Már visszafelé tekertem a 75 km-es körömön, amikor szembe jött egy srác szintén országúti bicajjal, megkérdezte, messze van-e még a következő város, majd visszafordult, hogy velem tartson.
Vagyis, inkább én Vele. Azon a hétvégén a környékünkön rendeztek országos kerékpár versenyt (bajnokságot?), amiatt volt itt a csapatával, de az aznapi időfutam bajnokságon ő nem indult, csak a csapata, így elküldték edzeni a számára ismeretlen utakra.
Mint kiderült, gyulai a srác, (fél)profi kerékpáros (borotvált láb, magas, cingár felépítés, szálkás, nagy vádli) csont profi a bicaja, és olyan iramban (kb. 38-43 km/óra) tekert folyamatosan, hogy kb. 10 km-t bírtam mögötte (!), enyhe szélárnyékban menni, aztán mondtam, hogy csak így tovább, de nélkülem.
Innen kezdve pláne értékelem a Tour De France közvetítésben látottakat.
Persze, az lenne az igazi, ha a sportág neve nem forrna össze a doppinggal. :(
Ja: ezek után a vicc kategória, ha leírom, hogy 75,6 km, 27,5 km/óra átlagsebesség volt az a napom számokban.