'Dark Night Of My Soul'

Elsőre is furcsa volt, a ritmikája miatt felkaptam rá a fejem. Aztán olvastam, hogy 7/8-ban van, ezt hallottam, csak nem értettem, ez okozta a "furcsaságot".
Ha a hangnemeket és az ütemmutatókat érteném, hallanám, már majdnem értenék egy kicsit a zenéhez. :)  :(
Az említett szakmai kis csavart leszámítva (is) egy jó kis dal:

Sokszor gondolkodtam azon, hogy jó lenne-e érteni a zenéhez, úgy igazán. Adja magát a válasz, hogy igen, de azt veszem észre, hogy sok "profi"nál - éppen azért, mert tudják, hogy mit hallanak éppen - elvész a zene hallgatásából, szeretetéből az az egyszerű rácsodálkozás, kiváltott érzelem, a VARÁZSLAT, amiről (szerintem) a zene szól. Szóval, az eszem nagyon bánja, hogy buta vagyok a zeneelmélethez, a szívem viszont örül, hogy adott esetben a legegyszerűbb akkordváltás is telibe üt, ha az (úgy érzem,) jó helyen, jól van elhelyezve.

Jártam már U16-os EB-n. Hangulatos volt, de nem volt egy nagy színvonal, így az U18-tól sem vártam sokat. Mivel azonban szeretem a női kosárlabdát, és itt rendezik, kimentem a mieink tegnapi meccsére.
Nem hozok szerencsét. Az eddig veretlen csapatunk hosszabbításban (!!) kikapott Bosznia-H-tól:

Magyarország-Bosznia-Hercegovina 65-66 (15-14, 22-15, 15-22, 10-11, 3-4)

Meglepődtem, mennyire színvonalas, érett (!!!) kosárlabdát kaptam. Jobbak voltunk, de a vendég edző szigora és lányainak kondicionális fölénye magyar vereséget hozott. A hangulat pedig ÓRIÁSI volt a csarnokban!!! Eszméletlen hangzavar, biztatás!
Az ezt követő Belgium- Lettország meccset pedig egyszerűen nem tudtam nem végignézni, annyira pazar volt. Gyilok tempó és iram párosult az előző meccsen meglévő színvonalhoz! Fel kell kötni a gatyát, mert ebből a négyesből a bosnyák tűnt a legkevésbé erős csapatnak, akiktől kikaptunk. A lettek (meglepetésre?) verték a nagy esélyes (?) Belgiumot (egyetlen ponttal!), mi viszont a letteket - szóval van körbeverés, izgalmas lesz a vége. És ez még csak a középdöntő!!!
A második meccs alatt három norvég játékos ült, beszélgetett, szurkolt mögöttünk, velük váltottam néhány szót. Nincs esélyük, de jól érzik magukat.
Megnéztem: a litvánok ellen 115-19-cel kezdtek, de utána is ritkán kaptak ki 30-40 pontnál kevesebbel.
Az összes skandináv és balti ország itt van (kedvenc játékos Kate Kreslina), kivéve a svédeket. :(
Más: én nem szólok be egy országnak sem, de hogyan lehet ilyen nemzeti lobogót alkotni?:

Most nézem, hogy a három norvég lány Teuta Haxhimehmedi, Nini Skjulhaug és Fredrikke Hylen volt,
akikkel beszéltem. Leírtam, hátha egyszer híres játékosok lesznek. :)

"Az életet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzetünk."

'Life is not the amount of breaths you take. It's the moments that take your breath away.'