Nem időrendben haladok, hanem, ahogy' az élmények jönnek.
Hazafelé megálltunk Mostarban (Bosznia-Hercegovina), hogy megnézzük a legendás hidat.
Vagyis, a legendás híd helyén felépített, az eredetihez a lehető legjobban hasonlító
hidat.
Hatott.
Jobban, mint hittem.
Váratlan volt.
Irgalmatlanul klisés, de megérintett a történelem, az értelmetlen emberi erőszak szele.
Az egyik épületben van egy fényképkiállítás, ahol videó is megy a háborúról,
politikusokról, a híd folyóba lövéséről, az újjáépítésről...
Beindult a kis lelkem (megérintődött), amint a hídon sétáltam.
Soha nem éreztem ilyet, csak Dachauban, a koncentrációs táborban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.