2016.12.06. 08:03 Krap
Szeretet, béke (vagy a civivilizáció vége)
Félig-meddig megígértem itt, hogy írok az új Metallicaról. Meg is hallgattam, jegyzeteltem is, ismet meghallgattam... Aztán éjjel megismertem két, eddig általam nem hallott dalt az idei New Model Army albumról, melyek telibe csaptak. Az előzőhöz hasonlóan ez is egy olyan album lesz, amelyet sokáig nem bírok egyben végighallgatni, annyira felkavar a szó jó értelmében.
Az ilyesmihez képest a Metallica az én szememben (és füleimnek) csak (szánalmas) erőlködés. Azért pedig, hogy mindezt részletezzem, nem tartom indokoltnak, hogy (hamar) írjak a lemezükről, mert nem célom senkit bántani.
Ugyanaznap éjjel megnéztem egy interjút is Justinnal. Az is hatott.
https://www.youtube.com/watch?v=UEdpYTs4PmI
Megcsináltatta!! Van (bal) felső egyes foga! Egyébként pedig élmény hallgatni, hogy mennyire EMBER, egyéniség maradt. Tényleg olyan, mint amikor egy rajogóval, vagy "valakivel a liftben" beszélget.
És mintha a kiejtése sem lenne annyira gyilok, mint amikor velem beszélgetett.
Az éjjel eldőlt tehát, hogy nem írok itt a Metallica albumról, mert nem fontos dolgokról szól, semmi olyat nem képvisel.
És akkor az új Suzanne Vega albumból egy hangot sem hallottam még.
