Hétvégén életemben először ültem egy IGAZI országútin ("verseny"bicaj).
Meghatározó élmény volt. Most már biztos, hogy beszerzek egyet. Mindig is
motoszkált bennem, de kb. mostanra lett olyan árszinten, amit megengedhetek
magamnak különösebb gondolkodás nélkül. A jelenlegi (20 éve használtan vett,
apránként szinte minden alkatrészében kicserélt) gépem éppen holtponton van,
de egy kis vérfrissítés után remélem, jobb lesz, mint valaha.
Az is eldőlt, hogy 2 kedvenc csapatom az Olimpián kiesett. A norvégokat (női
fociról beszélünk) a brazilok verték 2-1-re, szívem csücskei, a svédek pedig 0-0-t
játszottak a 'zie germenz'-ekkel, de hosszabbításban 2-0-ra kikaptak- Kár.
Női kéziben a norvégok az egyetlen 100%-os csapat, sima csoportelsők és a 4 közé
jutásért a csoport 4. helyét bravúrral megcsípő svédekkel játszanak. Dánok nincsenek.
A mieinket az oroszok nagyon megverték, Korea pedig gyakorlatilag lemosta őket.
Bármi lehet, de szerintem az érem már bravúr lenne.
Kihagytam a Sex Pistolst. Egyáltalán nem mentem Szigetre. A Pistols egy legenda,
minden idők legnagyobb zenei (??) eseményének tartom, amit annak idején mindössze
egyetlen (!!!) albummal néhány év alatt leműveltek.
Az újjáalakulás? Nincs véleményem. Talán annyi, hogy nem bánom, hogy nem láttam
őket, így ugyanis a 70-es évekbeli önmagukként élnek bennem.
Az tetszett - nem tudom, miért, de tetszett -, hogy a szokott (???) Union Jack
(Brit Lobogó) helyett az angol zászlót pakolták ki a színpadra.
Az Amélie (csodálatos élete) filmzene hatott be nagyon. Kb. évente megcsap.
Van rajta sok gyengébb dal, de a 7-8 húzó tétel veszett jó.
Hangulatos, remek alkotás. A film is.
