Egy dobon alkotó haverom mailben ajánlott dobszólós videókat. Erre válaszoltam,
mutattam egy (ex-)Fear Factory lemezfelvétel részletet (lásd link), majd jött
az Ő reakciója:
- Ügyesek, de az elismeréshez nálam legalább ennyi lábmunka kell: :) :)
Nézd végig, szerintem megéri! https://www.youtube.com/watch?v=zL-Sbpw0j68
- Oh, én ezt egy lábbal kijátszom. Csak kicsit lassabban :)
Még annyit a hétvégéhez, hogy ha azt akarjátok megtudni egy (ütős) komolyzenésztől,
hogy mikor kezdődik a hangversenye, azt ne úgy kérdezzétek meg Tőle, hogy "Mikor ütöd az elsõt?", mert könnyen lehet, hogy azt a választ kapjátok, mint én: "nyolc ütem
szünettel kezdek, utána rögtön".
:)
Szombaton este hívott kedvenc szólamvezetőm, hogy kérek-e két tiszteletjegyet a
másnapi, egész napos Kortárs Napra. Így nem láttam az Arsenal-Manchester United
végét.
Láttam viszont délelőtt (!!) három komolyzenei darabot, a LEKŐKE hármas alkotásait
kedvenc Szimpatikus Zenekarom előadásában.
Lendvay Péter öt tételes nagyzenekari műve egyből hatott. Csak a legnagyobb tetszés
és elismerés hangján tudok róla szólni. TARTALMAS, jól felépített, hangulatos, remek
alkotást hallhattunk. A legnagyobb zeneszerzõk legjobb művei mellett sem vallana
szégyent, sőt!
Kőszeghy Péter fuvolaversenye előtt elkeltek egykori tanárának, Siklósi Tamásnak
bíztató, magyarázó szavai. Ha azt mondom, hogy formabontó, vagy avantgard a mű,
akkor még semmi különöset nem mondtam. Nagyvárosi, szürreális, horrorfilmzenés,
zaklatott, de kifejező és eredeti darab. A felénél volt egy lassabb, csendesebb
rész. Ha ott vége lett volna - és kevesebb fuvola lett volna benne :) - azt mondanám,
hogy nehezebb befogadhatósága ellenére is nagyon jó volt.
A harmadik kompozíció szerzőjét, Kerek Gábort ismertem fiatal koromban és nem voltam
róla, mint emberről nagy véleménnyel (azóta én biztosan változtam, gondolom, Ő is).
Nem akarom, azonban, hogy ez befolyásoljon, amikor zenéről beszélek, így az ő
Négy Ikonjáról annyit, hogy a mély fekvésben szóló rézfúvósokat és a csőharangot remekül alkalmazta.
Az összkép itt sem volt rossz, de továbbra sem nem az én zenémet írja.
Ex-gitáredzőm: ismered a szerzők valamelyikét személyesen?
Hogy teljes legyen a stíluskavalkád, délután még meghallgattam a The Smashing
Pumpkins 2008-as torontói koncertjének kalóz felvételét. Billy elemében lehetett,
mert már a nyito Ava Adore-ban eléggé kötetlenül alkalmazta az énekdallamokat,
sorokat és a 'Drinking mercury' sora előtt/után kiszólt egy
'I'm drinking everything, people'-t csak úgy.
A délutáni kamarakoncertek az Arsenal-Manchester United áldozatai lettek, este
hétkor visszont ismét a koncertteremben ültem.
Nos, nem kellett volna úgy sietni, ugyanis Sugár Rezső: Epilógus, Dubrovay László:
Concerto magyar népi hangszerekre és zenekarra, illetve Keuler Jenő: Jubileumi
nyitány című darabjai egyaránt a hallgatógyilkos kategóriába estek. Nehezen viseltem
őket. A Dubrovay concerto az utolsó harmadára "magához tért", az kifejezetten jó volt.
Ezt követően két (VÉGRE) közérthetőbb darab következett. John Adams: Short Ride
In A Fast Machine és Carter Pann: Slalom. Mindkettőt tudom ajánlani, nagyon
dallamosak, kreatívak.
Este negyed tízkor kezdődött a nap áltlam leginkább várt elõadása: Borlai Gergely
és Ladányi Andrea "kortárs multimédiás táncest"je.
Behalás, fetrengés!!!
Gergő - most már inkább Gergely - egy zseni, ezt senki nem vitatja szerintem, aki
egyszer is látta, hallotta dobolni, bármilyen sílusban. Andrea táncos.
Ketten, összhangban alkottak valami nagyon nagyot!! Noha a hölgy is művészien
mozgott, Gergő egyedül is elvitte volna a produkciót. Negyven percig dobolást
hallgattam, és a végén lestem, hogy "miért van vége, még alig játszottak?".
Szavakkal nem leírható, mennyire jó volt. Zseni(ális)!
Egy műanyag, kékesen áltlátszó nem túl összetett Gustavito szerkón, dupla
lábgéppel, de csak egy lábdobon játszott. A legfinomabb seprőzéstõl (sőt, a
seprő levegõben zizegtetésétől) a káván, állványon át történő játéktól a leggyorsabb
lábdob darálásig nagyon sok minden volt. Élmény volt hallgatni, és látni,
hogy Gergő a szeme sarkából egész elõadás alatt Andrea mozdulatait nézi, hogy
lekísérje, inspirálja azokat.
Éppen a napokban jelenik meg nyomtatásban (ha a főszerkesztőm is úgy akarta)
az a fél mondatom, hogy "Nem gonoszkodom, hogy Hrutka Róberttel és Borlai
Gergővel valószínűleg én is egy egészen jó albumot alkotnék,...". Most arra
változtatom, hogy Borlai Gergő egyedül (egy dobszerkóval) is olyan albumot
és/vagy előadást tud produkálni, amilyet nagyon kevés ember tud a Földön.
Az előadás utolsó "tétele": https://www.youtube.com/watch?v=9nCYgAjzEr4
Hú, de élményteli nap volt! És a Manchester is megverte az Arsenalt 3-1-re.
Csak az Arsenal gólját nem láttam.
Tamás, KÖSZÖNJÜK a jegyeket!!!
