'Dark Night Of My Soul'

Avagy: minden mindennel összefügg.
Szerdán volt adásban az M1-en egy újabb On The Spot epizód.
Csak ajánlani tudom. Két magyar fiatal utazik a világban, és bemutatják a
meglátogatott helyet, ennyi.
Egyszerű, mégis nehéz az ilyesmit jól csinálni.
Ők nekem nagyon tetsző filmeket, riportokat készítenek.
A nepáli részben a lány ugyanazt az utat tette meg a Himalájában, amit én is.
A szerdai adásban a(z egyik) legészakibb lakott területen jártak, a Spitzbergákon.
Csodálatos környék.
Egyből meg is mozdult az agyam, hogy milyen jó lenne ott egy nappalt eltölteni,
mondjuk munkával, és mondjuk az áprilistól augusztusig tartó napot.
Kb. tíz percen belül megtaláltam egy ottani kemping (!!?) honlapját, állásajánlattal,
illetve annak a lánynak a blogját (német(ül)), aki idén dolgozott ott.
Sokat fotózott, a lenti képeket Ő készítette.
A műtétemet követően (hamarosan kiszedik a vasakat a kulcscsontomból) könnyen
lehet, hogy befejezem a feltöltődést, és elmegyek feltöltődni:)/dolgozni valami
hasonló helyre. Reméljük!
 

Unseres wort :)  

Van olyan, aki nyugodt, hallgatag,
Jól kezelhető, néma rab,
De akad olyan, aki megvadul,
Ha börtönéből nem szabadul.

Megy a műsor,
Nézed az életem,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem merem,
Majom a ketrecben,
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

Döntened kell, mi a fontosabb,
Megnyisd, vagy őrizd önmagad
Csak félig él, aki nem szabad,
A rabok szíve megszakad.

Megy a műsor...

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod,
Majom a ketrecben
De nem szabadulhat
Börtönöm őre sem,
Majom a ketrecben,
Szívem,
Annyiszor vádolsz,
Hogy elhiszem
Majom a ketrecben.

https://www.youtube.com/watch?v=nVsf4iMCghM

/Ákos: Majom a ketrecben/

Úgy hiányzott már, mint egy komolyzenei hangverseny sok hónapnyi kihagyást követően.
Ehhez képest csak félsiker, de bemelegítésnek jó volt.
Liszt: Ünnepi hangok: a saját esküvőjére komponálta, melyet egy herceg (ex)feleségé-
vel kötött volna. Aztán nem kötött. Elég gyenge előzmény egy műhöz.
Mondjuk, olyan is. Megy, mendegél, aztán egyszer vége. Nem rossz, de egyáltalán nem
adott semmit. Hallgatható, ennyi.
Ez a Liszt folyton kabátlopási ügybe keveredik nálam :), az Ünnepi hangokban ugyanis
ott sasol Elvis Presley I Can't Help Falling In Love With You-jának a dallama.
Szerintem most (is) Liszt az ártatlan.
Amit hiányoltam az első darabban, azt megkaptam Mahlertől. NAGYON!! Pedig csak egy
rövid részletet (ötödik szimfónia, negyedik tétel), az Adegietto-t játszotta az
ütőseitől és fúvósaitól megfosztott kedvenc szimpatikus zenekarom.
Nyugis, szép (áh, fenét szép! GYÖNYÖRŰ!!!), a kezdő hárfa/vonósok téma egyből
megülteti a hallgatót, majd végig kavarja a lelket. ÓRIÁSI!
Ahogy más fogalmaz: "Csodálatos melodikus invenció, végtelenül finom hangszínek
karakterizálják a formailag románcnak nevezhető miniatűr remekművet."
"Isten áldja az Internetet!" jelszóval meg is tudom mutatni. Íme:

https://www.youtube.com/watch?v=_CjoCAemK6Y

Webber (ja-ja, Andrew Lloyd!) Requiemje is a hárfáról és a sok ütősről marad
számomra emlékezetes. Na meg a két szólista kislányról (!!), valamint
László Boldizsár, könnyűzenét is sokat látott (énekelt) tenorról.
A mű maga - kivéve a csodás Pie Jesu tételt - nullás. Úgy nem tetszik, ahogy van, pedig a Nemzeti Énekkar nem kis létszámban tett meg mindent az ellenkezőjéért.
A Pie Jesu viszont megéri, hogy szerepeljen itt:

https://www.youtube.com/watch?v=rkFjC6xyp3Q&feature=related

Gyerkőc énekkel még jobb (én úgy hallottam).