Beindult a "gondolatmenet". Még mindig ezt a Dream Theater albumot hallgatom.
Zseniális.
Gitáron már nem villan a banda akkorát (pedig de, csak kihez képest!!!?), mint
némely korábbi lemezén, de még a billentyűk sem dominálnak annyira, mint (sajnos)
később. Portnoy (dob) szokás szerint végigsziporkázza a 80 percet (!!!), de ma
valahogy a "csendes" (SOKKOLT, amikor az egyik videóban megszólalt! :))) Myung
basszusjátékára állt rá a fülem. A "hú, de kellemes" és a "fantasztikus" között
váltakoznak a témák, melyeket játszik.
Ez egy tökéletes lemez, csak ajánlani tudom.
A borító külső és belső fotói egyenként három téma egybe"photoshopolásából"
születtek. A megtört (szív alakú?) kőből kifolyó tenger; az ég alatt,
egymásba kulcsolódó, kapaszkodó kezek fölött sorban álló emberek,
a kitárt két tenyérben a szabadság és a rabság szimbóluma; a szobában lévő
homokvár és a tornádóból (tengerből?) a semmibe kinyúló ódon létra nagyon tetszenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.