'Dark Night Of My Soul'

Tegnap arra jöttem rá este, hogy a címbeli filmet gyakorlatilag akárhányszor meg tudom nézni.

„Mégsem ölted meg eléggé.”
„Nem tudom, hogy ki vagyok, de biztos, hogy nem én.”

Mr. C. (a „gonosz Cooper”) Nyugat Montanában szkanderezik, erőszakot alkalmaz, megtud ezt-azt, főleg a koordinátákat; egy gyűrű, ami itt eltűnik, odaát koppan; Dougie újabb merényletet úszik meg, de még mindig csak annyit kommunikál, hogy gyakran a hallott utolsó mondat utolsó egy-két szavát megismétli (megismétli); Norma kávézója nem megy jól, de a többi kávézója igen; a doki és a félszemű nő nagy öröm közepette találkozik hét év után; Audrey már nem csak Billyt nem tudja, hol van, de a discot sem; ahol a filmbéli James Hurley két vokalista lánnyal ad elő egy dalt, de nem ott, hanem Nagy Ed (szintén Hurley) benzinkútjánál zárul az epizód, ahol nem történik semmi.
Frank Collison tűnik fel epizódszerepben az általam ismert színészek közül.
Ismét egy semmilyen, unalmas, vontatott egy órán vagyok túl. Nézhető, de ez a legnagyobb bók, amit el tudok róla mondani. Nem kérdés, hogy csak a kíváncsiságom miatt nézem, illetve azért, hogy megtudjam, hogyan végződik. Persze, a kettő ugyanaz.

Amikor az alapszakaszban vergődtek, Carlo Ancelotti, a Real Margit edzője tolt egy arcot:

„Emlékezzenek arra, amit most mondok: ott leszünk a müncheni Bajnokok Ligája-döntőben! Higgyék el, ott leszünk.” 

Aztán a nyolc között az Arsenal megkérte, hogy fogja meg a sörét, és tolt egy 3-0, 2-1 (összesítésben 5-1) párharcot a spanyolok ellen, ahol egy percig nem volt esélye a továbbjutásra a Realnak. A négy közé sem jutottak be, így Carlo arca kis időre össze is ugrott:

"Bajnokok Ligájából való kiesés nyilvánvalóan csalódást okoz. Sokszor voltunk már boldogok, de ma nem... Az igazság az, hogy az Arsenal jobb volt nálunk."

Jöhetne Magyarországra edzőnek, a bohóc faktort legalább olyan jól hozza, mint az itteniek. Persze, nézőként ott lehetnek a döntőben - ha nem akar tudjátok, hogy mit csinálni a szájából, akkor vesz 12 jegyet a döntőre. Magának és a csapatának.

Kis városkámat is érintette a Mercedes idei csillagtúrája. Nem fotóztam, mert csak bicajjal suhantam el mellettük, meg aztán az a véleményem, hogy van még mit tenni a brandépítésben. A kép a márka rajongóinak egy korábbi felvonulásán készült:

/A kép forrása: newatlas.com/

Olyan a kisugárzása, hogy csak szeretni lehet. A dalt is. "És hogy' beszél angolul!"

/Suzanne Vega: Chambermaid 2025./

„Valami történt velem.”
„Az álmok néha valóra válnak.”

Tammy ügynök a csapat része lett, Jerry egy tisztáson fut, egy hölgy (Sarah Palmer) kissé bekattan a vegyesboltban, de később (megszólal a ZENE (AZ a zene)) megnyugtatja Sólymot, hogy jól van, Tim Roth karaktere lelő valakit, a doki 29,99-ért arany ásót árul és agitál, de nagyon. Audrey személyében egy újabb régi kedves ismerős tűnik fel, aki a két napja eltűnt Billyt keresné, de Charlie (a férje) egy telefonhívással megtudja, hol van – vagy nem, ezt nem bírja kinyögni.
A bárban Heinekent isznak az asztalnál beszélgető szereplők, mialatt egy négyes nagyon kellemes, lebegő instrumentális zenét játszik (Chromatics: Saturday).
Ez (is) egy rettenet vontatott epizód volt – az is több perc, míg kiment valaki egy szobából. Próbára tette a türelmemet.

Chromatics. Ex-gitáredzőm, figyeled, mennyire jó együttes név?

Fogalmam sincs, miért, de valamelyik alkalmazás feldobta a telefonomon ezt a friss albumot - ez milyen már, hogy ilyesmi befolyásolni tud!? -, és mivel volt fél órám, meghallgattam ügyködés közben.
Sok gondolatot ébresztett bennem, igazi korrajz. Igyekszem pozitív lenni a blogon (a basszusgitáros teljesen rendben van, és Muri Enikő is hallgatható a dalok nagy részében), így nem szeretném bántani a zenekart, mert (annyira) nem szolgálnak rá, sok jót viszont nem tudok erről a 36 percről írni (4,5/10 pont), úgyhogy maradjunk annyiban, hogy megmutatom a 11 dal közül az egyértelműen legjobbat nekem egyértelműen leginkább (és egyedül) tetszőt és megemlítem, hogy a mélypont a Jól csak a szíveddel látsz, ami egy No Woman, No Cry (+ még 1-2 dolog) nyúlás. 

/Sugarlofaf: Mindeni ugyanolyan, 2025./

Emlékszünk Pintér "le kell ülnöm átbeszélni, mert nincs miről beszélni" Attilára? Tegnap kikapott 3-0-ra Kövesden a Vasassal. A meccs utáni nyilatkozatában váratlan dologról beszélt:

"Amíg így focizgatunk, nem használjuk ki a lehetőségeinket és az ellenfelekkel gólokat rúgatunk, addig nincs miről beszélni."

Fiola  Attila vasárnap megkapta 119. (!!!) sárga lapját az NB I-ben, amivel magyar rekorder lett. Hogy miért (is) a "kedvencem", azt talán kitaláljátok.

„A tuskó retteg a tűztől. Tűz vár rád ott, ahová tartasz.”
”Hogyha mindent jól értek, akkor ide tartunk, csak már nem létezik odavezető út.”

     Lassan haladunk a végső esemény felé, közeleg a dátum, a helyének koordinátáit is egyre többen megismerik. Buckhornban az FBI helyszínel, ennek kapcsán Gordon kis betekintést nyer odaátra (?), a kollégái pedig látják, hogy történik vele valami, előkerül a test, mely az első részben talált fejhez tartozik, a gyanúsított pedig hirtelen elveszti a (fél) fejét, Sólyom az ősei térképének segítségével elmesél ezt-azt a sheriffnek, ismét üzenetet kap a tuskós hölgytől, a katatón Dougie Coopert megmenti a vörös szobából megjelenő félkarú tag és egy gengszter álma, na és a meggyes pite. Kivételesen nem a Twin Peaks-i , hanem egy elegáns Las Vegas-i bárban zárunk, ahol egy zongorista játszik.
Ha lassan is, de alakul. Kíváncsi vagyok, a végén előrébb leszünk-e valamivel, vagy csak megyünk bele a semmibe.

Avagy: az 500 éves rally:

Feczkó mestert (Honvéd) már nem sokkolja, ha ők kapják az első gólt ("Az első félidőben nagyon jól játszottunk, nem voltam ideges akkor sem, amikor hátrányba kerültünk"), a buliba mostanában visszaszálló Mészöly "nagydarab feka" Géza csapata (Budafok) viszont még nincs az elfogadás ilyen magas fokán ("Rutinos játékosunk hibázott, és ez a sokk kihatott a második kapott gól előtti helyzetre is. A második félidőben mindent megtettünk, de az egyenlítés nem sikerült.").

Szintén Mészölytől a hétvégi meccsről: "Azért is bánom a vereséget, mert a bajnoki szünet két hetében magabiztosak voltunk, remekül összehangolódtunk, úgy éreztem, az első meccsünkön csakis a győzelem jöhet szóba." "...jól kezdtünk, nagy helyzeteket hagytunk ki, két kapufánk is volt, de jött egy olyan hiba, ami az ilyen nehéz helyzetben különösen érzékenyen érinti a csapatot. Ráadásul az egyik legrutinosabb játékosunktól. Nyilván nem a csatárnak akarta passzolni a labdát, de fájó hiba volt. Arról nem is beszélve, hogy a hátrapasszt különösen utálom. A második góljuknál pedig úgy eltalálta a csatár a labdát, hogy alighanem a bajnokság legnagyobb gólját szerezte. Százból egyszer találják el így a labdát ebben a bajnokságban. Annyira törékeny egyelőre a csapatunk, hogy ez most még sokkolt bennünket."

Sokféle színes, mintás lemezt láttam már, de ez teljesen más. Itt folyadék változtatja a mintázatát, amely olyan, mintha az Alien vére lenne. A lemez két oldala között egy löttyel teli lapos henger van. A bolygó neve: Halál filmzenéje. 75 (!!!) példányban készült.

/A képek forrása: www.discogs.com/