Jajj, de jó kis hangverseny volt! Kedvenc szimpatikusaim hozták a szintet. Most még
beépített emberem :), az ütős szólamvezető is megdolgozott a pénzéért. :)
Rossini: A tolvaj szarka, nyitánya ismert, dallamos, könnyed, de azért nem annyira,
hogy ne kaphasson maximális pontszámot.
Szeretem, amikor általam nem ismert zeneszerzők lepnek meg egy-egy jó művel. Kramar
- született cseh-morva, aztán bécsi - ráadásul nehezítette is a saját helyzetét :), 
amikor két klarinétra írt versenyművet (hogy tetézze, a sokat emlegetett Esz-dúrban).
Változatos, jó háromtételese feledtette velem, hogy a klarinét hangszíne az egyik,
amit nehezen viselek. Kramar volt az utolsó császári udvari zeneszerző, 1818-1831-ig.
Ezen darab alapján, cseppet sem érdemtelenül.
Brahms II. szimfóniája az elsõ két mű után már "csak" egy átlagosan jó szimfónia volt.
Soha rosszabb estét!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.