Nem mondom, hogy rajongó voltam, némelyik szürreális(an viselkedő) szereplő meglehetősen zavart, de a(z eredeti) Twin Peaks kifejezetten tetszett annak idején az elvontságával és a nem gyengén bekaki túlvilági szállal. Amikor kijött az új sorozat, érdeklődve vártam, bele is ugrottam az eredeti nyelven, de néhány (4?, 5?) rész után az agyam lelökte az ékszíjat, és félbe is hagytam az egészet. I. akkor és most is a 8. részről sejttette, hogy nagy durranás/bukfenc, úgyhogy az biztos, hogy addig nem jutottam.
Most, hogy meghalt David Lynch, úgy döntöttem, végigrágom magam az új (2017-es) sorozaton, immár magyarul, és epizódonként leírom a benyomásomat. Igyekszem a lehető legkevesebbet (sem) lelőni a történetből. Meglátjuk, sikerül-e.
Az első rész TÖKÉLETES átkötéssel, egy régi jelenettel indul az eredeti sorozatból, melyben a nem e világi dimenzióban Laura Palmer azt mondja Cooper ügynöknek, hogy 25 év múlva találkoznak. Eltelt 25 év, és itt vagyunk. Vagyis ott. Ismét. Cooper ügynök még olyan fontos infókat is kap odaátról – az óriástól -, hogy négy három nulla, és hogy „Richard és Linda, Két legyet egy csapásra.”, aztán vissza is térünk a valóságba és a jelenbe.
A régi szereplők közül színre lép (már, akikre én emlékszem) a felemás szemüveges pszichológus doki, a Horne testvérek a hotelből, többen a rendőrőrsről, akik közül Sólyom (sheriff helyettes) üzenetet is kap a tuskótól, a szintén visszatérő tuskós hölgy közvetítésével (akit alakító színész nem sokkal a forgatás után el is hunyt, tehát könnyen lehet, hogy nem csak játssza, hogy nincs jó állapotban). New Yorkban állandóan, kamerákkal is figyelnek egy kb. 2 méter élhosszúságú, közel kocka alakú, kifelé egy szellőzőn át nyitott (?) üveg testet, amiben naná, hogy vár valaki valaminek a megjelenésére; a hotel nem sokat változott; Cooper hasonmása (?), Mr C. menő európai kocsival jár, és nagyon kemény; a dél-dakotai Buckhornban megtalálják egy áldozat fejét, alatta egy másik áldozat testével, a helyszínen egy köztiszteletben álló polgár ujjlenyomataival.
Kb. ennyi. Mindez egy órában, eléggé vontatottan, de ez a sorozat nem a pörgéséről híres.
Kezdésnek nem rossz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2025.01.26. 10:18:42
Krap 2025.01.27. 13:43:09