A pénz nem boldogít? Az imént leptek meg vele és jó kedvem lett tőle:
Ebben a sportágban is van vegyes páros, azt viszont nem értem, hogy mi indokolja egyáltalán, hogy a nők és a férfiak külön versenyeznek. Erő nem kell hozzá, semmilyen kontaktus nincs a két csapat között, szóval nem értem, miért nem együtt versenyez a mezőny.
Napsütés, szél, hideg. Még a képet sem sikerült vízszintesre vagy jól fókuszáltra készítenem.
DVTK - FTC 0-5 (0-1), női NB I.
Egyértelmű volt, de talán nem volt ekkora különbség. Két óriási kapus baki...
Egy fórumon láttam. Tetszik.
A légvárépítés első szabálya: "Ne spóroljunk az emeletekkel!"
Jó korszakban voltam fiatal. Minden hétre jutott egy olyan új album, dal, amelyhez hasonló mostanában elvétve (sem) születik. Szinte minden zenei stílusban, az előadóknak pedig (zenei) egyénisége volt.. Azt már tudjátok, hogy az egyszerű szerkezetű dalokat (is) szeretem:
... előveszem ezt a képet, látom az optimista, vidám tekinteteket és nálam is azonnal jön a mosoly.
Persze, sok hasonlóan eredményes versenyző keresi magát halálra a hazai labdarúgásban és újabban is készülnek ilyen képek, amelyeken kacagni lehet (a jövőben):
Rácuppantam a témára. Az sem javít a helyzeten, hogy Matthew Perry könyvét olvasom.
Ahogyan öregszem, egyre inkább ott van a fejemben, hogy egyszer ennek az egésznek vége lesz. A nálam alig idősebb Matthew Perry halála, vagy amikor ezt a klipet nézem, és arra (is) gondolok, hogy a négy tag közül ma már egyedül a 71 éves dobos él... Miközben a dal az élet talán legjobb érzéséről, a szerelemről szól.