„Mégsem ölted meg eléggé.”
„Nem tudom, hogy ki vagyok, de biztos, hogy nem én.”
Mr. C. (a „gonosz Cooper”) Nyugat Montanában szkanderezik, erőszakot alkalmaz, megtud ezt-azt, főleg a koordinátákat; egy gyűrű, ami itt eltűnik, odaát koppan; Dougie újabb merényletet úszik meg, de még mindig csak annyit kommunikál, hogy gyakran a hallott utolsó mondat utolsó egy-két szavát megismétli (megismétli); Norma kávézója nem megy jól, de a többi kávézója igen; a doki és a félszemű nő nagy öröm közepette találkozik hét év után; Audrey már nem csak Billyt nem tudja, hol van, de a discot sem; ahol a filmbéli James Hurley két vokalista lánnyal ad elő egy dalt, de nem ott, hanem Nagy Ed (szintén Hurley) benzinkútjánál zárul az epizód, ahol nem történik semmi.
Frank Collison tűnik fel epizódszerepben az általam ismert színészek közül.
Ismét egy semmilyen, unalmas, vontatott egy órán vagyok túl. Nézhető, de ez a legnagyobb bók, amit el tudok róla mondani. Nem kérdés, hogy csak a kíváncsiságom miatt nézem, illetve azért, hogy megtudjam, hogyan végződik. Persze, a kettő ugyanaz.
