Valamelyik éjjel belefutottam az/valamelyik MTV-n ebbe. Hogy a zenekar mennyire jó volt, azt tudtam - ez egyébként már a második Unplugged fellépésük volt, az első 1991-es - , az viszont elgondolkodtatott, hogy mennyi királyság zene volt akkoriban. És mennyi jó TV műsor.
A 8:30-tól kezdődő dal meglehetősen megfogta a szerelem hangulatát.
Sajnos az első albumát követően megakadt a munkásságának bemutatása itt, de május elsején jön az új adag zenéje. Ezzel a dallal indul majd. Elvontságban nincs hiány. Szeretjük.
(Mivel nem lett volna kivel elmennem, úgy döntöttem, kihagyom a május harmadikai budapesti koncertjét. Jobban át kellett volna gondolnom.)
/Tori Amos: Shush/
Az ilyen dolgok miatt csinálom leginkább az 1001 album hallgatását. Jön egy számomra ismeretlen (ausztrál) banda, és egy ekkora 10 pontos dallal indítja az 1978-as lemezét:
A lemezoldalt egy No, Your Product című dal zárja. Ötletes.
/The Sints: Know Your Product/
Bárki: Egy dalhoz sok ötlet kell. Tears For Fears: Fogd meg a söröm!
/Ez a borító viszont nagyon gáz./
Néhány hete lett új telefonom és tettem rá új csengőhangot. Ennek a dalnak a stúdió verzióját. Az a nyitó riff dobbal, mindennel - és az egész dal - világbajnok. Ez volt az (egyik?) első dal, amit együtt írt a zenekar, amikor Phil és Würzel beléptek. Évekkel később Würzel kiszállt, Phil maradt. Aztán meghalt Lemmy és vége lett a zenekarnak. Würzel 2011-ben hunyt el, Phil pedig most, pénteken. Nyugodjanak békében.
/Motörhead: Killed By Death, live in Düsseldorf 2004./
Tény, hogy lassan haladok a Motörhead albumok itteni bemutatásával, de az több mint váratlan, hogy Phil Campbell hamarabb halt meg, mint hogy a végére vagy a közepére érjek a rovatnak - vagy legalább addig, amikor belépett a zenekarba. 64 éves volt.
Nem hittem a szememnek - pedig Stohl András után semmin nem szabadna meglepődnöm -, amikor a laza rendőrgyilkost a TV2 egyik műsorban láttam feltűnni, amint ételeket kóstolt és véleményezett.
Már az is elgondolkodtató volt annak idején, hogy felfüggesztettel és pénzbüntetéssel megúszta az esetet. Valamit tud a srác. Képet nem teszek ide Elődről, mert bár ki nem állhatom a rendőröket, de azért, na...
Most látom, hogy korábban indult is a műsorban. Parádés.
/A kép forrása az MTI, én a Jogiforum.hu-n találtam./
Hallgatom az 1001 albumot - amely a valóságban majdnem 1100 egyébként -, és az első ötven után azt mondom, hogy alapjában jó dolog, megérte belekezdenem.
A zenék nagy általánosságban egészen jók, kb. 50%-ban olyan előadók, akiket ismerek és 50-ben olyanok, akiket most hallgattam először. Három pont körül mozog a kiosztott pontjaim átlaga, ami nem rossz. A '60-as, '70-es évekbeli zenék között sok két pontos van, és a hip-hop, rap vonalon sem sok jó dologgal találkoztam itt (Kanye West, brrrr, Public Enemy).
Noha szigorú vagyok, mindössze két album kapott minimális, egyetlen pontot tőlem az adható ötből - még a The Beatles sem. Az Everything But The Girl amennyire jó név, annyira langyi zenét játszik, Captain Beefheart muzsikája pedig annyira zizi, hogy élvezhetetlen.
Az ötpontos albumok között igazán csak a The Doors és a már említett X lemeze a meglepetés. Az X a derült égből jött, The Doors nyilván hallottam már, de meglepett, hogy ez az alkotásuk ennyire jó, a The Dandy Warhols-nak pedig egy későbbi albumát ismertem, ezt a korábbit nem. A Metallicától ez a '86-os alkotás hatalmas kedvencem, a Guns N'Roses első albuma annak idején nem tetszett különösebben, de mostanra maximális pontszámúra érett bennem, ezt a korai Van Halent pedig talán most hallottam először, de a későbbi lemezeik közül sokat ismerek - nem vitás, hogy zseni (volt :( ) a tag és a zenekar is.
Haladok az 1001 album meghallgatásával. Ma egy régen nem hallgatott régi klasszikusra került a sor. Rajta ezzel a hatalmas riffel/dallamokkal induló dallal:
/U2: New Year's Day/
A pangás egyik oka a lustaságom. A másik, hogy pl. metszeni mostanában kell. Kb. mindent.
