Amennyire kultikus az AC/DC, akkora név a saját műfajában ez a New-York-i csapat. Esetükben szó nincs stadionokról, ez bizony underground a javából. Már majd' 30 éve (!!) zajonganak, ez a 11. lemezük.
A játékidő esetükben is 35 perc, de ezen 16 kő kemény, sodró tétel osztozik.
Hardcore a tánc neve. Az énekes szolidan üvöltözik (nekem NAGYON tetszik, hogy nem ordít, nem énekel, nem beszél, hanem valahol ezek határán (mindezeket egyszerre művelve?), relatíve érthetően tolja), a dobos a stílusjegyeket hozza, de ötletes, szívből jövő dolgokat üt. Gitárszólót pedig ne keressen senki a lemezen!
Esetenként (Sound Of The Alarm, Part Of History) túl kemények, még az én fülemnek is, helyenként pedig (Losing War, With All Disrespect) "csak" a dallamot, ötletet hiányolom, de van jó néhány jól elkapott, beindító részlet. Koncerteken tehát ugyanúgy fognak hasítani, mint eddig. Nagyon sodró, a maga nemében hibátlan lemez ez.
Óriási sláger most nincs, de a fogós (nagyon nagy!! váza lever! :)) refrénű és néhány nagy riffel, valamint pazar dobtémákkal megtámasztott DNC és az erős punkos beütéssel is bíró Beltway Getaway nagyon közel áll hozzá, hogy az legyen. Csak hát a Step Down-nal és a For Now-val nagyon magasra tették a lécet anno.
A pontszámom nagyobb részben szól az attitűdnek, mint a zenének.
Ezt a zenét kamuból vagy a pénz miatt nem lehet játszani, sem divatból hallgatni.
Elhivatottság a köbön. Elismerésem!
Sick Of It All - Last Act Of Defiance (2014.)
A leginkább tetsző dal (katt a linkre, ha érdekel, vázák leszögezendők előtte): https://www.youtube.com/watch?v=OpWlTQP6bxI
8/10 pont - nem mimóza zene. (van, hogy a fele nem tetszik; van, hogy magával sodor az egész)
