Először azt hittem, csak egy kép lesz a hétvégémről, mondván: 5-600 méterrel a tengerszint fölött ritkábban van kánikula, mint a városban, de aztán "belejöttünk a tutiba", terjedt a kultúra. Még az elindulás pillanatában sem tudtuk, hová bicajozunk, de Bükkszentkereszt a legjobb választás volt szombatra. A különböző települések hagyományőrző, rendkívül kedves emberei nem fukarkodtak, kínálták a sütit becsülettel (mákos bejgli nyáron!!? Nyamm.), alig bírtam a sört inni rájuk, és volt még krumplilángos(ból készült palacsinta - mákkal teleszórva), sztrapacska (naná!), töltött- és mindenféle egyéb káposzta, rézfúvósok, kórusok, népviselet hegyek. Legalább három órát időztünk fenn, a kellemes hűvösben.
Még azt is megtudtam, hogyan kerültek a "tótok" Békés megyébe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.