'Dark Night Of My Soul'

Koppenhága volt az idei nyári utazásunk, de a vele szomszédos - légvonalban kb. 25 kilométerre lévő, jó időben átlátni, főleg onnan Koppenhágába - Malmöt is belevettük a programba. Kb. húsz percenként jár vonat a két város között. Fél perccel lekéstük az egyiket, mint utóbb kiderült, aznap délelőtt az utolsó "normálisat". A pályaudvar induló vonatokat mutató listáján (nem magát a vonatot mutatja, csak az indulás adatait :) nem láttam a következőt Malmöbe, így megkérdeztem egy helyi vasutast. "Oh, hát 14 óráig fennforgás van. Menjen el a reptérre, majd onnan pótló busszal Hyllie-be, onnan tud Malmöbe menni." Remek, egyszerűnek hangzik, gondoltam és megkérdeztem, hogyan írják "Hülit". Megmutatta, én pedig rákerestem és megtudtam, hogy Svédországban van. A két ország közlekedési vállalatai között gördülékeny az összhang, így az eredeti 40 perc helyett kb. 100 perc alatt el is jutottunk a malmöi állomásra. Annyi előnye volt a mutatványnak, hogy így odafelé közúton is átkeltünk a híres, 2000-ben átadott Øresund hídon. A híd maga is egy csoda (tenger alá be, mesterséges szigetre fel, mesterséges szigeten végig, majd pilléreken a tengeren a svéd partig - ha Koppenhága felől nézzük. Ha pedig repülőről, akkor így mutat),

napfényben és borús, esős időben is remek látvány Malmö tengerparti részéről, melynek hangulatát talán még a gyenge minőség sem vágta haza:

A vonat az alsó, a gépjárművek a felső szinten közlekednek.

"Ain't about who has got the coolest tattoos, who is toughest or who is wearing the right nailpolish this week. It is about f@ckin' being open minded, having fun. That's what it all is f@cking all about."

"Nem arról szól, hogy kinek vannak a legmenőbb tetkói, hogy ki a legkeményebb vagy hogy ki körmei a legtrendibbek a héten. Nyitott gondolkodás, és érezd jól magad - k....ra erről szól az egész.

Nyugodjék békében Lou Koller!

/Sick Of It All: Step Down, live, 2004. Brüsszel/

59 éves korában elhunyt Lou Koller, a Sick Of It All énekese. Nem az én zenémet játszották, de az elhivatottságuk, a pozitív színpadi attitűdjük előtt le a kalappal. Egy végtelenül szimpatikus, kiemelkedő frontembere volt egy nagyon összetartó színtérnek. A Step Down klipje és zenéje világbajnok - és mókás -, szerepelt is itt, úgyhogy most egy másik dallal növelem a szomorúságomat (a lenti nyitóképen a tesója, a gitáros látható):

/Sick Of It All: Us vs. Them, live/ A 2:36-nál a színpadra mászó és a 2:48-as beugrásig ott táncoló tüll szoknyás (!!) fazon még ilyen hangulatomban is megnevettetett. 

Az is nagy királyság, hogy akár ilyen intenzitású koncerteket is simán meg lehetett volna rendezni akár biztonsági emberek nélkül is, mert minden jelenlévő ismeri és betartja az íratlan szabályokat, melyek legfontosabbika, hogy "egy csapat vagyunk".

Step Down, ismétlés: https://www.youtube.com/watch?v=67m-VvAzF5M

... már az elődöntő után akartam írni az összefoglaló véleményemet, miszerint: SOHA többé német szövetségi kapitányt az angol kispadra. (És még mindig ott van, mert vállalta a felelősséget - tiszta Rossi a fazon, minden ráfér az arcára.)

Vagy valami, vagy megy valahova. Kéretik a kerekeket számolni. Majd mesélek.

Majd mesélek.

      1973-ban jelent meg, az író az ötvenedik születésnapjára írta. Amolyan gála könyv, melyben sok agymenésének utat enged, felrúg szabályokat - például tele van a rajzaival, a történet egy pontján belehelyezi magát a sztoriba, sokszor elkalandozik egy szó kapcsán egy irányban, majd egy következő miatt egy újabbra, aztán tér vissza az eredeti vonalra -, amolyan életmű szakaszhatár jelző alkotás.
     Egyben, vagy legalábbis egyszerre a lehető legnagyobb szakaszokat véve érdemes olvasni, mert a sok szereplő és a rövid oldalágak könnyen megkuszálják az olvasót, ha például este, elalvás előtt szeretne tíz-húsz oldalt olvasni belőle.
A cselekmény egyszerű, a könyv a szereplők egy helyszínre vezetéséről és megismerésükről szól.
     Stílusa humoros, könnyed, egyéni, de súlyos dolgokat is érint. Úgy szól szinte semmiről, hogy gyakorlatilag minden benne van. Nagyon kellemes meglepetés volt, élmény volt olvasni.

A Győr mexikói (!!) edzője az izlandi vereség után, a hazai meccs előtt:

- Mennyit számíthat a hazai pálya?

– Erőddé kell válnia, de nemcsak a BL-ben, hanem a bajnokságban is. Fiatal, éhes magyar játékosokat látok, a külföldiek, ideértve magamat is, még éhesebbek. Mindenkit büszkévé szeretnénk tenni. Próbálunk majd idegenben is úgy játszani a jövőben, mint ahogy azt hazai pályán tervezzük.
Kedden lesz az első vizsgánk a szurkolóink előtt, a játékosoknak és a stábnak is meg kell mutatnia, mire képes. Megmutatjuk, hogy még a bajnokcsapatnál is éhesebb a mostani keret.

A hazai meccs - döntetlen, kiesés rögtön az első körben - után:

- A terveink szerint kezdődött a meccs, ám eleinte nem volt elég pontos a játékunk. Sok helyzeteket alakítottunk ki, a kapott gól után pedig bátor játékkal megfordítottuk az állást. Tudtuk, hogy az egyenlítés után nehéz lesz, kockáztatnunk kellett, de védekezésben jobban kellett volna figyelnünk. A rögzített helyzetekre és a „kis játékokra” készültünk, mégis ebből születtek a gólok. A cserékkel frissíthettünk, látszik, hogy sokkal bővebb játékoskeret kell. Nagy lecke a klubnak, hogy a világ legjelentősebb klubsorozatában nem állhat elő olyan helyzet, hogy ennyire „vékonyan" állunk ki. Ettől függetlenül a pályán lévők mindent megtettek.

És a humoros újságírói kérdés:

- Hány játékosra lenne szükség ahhoz, hogy a Konferencialigában jövő héten már eredményes legyen a csapat?

– Ezt a klubvezetőkkel kell megbeszélni, ők tudják, mik a prioritások. A véleményemet megtartom magamnak és a vezérkarnak, szerintem három-négy játékosnak érkeznie kell.

Ha valaki hatalmas füttykoncertet szeretne hallani, az figyelje szerda este az argentinok himnuszát a meccs előtt. Nem kis bravúr lesz lekeverni az amerikai tv-seknek.

1897.07.10-én Pozsony és Szombathely után a vidéki Magyarországon harmadikként kis városomban indult el a villamos közlekedés. Pozsony már nem az ország része, Szombathelyen pedig 1974-ben megszűnt a villamos, úgyhogy jók vagyunk. :)

Nem egy összecsapott építmény. Körülötte és benne sokszor jártam, de a toronyba talán még soha nem mentem fel. Ezt a  képet sem én készítettem. 

Biztosan nem tartozom azok közé, akik elmenekülnek - mondta a németek szövetségi kapitánya - név nem érdekes -, miután Paraguay megmutatta nekik a VB-n, merre van a reptér. Néhány nap múlva úgy döntött, van az a pénz, amiért lemond. Át is veheti a Szentkirályi  "eszem ágában sincs visszalépni" Alexandra vándordíjat.

Tegnap délután a  tűző napos 40 fok után a felhős 35 kellemesen hűvösnek tűnt.