Utazás előt még elrohantam Tokajra legendanézőbe.
A Kispál és a borz tökéletesen rendben volt - a hármason kívül Lecsó és Dió
zenéltek -, hiszen, ha sok új dalt nem is írtak az elmúlt néhány évben (azért az
Alkohol nagyon tetszik), a régiek között nem kevés bajnok szerzemény akad, melyek
közül néhányat mindig átgyúrnak. Most a Europe Final Countdown-jának szinti
dallamát, illetve a Nirvana Smells Like... gitárdallamát vették elő, utóbbi
alatt egy szintén ezer éves ismert billentyűs dallammal.
Jók voltak, tehát, de nem miattuk mentem a fesztiválra, hanem három nem éppen
fiatal zenész miatt.
Lemmyék nem sokat variáltak: telepakolták a színpadot a saját erősítőikkel, majd
minden ceremónia nélkül besétáltak, megnézték, minden szól-e, Lemmy köszönt,
megkérdezte, hogy minden rendben van-e, majd jött a legendás mondat -
'We Are Motörhead and we Play Rock’ N’ Roll.' - és bölény hangerõvel
belekezdtek az Iron Fist-be.
https://www.youtube.com/watch?v=kqAXg5hhXd4
Ők "a világ leghangosabb zenekara", ennek megfelelően lobogott a szőr a lábamon
a koncert alatt. Nyilván egy fesztiválon nem a teljes saját motyóval dörrennek
oda, voltam is ennél hangosabb koncerten, de nem mostanában. ÉLMÉNY volt ismét ekkora hangerőt - és hibátlan hangminőséget hallgatni, illetve látni a legendás hármast.
Soha nem voltam a rajongójuk, de mindig szívesen hallgattam a zenéjüket.
A fő jellemzőik - egy ritmikus, húzós alap dohogás megvariálva egy-két ügyes
váltással, remek szólók - kegyetlenül jók voltak élőben. Nem volt gyenge
pontja a koncertnek (ja, de! A Born To Raise Hell-t én nem kedvelem).
Tetszett a három tag nemzetiségét jelképező három ősi(nek ábrázolt) zászló
a dobemelvényen - a hivatalos walesi lobogó, a Svédországot jelképező a három
koronával, valamint a három oroszlános angol címer -, illetve a zenekar
logójával kiegészítve ezekből készített címer a lábdobokon.
Nem a tagok zenei képzettségéről híres a zenekar, ennek ellenére a két
szóló pepec volt,
https://www.youtube.com/watch?v=6C1239KfK1A&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=HidjfnmlK9I&NR=1
és Phil Campbell gitárjátéka, szólói is végig lekötöttek.
A világ egyik legjobb melója lehet egyébként a Motörhead-ben gitározni.
Most bánom csak igazán, hogy nem láttam őket akkor, amikor még Würzel
is velük zenélt, mert az ő stílusát még Phil-énél is jobban bírom.
Persze most sem volt késő megsasolnom őket. A Killed By Death-t pedig minden
rockzenét szerető embernek látnia KELL élőben.
https://www.youtube.com/watch?v=AGoONFm3KxU
A Motörhead kemény és egyenes, mindenféle sallangoktól, show-tól mentes,
nagyon nagy élmény volt őket látnom. Sokkal-sokkal jobban tetszett ez a
koncert, mint a Metallica néhány hónapja.
Nagyon köszönöm a nem írom le, melyik cég két dolgozójának, hogy külsős létemre
is adtak jegyet!!
Izomlázzal a nyakamban indultam nyaralni.
