Borult, de jó epizód, végre történtek dolgok benne. Bár mindegyik legalább ilyen lenne, lett volna!

Az egyik nyilatkozatkirály kedvencem - Márton Gábor - már nem a ZTE edzője. Kivárom újabb felbukkanását, hogy folytathassa a magyarázkodásait. (Itt az alsó képen Ő a bal oldali. Kinevezésekor készült, amikor mindenki mosolygós és optimista volt.)

Keddi, utolsó meccse után - 2-1-es vereség Pakson, Kupa kiesés - is alkotott, ez volt a helyzet: „Az döntött, hogy a Paksnak vannak olyan játékosai, akik egy-egy helyzetet jobban megoldanak, mert igazából helyzet nem nagyon volt részükről. A második félidőben abszolút jól játszott a csapat, csak egyszerűen nagyon rosszul játszottuk le a végét. Megvoltak a lehetőségek, már a szabadrúgásgól előtt is, hogy szépítsünk, de sajnos nagyon rossz döntéseket hoztunk.”

Tegnap arra jöttem rá este, hogy a címbeli filmet gyakorlatilag akárhányszor meg tudom nézni.

„Mégsem ölted meg eléggé.”
„Nem tudom, hogy ki vagyok, de biztos, hogy nem én.”

Mr. C. (a „gonosz Cooper”) Nyugat Montanában szkanderezik, erőszakot alkalmaz, megtud ezt-azt, főleg a koordinátákat; egy gyűrű, ami itt eltűnik, odaát koppan; Dougie újabb merényletet úszik meg, de még mindig csak annyit kommunikál, hogy gyakran a hallott utolsó mondat utolsó egy-két szavát megismétli (megismétli); Norma kávézója nem megy jól, de a többi kávézója igen; a doki és a félszemű nő nagy öröm közepette találkozik hét év után; Audrey már nem csak Billyt nem tudja, hol van, de a discot sem; ahol a filmbéli James Hurley két vokalista lánnyal ad elő egy dalt, de nem ott, hanem Nagy Ed (szintén Hurley) benzinkútjánál zárul az epizód, ahol nem történik semmi.
Frank Collison tűnik fel epizódszerepben az általam ismert színészek közül.
Ismét egy semmilyen, unalmas, vontatott egy órán vagyok túl. Nézhető, de ez a legnagyobb bók, amit el tudok róla mondani. Nem kérdés, hogy csak a kíváncsiságom miatt nézem, illetve azért, hogy megtudjam, hogyan végződik. Persze, a kettő ugyanaz.

Amikor az alapszakaszban vergődtek, Carlo Ancelotti, a Real Margit edzője villantott egy arcot:

„Emlékezzenek arra, amit most mondok: ott leszünk a müncheni Bajnokok Ligája-döntőben! Higgyék el, ott leszünk.” 

Aztán a nyolc között az Arsenal megkérte, hogy fogja meg a sörét, és tolt egy 3-0, 2-1 (összesítésben 5-1) párharcot a spanyolok ellen, ahol egy percig nem volt esélye a továbbjutásra a Realnak. A négy közé sem jutottak be, így Carlo arca kis időre össze is ugrott:

"Bajnokok Ligájából való kiesés nyilvánvalóan csalódást okoz. Sokszor voltunk már boldogok, de ma nem... Az igazság az, hogy az Arsenal jobb volt nálunk."

Jöhetne Magyarországra edzőnek, a bohóc faktort legalább olyan jól hozza, mint az itteniek. Persze, nézőként ott lehetnek a döntőben - ha nem akar tudjátok, hogy mit csinálni a szájából, akkor vesz 12 jegyet a döntőre. Magának és a csapatának.

Kis városkámat is érintette a Mercedes idei csillagtúrája. Nem fotóztam, mert csak bicajjal suhantam el mellettük, meg aztán az a véleményem, hogy van még mit tenni a brandépítésben. A kép a márka rajongóinak egy korábbi felvonulásán készült:

/A kép forrása: newatlas.com/

Olyan a kisugárzása, hogy csak szeretni lehet. A dalt is. "És hogy' beszél angolul!"

/Suzanne Vega: Chambermaid 2025./

„Valami történt velem.”
„Az álmok néha valóra válnak.”

Tammy ügynök a csapat része lett, Jerry egy tisztáson fut, egy hölgy (Sarah Palmer) kissé bekattan a vegyesboltban, de később (megszólal a ZENE (AZ a zene)) megnyugtatja Sólymot, hogy jól van, Tim Roth karaktere lelő valakit, a doki 29,99-ért arany ásót árul és agitál, de nagyon. Audrey személyében egy újabb régi kedves ismerős tűnik fel, aki a két napja eltűnt Billyt keresné, de Charlie (a férje) egy telefonhívással megtudja, hol van – vagy nem, ezt nem bírja kinyögni.
A bárban Heinekent isznak az asztalnál beszélgető szereplők, mialatt egy négyes nagyon kellemes, lebegő instrumentális zenét játszik (Chromatics: Saturday).
Ez (is) egy rettenet vontatott epizód volt – az is több perc, míg kiment valaki egy szobából. Próbára tette a türelmemet.

Chromatics. Ex-gitáredzőm, figyeled, mennyire jó együttes név?

Fogalmam sincs, miért, de valamelyik alkalmazás feldobta a telefonomon ezt a friss albumot - ez milyen már, hogy ilyesmi befolyásolni tud!? -, és mivel volt fél órám, meghallgattam ügyködés közben.
Sok gondolatot ébresztett bennem, igazi korrajz. Igyekszem pozitív lenni a blogon (a basszusgitáros teljesen rendben van, és Muri Enikő is hallgatható a dalok nagy részében), így nem szeretném bántani a zenekart, mert (annyira) nem szolgálnak rá, sok jót viszont nem tudok erről a 36 percről írni (4,5/10 pont), úgyhogy maradjunk annyiban, hogy megmutatom a 11 dal közül az egyértelműen legjobbat nekem egyértelműen leginkább (és egyedül) tetszőt és megemlítem, hogy a mélypont a Jól csak a szíveddel látsz, ami egy No Woman, No Cry (+ még 1-2 dolog) nyúlás. 

/Sugarlofaf: Mindeni ugyanolyan, 2025./

Emlékszünk Pintér "le kell ülnöm átbeszélni, mert nincs miről beszélni" Attilára? Tegnap kikapott 3-0-ra Kövesden a Vasassal. A meccs utáni nyilatkozatában váratlan dologról beszélt:

"Amíg így focizgatunk, nem használjuk ki a lehetőségeinket és az ellenfelekkel gólokat rúgatunk, addig nincs miről beszélni."

Fiola  Attila vasárnap megkapta 119. (!!!) sárga lapját az NB I-ben, amivel magyar rekorder lett. Hogy miért (is) a "kedvencem", azt talán kitaláljátok.

„A tuskó retteg a tűztől. Tűz vár rád ott, ahová tartasz.”
”Hogyha mindent jól értek, akkor ide tartunk, csak már nem létezik odavezető út.”

     Lassan haladunk a végső esemény felé, közeleg a dátum, a helyének koordinátáit is egyre többen megismerik. Buckhornban az FBI helyszínel, ennek kapcsán Gordon kis betekintést nyer odaátra (?), a kollégái pedig látják, hogy történik vele valami, előkerül a test, mely az első részben talált fejhez tartozik, a gyanúsított pedig hirtelen elveszti a (fél) fejét, Sólyom az ősei térképének segítségével elmesél ezt-azt a sheriffnek, ismét üzenetet kap a tuskós hölgytől, a katatón Dougie Coopert megmenti a vörös szobából megjelenő félkarú tag és egy gengszter álma, na és a meggyes pite. Kivételesen nem a Twin Peaks-i , hanem egy elegáns Las Vegas-i bárban zárunk, ahol egy zongorista játszik.
Ha lassan is, de alakul. Kíváncsi vagyok, a végén előrébb leszünk-e valamivel, vagy csak megyünk bele a semmibe.

Avagy: az 500 éves rally:

Feczkó mestert (Honvéd) már nem sokkolja, ha ők kapják az első gólt ("Az első félidőben nagyon jól játszottunk, nem voltam ideges akkor sem, amikor hátrányba kerültünk"), a buliba mostanában visszaszálló Mészöly "nagydarab feka" Géza csapata (Budafok) viszont még nincs az elfogadás ilyen magas fokán ("Rutinos játékosunk hibázott, és ez a sokk kihatott a második kapott gól előtti helyzetre is. A második félidőben mindent megtettünk, de az egyenlítés nem sikerült.").

Szintén Mészölytől a hétvégi meccsről: "Azért is bánom a vereséget, mert a bajnoki szünet két hetében magabiztosak voltunk, remekül összehangolódtunk, úgy éreztem, az első meccsünkön csakis a győzelem jöhet szóba." "...jól kezdtünk, nagy helyzeteket hagytunk ki, két kapufánk is volt, de jött egy olyan hiba, ami az ilyen nehéz helyzetben különösen érzékenyen érinti a csapatot. Ráadásul az egyik legrutinosabb játékosunktól. Nyilván nem a csatárnak akarta passzolni a labdát, de fájó hiba volt. Arról nem is beszélve, hogy a hátrapasszt különösen utálom. A második góljuknál pedig úgy eltalálta a csatár a labdát, hogy alighanem a bajnokság legnagyobb gólját szerezte. Százból egyszer találják el így a labdát ebben a bajnokságban. Annyira törékeny egyelőre a csapatunk, hogy ez most még sokkolt bennünket."

Sokféle színes, mintás lemezt láttam már, de ez teljesen más. Itt folyadék változtatja a mintázatát, amely olyan, mintha az Alien vére lenne. A lemez két oldala között egy löttyel teli lapos henger van. A bolygó neve: Halál filmzenéje. 75 (!!!) példányban készült.

/A képek forrása: www.discogs.com/

Ez egy kifejezetten hajtós, jó meccs volt, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a női mezőny nagy részét hasonló képességű csapatok masszája alkotja.

/DVTK-MTK 1-1/

„Albert és a hölgy a hullaházból.”
"A kör hamarosan végleg bezárul.”

     Ne (szem)tanúskodj, tovább élsz, a piros-kék lencséjű szemüveges doki nyomja a kormányellenes felvilágosítást ezerrel, Jerry az erdőben kóvályog, Dougie-t megvizsgálja egy orvos, az ellenségei pedig megpróbálják a kaszinósokat úgy manipulálni, hogy azok meg akarják ölni, Diane lebukik Alberték előtt, és Mr. C. és a New York-i kocka között is talál kapcsolatot az FBI, Sólyom kap egy szokásosan elvont üzenetet a tuskós hölgytől, Laura a kulcs, a bárban egy dob-gitár-billentyű hármas egy remek hangú (!), a túlvilági szoba padlózatáéra erősen hasonlító mintájú ruhában lévő énekesnővel (mint kiderítettem, Rebekah Del Rio a neve) egy sejtelmesen szép, lassú dalt játszik. Végig a jelenben, a valóságban járunk, de Gordon ügynök pár másodpercre lát egy arcot a múltból.

A villamosnak van egy hangulata, üzenete, így az az egyik kattanásom, a másik nyilván a hegyek. Az is jó, hogy van a városban szimfonikus zenekar (és - bár engem nem érint túlzottan - az is valami, hogy a mai Magyarország területének első kőszínháza is itt van (a villamossín mellett :)), de pénteken azon is filóztam, hogy nagyon szerencsés, ha egy városban van Motörhead emlékzenekar, vagy legalábbis olyan zenészek, akik évről évre szívesen játszanak nyilvánosan Motörhead dalokat. Kis városkámban több ilyen (figura és zenekar) is van. Jó itt.