'Dark Night Of My Soul'

Laura Robson előbb legyőzte (és ezzel visszavonultatta az egyéni tenisztől) Kim Clijsters-t, majd 2-3 napra rá, ma megverte a világranglista 9. Li Na-t.
Clijsters nem kicsi karriert futott be, melyben a leglenyűgözőbb talán az, hogy szülés után is kiemelkedő eredményeket ért el - a négy Grand Slam győzelméből hármat (!) és az egyetlen WTA "világbajnoki" címét is ekkor szerezte.
És hogy miért Laura Robson miatt írom mégis ezt a bejegyzést?
Mert olyan van, hogy valaki 89. helyen áll a világranglistán, olyan is, hogy "derült égből" megver egy nagy nevet, olyan is, hogy a következő meccsén egy top 10-es játékost is...
... na de mindezt 18 évesen???!!!!

Lengyel. Kinézetre nagyon hajaz a szintén ottani Zubrowka vodkára (szeretjük).
A doboz alapján az sem 100%, hogy ez sör - pedig az (lager). Összetevőket nem is találok rajta említve - a "tartalmaz árpamalátát" kicsit kevésnek tűnik.
Kesernyés, de nem eléggé; van egy utóíze, de nem túl kellemes; könnyen legurul, pedig erősnek érzem... Szóval, mindenből egy kicsi hiányzik, külön-külön majdnem minden éppen jó, de az összkép nem az igazi.
Alk. 6%. - érezni, hat.
5/10 pont

Sok-sok minden kimaradt a Japánban összegyűjtött élmények közül.
Most egy furcsaság: házigazdám ezer éves, gagyi, összecsukható kemping-bicaján nem volt lánc, helyette talán kardán tengellyel oldották meg az átviendő dolgok átvitelét.
Lestem.

Előfordult már Veletek, hogy egy dalt többször (nagyon sokszor) meghallgattatok egymás után?
Velem először akkor, amikor a Depeche Mode kihozta a Barrel Of A Gun dalt az album előtt kislemezen - https://www.youtube.com/watch?v=WwhpbnisszU.
Annyira fura volt, hogy éreztem, szoknom kell.
Megszoktam, megkedveltem.
(Érdekes, a linken azt írta valaki a dalról, hogy kb. 15-ször hallgatta meg aznap. Úgy látszik, ez nem egyedi hatás.)
Nem erről írok, hanem a másikról, melyet összességében legalább ennyiszer hallgattam, pedig 24 perces (a zene nélküli verziója még hosszabb).
Kathmanduban szinte minden üzletben, árusnál ez szólt, néhány nap alatt beleívódott az emberbe. Meg is vettem CD-n, még ajándékba is hoztam néhányat.
Mint írtam, évente néhányszor meghallgatom. Valamelyik este azzal feküdtem le, hogy betettem a lejátszóba, hogy "reggel ezzel kelek"...
Hatott. Szeretem. Bennem él.
A szövege mindössze annak az ismételgetése, hogy "Lótusz ékköve", vagy valami nagyon hasonló.
Ha volt zene a tömegeknek (Music For The Masses - hogy kössem a Depeche Mode-ot), akkor ez zene a (hozzám hasonló(an egyszerű)) lélekhez.

Ha a hossza miatt gond lenne a megjelenítéssel, itt az eredeti helye:
https://www.youtube.com/watch?v=R69o3Se_0og

A másik verziójában szerzetesek énekelnek zene nélkül, mindössze egy csengettyűt és két fát (?) ütögetve olykor. Az legalább ennyire ütős, de csak haladóknak ajánlom. :) https://www.youtube.com/watch?v=iG_lNuNUVd4

Avagy, ha valaki azt hiszi, hogy a zeneszerzéshez diploma vagy hangszer(ismeret) kell, mint a régi időkben, az téved. Persze nem árt, de van, ahol elég a szoftver és a tehetség.
A The Prodigy-t nagyon bírom. Itt egy srác megmutatja, hogyan rak(hat)ták össze az egyik dalukat különböző hangminták megvariálásával:

https://www.youtube.com/watch?v=eU5Dn-WaElI