Gesztesi Károly nem író, hanem színész. A könyve nem regény, nem önéletrajz,
csupán nagyon jól elmesélt történetek gyűjteménye. A címmel ellentétben balhé
nincs benne, buli sem sok, a sztorik viszont - ilyen tálalásban - nagyon jók.
A középiskolai osztályomban voltunk sokan, akik egy egyszerű hógolyó
eldobást (vagy bármit) el tudtunk úgy mesélni, hogy a többség dőlt a nevetéstől.
Károly ilyen mesélő - még a szófordulatai is egyeznek helyenként az általunk
használtakkal -, eseménydús élete pedig bőven szolgáltat alapanyagot a nagy dumához.
Kellemes, nyári olvasmány, nem egyszer felnevettem, míg a végére értem.
A borítón hiányoznak a címből a vesszők, a hátsó borítón csak megkezdve van
egy idézőjel, bezárva nincs, nem derül ki, melyik évben írta/adták ki, ezzel
együtt a mű a hazai könyvtermés középmezőnyében van, mert sok-sok fejezetben
egyáltalán nincs hiba vagy elírás, és végig gördülékeny, élvezetes a stílusa.
Az olyan összetett mondatokat, ahol a főmondat kijelentő, a mellékmondat kérdő,
rendszeresen kérdőjellel írja a szerzõ - helytelenül.