Szégyen vagy sem, de fura tény, hogy szombaton voltam életemben először P. Mobil koncerten. Rengeteg Beatrice, egy-egy Karthago és Edda, de a Mobil eddig kimaradt a (ma is aktív) régi nagyok közül.
A várnál az ünneplésben ők voltak a záró esemény.
A számtalan tagcsere, átalakulás, új zenekart alapítás nyomán mára csak Sárvári Vilmos gitáros maradt Schuster Lóri mellett. A fiatalok kellemes meglepetést okoztak, főleg a dobos (akusztikus gitáros, vokalista) Szebelédi Zsolt és a főnyeremény énekes/gitáros Baranyi László. Utóbbinak nem kis nevek után kellett a mikrofonhoz állnia, de nem csak énekben volt kifogástalan, hanem a Telecaster is remekül állt (és szólt) a kezében. Le a kalappal!
Lóri csak a koncert első és utolsó dalai alatt tette tiszteletét a színpadon. Különösebben nem hiányzott, de a koncert elején alkotott a rutinjával. Történt, hogy a rendezők belebeszéltek két dal között a koncertbe, kérve, hogy akik be szeretnének jutni a koncertre, azok először engedjék ki a vár területéről az ünnepségről távozni vágyókat, akik bent rekedtek és nem tudnak utat, helyet adni a befelé igyekvőknek.
Kérték a zenekart is, hogy álljon le a koncerttel. A banda meghallgatta ezt a bejelentést, majd játszotta a következő számot. Rövidesen már nyomatékosan kérte ugyanez a rendező/szóvivő a rendőrségre hivatkozva, hogy ne folytassa a zenekart a koncertet, amíg a várárokba vezető lépcsők üresek nem lesznek. A zenekar erre halkan elkezdett prüntyörészni, improvizálgatni, amíg a helyzet megoldódik. A szervező viszont lehúzatta a zenét, és a koncert befejezésével fenyegetőzött, szintén a rendőrségre hivatkozva. Amikor ismét játszhattak, megszólalt Lóri (és a rutin): "Ha még egyszer leállítják a koncertet, akkor részünkről ennyi."
Tetszett. Aki szervez, az szervezzen, aki rendőr, az őrködjön, aki zenész, az zenéljen.
Zeneileg? Nem variálják túl a dolgokat, de amit tudnak, az nagyon tudják. Érzik a stílust. Arra a laza riffelésre alapoznak, amit a Road-Depresszió-Tankcsapda hármas is tol, de azoktól nagyban eltérően - és nem meglepő módon - az ősi hard-rock gyökerekbe ágyazva játsszák zenéjüket. Nem mondom, hogy minden szövegük tökéletes vagy tartalmas, de zeneileg rendben vannak, és az a 4-5-8 klasszikus (Miskolc, Kétforintos dal, Az út másik felén, Menj tovább!, Utolsó cigaretta) méltán van ott a legnagyobb magyar dalok sorában.
Talán ez az egyetlen zenekar a világon, amelynek a zenéjében nem zavar az elektromos orgona.
Ahogy a főnök mondta: "Mi vagyunk a P. Mobil, és nem sz@rral gurigázunk."
A még mindig marokszámra (!!!) repkedő kétforintosok pedig egyfajta folytonosságot, állandóságot adnak a zenekarnak, a koncerteknek.
Ja, és a hentes köpeny, mint színpadi viselet nagyon ott van! :)
Kellemes meglepetés, jó koncert volt.
A kedvencem, a Menj tovább! egy korábbi diósgyőri koncertről az aktuális felállással, és jobb minőségben a hatalmas refrénű Utolsó cigaretta az énekes legendákkal:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.