'Dark Night Of My Soul'

Megmozgatta az agyam a tegnap megemlített klip. (És nem a head-bangeléses
értelemben. :)
Mindig érdekelt a Fear Factory szövegvilága és világunkról alkotott képe, amely
ebben a klipben egészen jól benne van. (Most nem az ember/gép sztori vagy
az elidegenedés megy, hanem a manipuláció, illetve az önállóság, egyéniség
megőrzése a téma.)
A sok villanásra bevágott (tudat alattira is dolgozó) kép ha hosszabb ideig lenne
benne látható, akkor azt mondanám, hogy tökéletes. (Mondjuk a tetemekből ennyi
is elég.) Leginkább a dollár bankjegy és sokszor felbukkanó különböző részlete
tetszik, illetve az, hogy ennyire kis költségvetésből sikerült a mondanivalót
maximálisan alátámasztó klipet készíteniük.
Döbbenet, hogy ma, Magyarországon ha megkérdeznék az embereket, hogy mitől félnek, nagyon nagy százalék mesterségesen létrehozott dolgokat (szegénység, munkahely elvesztése,  stb.) említene, melyek egy egészségesen működő, nem az alapoknál elcseszett és kevesek érdekeit szolgáló társadalomban ismeretlen fogalmak lennének. És egyáltalán nem Magyarországról beszélek.
Bár az új dobos is zseniális (ah, az a lábdob!!!), ez a felállás nem a
kedvencem, de az tény, hogy a Fear Factory tud valamit.
Akit kicsit érdekel, de a kemény zenére allergiás, az elég ha 2:06-tól nézi/hallgatja,
mert előtte csak a zúzda megy, hogy felépítse a kontrasztot a dallamos(abb)
refrénhez.
Szép-lelkek, zenei sznobok, szűk látókörűek és epilepsziára hajlamosak azonban
ne is próbálkozzanak vele!

https://www.youtube.com/watch?v=tpyrLTn1EaU

jobb felbontásban:

https://www.youtube.com/watch?v=cFa2vlET-oY

"Nem kellett napjaink világának őrületét tudományos-fantasztikus köntösbe rejtenünk.
 A világ mára olyanná vált, amilyennek az írók régen megjósolták.
 Az ellenőrző hatóságok folyamatosan és hatásosan alkalmazzák a félelemkeltő
 technikákat, hogy a félreinformálás és a figyelemelterelés eszközével
 kontrolálhassák a tömegeket.

  A félelem rabiga. A félelem rabszolgaság. A félelem pokol. A félelem kontrol."
 /Fear Factory: Fear Campaign, klip/

A hűvös időnek is megvan az előnye.

Gesztesi Károly nem író, hanem színész. A könyve nem regény, nem önéletrajz,
csupán nagyon jól elmesélt történetek gyűjteménye. A címmel ellentétben balhé
nincs benne, buli sem sok, a sztorik viszont - ilyen tálalásban - nagyon jók.
A középiskolai osztályomban voltunk sokan, akik egy egyszerű hógolyó
eldobást (vagy bármit) el tudtunk úgy mesélni, hogy a többség dőlt a nevetéstől.
Károly ilyen mesélő - még a szófordulatai is egyeznek helyenként az általunk
használtakkal -, eseménydús élete pedig bőven szolgáltat alapanyagot a nagy dumához.
Kellemes, nyári olvasmány, nem egyszer felnevettem, míg a végére értem.
A borítón hiányoznak a címből a vesszők, a hátsó borítón csak megkezdve van
egy idézőjel, bezárva nincs, nem derül ki, melyik évben írta/adták ki, ezzel
együtt a mű a hazai könyvtermés középmezőnyében van, mert sok-sok fejezetben
egyáltalán nincs hiba vagy elírás, és végig gördülékeny, élvezetes a stílusa.
Az olyan összetett mondatokat, ahol a főmondat kijelentő, a mellékmondat kérdő,
rendszeresen kérdőjellel írja a szerzõ - helytelenül.

Ha rossz idő, akkor net és TV. Előbb megnéztem a hajnali Wozniacki-Dementieva tenisz
elődöntő összefoglalóját. Mikor láttam, hogy kedvencem 6-1-re (!!) nyerte az első
játszmát, és még egy óra volt a műsoridőből, tudtam, hogy nem egy sima, egyszerű
meccs lesz.
Mondjuk, arra is csak egy nő képes, hogy 6-1, 3-6, 5-3-nál a meccsért adogatásból úgy jön ki, hogy 6-5-re vezet az ellenfél. Az innen kezdve "szinte természetes", hogy megzakkan (hangsúlyozom: egy nő), és 6-5-nél 0-40-re áll a saját adogatásában, de az már szinte kizárt, amit Dementieva innen kezdve leművelt! Előbb hozta a következő öt (!!)
labdamenetet - amelyből három meccslabda hárítás volt, ezzel egyenlítve 6-6-ra -, majd a rövidítésben is az első kettőt is!
Innen már csak elveszteni lehet a meccset - sikerült is...
A meccsre Wozniacki gyakorlatilag rápihent, mert feladta ellenfele az előző összecsapást,
Dementieva viszont egy nem túl szoros, de rendkívül hosszú (tűző napon három óra)
meccsen verte Bartolit, a végén izomból, tüdőből.
A párizsi sérülés után, az US Open előtti hét végén el bírtam volna viselni, ha
Elena nyeri ezt a meccset (és a tornát, mert az egyértelmű volt, hogy aki ezt a
meccset hozza, az győz a döntõben - így is lett), megverve a dán lányt, az
US Open első kiemeltjét.
Kíványcsian várom a ma kezdődő US Opent.
Közben fél szemmel néztem a Manchester bajnokiját (simán hozták), illetve Lékó
aznapi két játszmáját.
"Isten áldja az Internetet!"