Még az ünnepek előtt rendezték, Brazíliában.
Szerencsére szívem csücskei (dánok), a szerelmeim (svédek) és nagy kedvenceim
(norvégok) is jól szerepeltek, így sok remek meccset láttam.
A norvégoknak Hammerseng nélkül is sikerült megnyerniük a VB-t, a dánok pedig
negyedikek
lettek.
A Lunde ikrek közül a mezőnyjátékos (Kristine Lunde-Borgersen) a kisfiával vette át az
aranyérmet, aki szül(et)ése miatt kihagyott 1-2 évet. Kedves jelenet volt.
... a jelölteket az év albuma listámra.
Nem találok tíz tökéletes lemezt, ez már most látszik, így a szokottnál is furább lesz a
listám.
Most például ez a dal simán dobogón van nálam, ha az év dalairól beszélek:
"How can be so different and feel so much alike?"
Ritkán írok fimekről, mert nagyon ritkán látok szóra érdemest.
Ez egy végtelenül egyszerű film.
Egy nagyon egyszerű, remek film.
Michelle Pfeiffer gyönyörű, Sean Penn pedig (szokásához híven) óriásit játszik benne.
Még a filmnél is egszerűbb Beatles-től is sikerült értelmes, odaillő dalokat találniuk
a készítőknek. Ez sem kis bravúr.
A vége kicsit semmilyen, de legalább nem a szokott hollywoodi happy end zárja.
