'Dark Night Of My Soul'

Haladok a könyvvel.
"Vannak pillanatok, amikor a szörnyű feltevések úgy ránk támadnak, mint valami
fúriacsapat, és erővel betörnek agyvelőnk rekeszeibe. Mikor azokról van szó,
akiket szeretünk, bölcsességünk minden bolondságot összehord."
"A véletlen, vagyis a gondviselés..."
"...olyan ember volt, aki azonnal megmozdul, éspedig nagyon készségesen; ez
becses tulajdonásg, és útját vágja annak, hogy az ember gonosszá legyen."
"...mindenre el volt készülve, csak arra nem, hogy egy sírásó is meghalhat."
"Különös jelenség, hogy a lelkiismeret biztossága milyen tökéletes biztosságot
ad minden tekintetben."
"Szeretett egy nőt. Sorsa betorkollott az ismeretlenbe."
"Aki már szeretett, tudja, mi minden sugárzik ebben az egyetlen betűben : Ő."

A 4 angol (bajnokságban játszó) csapat 8 meccset játszott a mostani, egyenes kieséses
BL körben. 5 győzelem, 3 döntetlen, 1 (!!) kapott gól. Mind a 4 továbbjutott.
A Liverpool oda-vissza nullra verte az Intert, a visszavágón rendesen hülyére vették
az "olaszokat" (egyetlen olasz sem volt a kezdőben), az Arsenal ugyanabban a
stadionban focizta le 1 hete a Milant.
Ezt szeretem a Liverpoolban : ha Grace Klinika megy a meccs alatt, akkor az nézhető,
ugyanis addigra (utolsó fél óra) eldöntik a meccs sorsát !
A Manchester tökéletes lenne C. Ronaldo nélkül, a Liverpool kellemes, az Arsenal
nem hat meg, de jól kenik, a Chelsea pedig egyáltalán nem érdekel, de inkább ők,
mint holmi olasz, vagy spanyol.
(Német foci nincs ! :)
Ha a Romat nem sorsoljak össze a sajszéval, akkor valószínűleg nem lesz a 4 között oda
nem illő csapat.
Hogy' lehet egy csapatot ARSEnal-nak, vagy interNAZIonale-nak hívni ?

Jól felbruttósítottak a munkahelyemen (ha valaki tud 'skolczon, vagy külföldön olyan
állást, mely szerinte érdekelhet, az szóljon !), úgyhogy délután a frissen kölcsönzött
Appetite For Destruction bömbölt a Roses-tól (nagy alapmű!). Gondoltam, nem lesz
egyszerű este a hangversenyen ennél jobb zenét mutatni. Sikerült szerencsére.
Soha nem nézem meg bérletes előadás előtt, hogy mit fogok hallani, mindig csak a
helyszínen olvasom át a műsort. A mai TÖKÉLETES volt. 2 Haydn szimfónia és egy Haydn
gordonkaverseny. Utóbbi (D-dúr) a 60. születésnapját ünneplő Perényi Miklós előadásában.
Haydn a kedvenc komolyzenei szerzőm, most sem hibázott. Perényi úr néha igen (alig),
de ennek ellenére ÓRIÁSI, megérdemelt vastapsot, tortát és ünneplést kapott.
Haydn 104 szimfóniát írt (!!!), ezek közül kb. 20-30-at hallottam eddig. Mindegyik tetszett.
Szerintem Ő az első (és az egyetlen igazi?) komolyzenei szerző. Számomra mulatságos,
hogy "nagy", klasszikus szerzők jöttek utána 40-60-120 évvel, akik SEMMIVEL nem
csináltak többet, vagy jobbat, mint ő. Mást is csak néhány kivétel.
A 22-es, Esz-dúr (már megint !!! :) ("Filozófus") és a 60-as, C-dúr ("Szórakozott")
szimfónia hangzott el. Az utóbbiban volt egy jó poén : egy disszonáns összhangzat
után kiszólt a karmester (Kovács László - nagyon szimpatikus fej a munkája alapján),
hogy "ez hamis, valami elhangolódhatott", aztán végignézték a hegedűk húrjait, hogy
"ez jó, ez is, EZ az" és visszahangolták a hamis húrt- mindez a zenemű része.
A tájékoztató így ír róla : "a tétel kezdete előtt a hegedűk G-húrját lehangoltatja
F-re. Rövid zenélés után kiderül, hogy a 3. és 4. hang együtthangzásából a megszokott
kvint helyett szekszt szól. Ezt a szándékos hibát azonnal kijavítják - szünet nélkül,
játék közben - G-re hangolják fel. És hamarosan - mintha semmi sem történt volna-
folytatják a játékot."
Haydn teljesen a stílusom. Bármikor, bármeddig el tudnám hallgatni.