Jól felbruttósítottak a munkahelyemen (ha valaki tud 'skolczon, vagy külföldön olyan
állást, mely szerinte érdekelhet, az szóljon !), úgyhogy délután a frissen kölcsönzött
Appetite For Destruction bömbölt a Roses-tól (nagy alapmű!). Gondoltam, nem lesz
egyszerű este a hangversenyen ennél jobb zenét mutatni. Sikerült szerencsére.
Soha nem nézem meg bérletes előadás előtt, hogy mit fogok hallani, mindig csak a
helyszínen olvasom át a műsort. A mai TÖKÉLETES volt. 2 Haydn szimfónia és egy Haydn
gordonkaverseny. Utóbbi (D-dúr) a 60. születésnapját ünneplő Perényi Miklós előadásában.
Haydn a kedvenc komolyzenei szerzőm, most sem hibázott. Perényi úr néha igen (alig),
de ennek ellenére ÓRIÁSI, megérdemelt vastapsot, tortát és ünneplést kapott.
Haydn 104 szimfóniát írt (!!!), ezek közül kb. 20-30-at hallottam eddig. Mindegyik tetszett.
Szerintem Ő az első (és az egyetlen igazi?) komolyzenei szerző. Számomra mulatságos,
hogy "nagy", klasszikus szerzők jöttek utána 40-60-120 évvel, akik SEMMIVEL nem
csináltak többet, vagy jobbat, mint ő. Mást is csak néhány kivétel.
A 22-es, Esz-dúr (már megint !!! :) ("Filozófus") és a 60-as, C-dúr ("Szórakozott")
szimfónia hangzott el. Az utóbbiban volt egy jó poén : egy disszonáns összhangzat
után kiszólt a karmester (Kovács László - nagyon szimpatikus fej a munkája alapján),
hogy "ez hamis, valami elhangolódhatott", aztán végignézték a hegedűk húrjait, hogy
"ez jó, ez is, EZ az" és visszahangolták a hamis húrt- mindez a zenemű része.
A tájékoztató így ír róla : "a tétel kezdete előtt a hegedűk G-húrját lehangoltatja
F-re. Rövid zenélés után kiderül, hogy a 3. és 4. hang együtthangzásából a megszokott
kvint helyett szekszt szól. Ezt a szándékos hibát azonnal kijavítják - szünet nélkül,
játék közben - G-re hangolják fel. És hamarosan - mintha semmi sem történt volna-
folytatják a játékot."
Haydn teljesen a stílusom. Bármikor, bármeddig el tudnám hallgatni.