'Dark Night Of My Soul'

'When you kill time you murder success' - Amikor időt ütsz el, a sikert ölöd meg

Aki a napot lopja, az álmait rövidíti meg - vagy nem tudom, hogyan lehetne műfordítani.

A királyságról először talán a Sex Pistols gondolkodtatott el a God Save The Queen
botrányos soraival. God save the Queen, her facist regime..., God save the Queen
'cos those tourists are money..., God save the Queen we mean it man we love our Queen
God saves.. Kemény és érdekes.
Ahogy' én látom, a háború utáni évtizedekig nem volt jelentős, vagy erős a britek
monarchia ellenessége. Elizabeth elődeit gond nélkül elfogadta a többség - a régi
korokban nem sok választásuk volt másként gondolkodni -, sőt, Vele sincs sok gondjuk,
de magával az intézménnyel kapcsolatos ellenérzéseik erősödnek, ahogy az idő halad.
Jó kérdés, hogy egy modern társadalomban van-e hely egy születése alapján felkent
uralkodónak.
Az én véleményem az, hogy a tradíció miatt belefér, de az tényleg nonszensz, ami
Angliában megy. Az hogy a teljes uralkodóHÁZ, a nagy család összes tagja busás
jövedelmet kap az adófizetõk pénzébõl nem kicsi vagyona mellé. Amit Erzsébet
csinál - feláldozva magánéletét a hivatásának él - akár dícséretes is lehet, de
nem látok olyat az utódai között, aki akár csak halványan is királyra emlékeztetne.
A legnagyobb ciki a trón első számú várományosa, Charles. Ha az a fazon király
lesz, az felér majd a brit nép és a királyság megcsúfolásával. Egyszerűen
alkalmatlan. Semmi súlya, tekintélye nem lenne.
Csak képzeljétek el azt a fejet a fonton!!!
Szóval történelmi korban élünk. Én (a konzervatív, a megszokott dolgokhoz
ragaszkodó) személy szerint azt remélem, hogy Erzsébet is legalább addig él, mint
legendás édesanyja, aki 100 évesen is sétált kalap költeményeiben, és addig
valamelyik unokája talpraesettebbnek, trónra termettebbnek bizonyul, mint
hataloméhes legidősebb fia. Akkor lehet esély, hogy marad minden, ahogy most van.
Bár apróbb-nagyobb reformokra mindenképpen szükség van, meglátásom szerint.
Az sem kizárt, hogy Erzsébe magától meglépi ezeket. Hiszen jövedelemadót is
hajlandó lett fizetni végül.

Nem is tudom, mikor említettem, hogy olvasom ezt a könyvet II. Erzsébetről.
Az ünnepek alatt a végére értem. Olyan 10-15 oldal/nap sebességgel haladva
kb. 40 nap alatt végeztem vele.
Persze sok olyan nap volt, mikor nem olvastam belőle.
Brit, választékos, de nem mesterkélt, vagy túlcizellált. Szóval kevés szótárazással
jól tudtam haladni vele. Érdekes, hogy egy-két elírást (if helyett it, ilyesmi) találtam benne.
A fejezetek (egyben témakörök) nagy része érdekelt, kevés olyan volt, amely nem
kötött le.
Nehéz lehet egy olyan emberről könyvet írni, aki soha nem ad interjút, keveset beszél
"privátban". Ehhez képest pláne jó kis könyv. Sok újdonság, érdekesség volt benne.
Szemezgetek:
- a '60-as évekig egyetlen uralkodó sem volt kórházban Angliában,
- a Jordánból hozott vízzel keresztelték meg,
- három évesen a Time címlapján és bélyegen volt,
- a memóriájára egy jó poén: Bush '89-ben észrevett Erzsébetnél egy fura, három lábú
ezüst tálat. Megkérdezte, hogy mi az. A válasz: "Nem tudom, Öntől kaptam.",
- 14 évesen (!), a háborús 1940-ben szólt bátorítólag a BBC-n a gyerkőcökhöz,
- mi Falkland háborúnak hívjuk, a könyvben többször "csak" Falkland Conflict-ként
említik ugyanazt,
- nem helyesli, nem használja a metrikus rendszert,
- nincs, soha nem is volt útlevele!!! (akkor hogy' léphetett be Magyarországra
annak idején??!)
A mellékelt fotó nem az általam olvasott kiadásé (hanem, ha jól rémlik, a kanadaié), de a kép ugyanaz.